A Volkswagen Typ 181, másnéven Kurierwagen ("Futárautó") egy érdekes darab. És nem csak azért, mert Angliában Trekkernek, Amerikában Thingnek, azaz Izének, Mexikóban pedig Safarinak hívják, hanem például mert a Kübelwagen („Vödörautó”) örökösének tartott kisautó a Bogár alapjaira épült és 14 évig gyártották, továbbá igen gyorsan elnyerte a kult jelzőt.

Pár szó a történelméről, tényleg röviden: a hatvanas években megszületett az Europa Jeep gondolata, amit a nemzetek (mármint azok NATO-s része) majd jól együtt építenek és jó lesz minden országnak. Na, ebből nem lett semmi. A németek viszont akartak egy sajátot, ami könnyű, egyszerű, jó terepes és olcsón gyártható belőle sok. Ilyesmit előtte nem nagyon gyárthattak, mert tilos volt nekik bármit is előállítani, aminek katonai zöld színe volt... Ezzel párhuzamosan Mexikóból is sírtak, hogy kéne nekik valami, ami jobban használható terepen, mint a jó öreg Bogár, és az Amerikában a Bogárból épített buggy-k népszerűsége alapján is egyértelművé vált, hogy lenne kereslet valami kis strapabíró, poénos off-road célokra is használható alkalmasságra. Szempont volt az olcsó gyárthatóság, így a német mérnökök a Kübelwagennél már bevált receptet követték: Bogár-motor, Karmann-alváz, minimál kaszni – kész. Az Europa Jeep létrejöttéig az űrt csakis a Typ 181 volt képes betölteni, amihez 1968-tól le is gyártottak 50.000 darabot. 11 évvel később egyértelművé vált, hogy a tervből nem lesz semmi, és a németek is pont ekkortájt döntöttek úgy, hogy a Typ 181 megérett a leváltásra, így jött létre a Type 183 Iltis, immár orrmotorral és a Golfból kölcsönzött négykerék-hajtással. Ez azonban (szerencsére) nem jelentette a Typ 181 gyártásának leállítását, az folytatódott, mintha misem történt volna. Tehát vissza a „Futárhoz”: 1971-ben a civil eladások is megkezdődtek Mexikóban (sőt egy évvel később már ők is gyártották), amit csak 4 évvel követtek az amerikaiak, ugyanis a különböző szigorodó biztonsági előírásokon rugóztak, itt-ott módosítani kellett a járgányon. De azután nem nagyon nyúltak hozzá. Mára pedig klasszikus kult-autóvá vált, itthon 800.000 Ft körül már hozzá lehet jutni egy-egy leharcolt darabhoz. Érdekes, hogy a wikipedia is ír (vagy legalábbis egy lelkes júzerük) a MB és HW-verzióról, konkrétan ezt: a Matchbox 2007-ben mutatta be sárgában a Typ 181-et, 2009-ben pedig a Hot Wheels a maga drapp verzióját fekete tetővel. Az 50 első randiban egy ilyet vezet Drew Barrymore, a Féktelenül 2-ben pedig Sandra Bullock (vagy a dublőre) látható egy sárga „Izé” volánja mögött. Az iménti történelmi áttekintés Sam.Joe-nál is elolvasható egy rövidebb verzióban, szinte egészen biztosan ugyanonnan fordítottunk :)

Szóval akkor először a Matchboxról: nagyon megörültem, amikor tavaly rábukkantam az első sárgára, nem volt kérdés, hogy kell-e. Teljesen rendben van a gép, ami egyébként egy kései modellváltozat, magasan ülő (nagy) hátsó lámpákkal. Egyet kell (ismét) értenem Joe-val, neki sincs baja vele. Nem is ragozom. (Pont a sárgáról nincs fotóm, mert az NRFB.) A sárgát aztán követte a világoskék variáció, ez már „elegánsabb” kerekeket kapott, kifestett rendszámot és részletesebb lámpákat, végül pedig jött a narancs, „sport”-változat. Közben még létezik egy sötétzöld is, amely elvileg csak Amerikában volt hozzáférhető egy 10-pack részeként, ennek megfelelően az ebay-en fellelhető példányok ára is jócskán a tűréshatáron kívül van. Mindegy is, elég ez a három tőlük.

A HW is nemrég hozta ki a saját megoldását, ami „természetesen” vagányabb, mert ültetett, sportkipufogós, továbbá kilátszik a motor és lepattintható a tető. Az első HW színe talán a legjobban eltalált mind közül, de aztán ők is beújítottak egy narancssárgát. Megvan mindkettő:

Van még egy porig ültetett szörfösöm a Jadától, amit már mutattam, ennek is levehető a teteje, de ez egy kicsit nagyobb, mint az előbbiek, az 1:64-es felirathoz képest olyan 1:50-re saccolom. A mellette álló T1-hez képest is nagy. Vagy az túl kicsi.

De amiért ez a poszt most született: nagyon régen vágytam a Siku Typ 181-esére, amely vágyat csak tovább tetézte az indexes és a Modellshow-s fórumon is nemrég bemutatott felújító projekt, Andrew0807 keze munkáját dicsérve. Igen sokat kellet szörfölnöm az ebayen, míg megfelelő darabot találtam – és amilyen az élet, sokáig semmi, majd kettő is lett: az első egy fehér, „Strandmobil”, a második egy egyenruhás verzió, egy tűzoltó, releváns kiegészítőkkel. Mindkettő nagyon baráti áron lett az enyém, meglepő módon a második volt az olcsóbb, szerintem a német kollégák bealudtak (ugyanis mindkettő a német ebay-ről van), mert másodikként licitáltam 5 euróval, végül 1.50-ért lett az enyém:

Mindkét Siku - ahogyan az a képeken is látható - lehajtható szélvédővel rendelkezik, az ajtókat azonban megspórolták. Cserébe jutott vonóhorog. A napernyőre hajazó festésű Strandmobil széles (B4-es) kerekeket kapott, ez tehát inkább valami újkori darab, a tűzoltó viszont még a korábbi, propelleres mintázatúakon fut. Kopottabb is a piros, de nem vészes, és bőven kárpótolnak a szinte hiánytalanul meglévő kiegészítők, mint a hátsó antennák és az elöl található keresőfény. Azért csak szinte, mert kéne rá egy tető. A másikra is, ami viszont csíkos, sőt ahhoz eredetileg még egy gumicsónak is járt... Hát, ez van, ezt kell szeretni. Én már szeretem is őket...

Videó most is jár: 

Szép napot!