Ugye már vártátok? :) Egy újabb Polistil modellt mutatok, ezúttal is 1:24-ben. A múltkori fehér 1:18-ast azóta elbizniszeltem Zsoltival, de ez marad, mert a Polistil modelljei (vagy inkább játékautói) valami miatt nekem nagyon bejönnek. Ez is, bár olyan nagyon szépnek nem mondható:
A matricák eredetileg ugyanúgy csak az egyik oldalon voltak fenn gyárilag, mint az Ascona esetében, a túloldalra már nekem kellett feltennem őket. Én meg is tudtam oldani úgy, hogy ne legyenek ferdék, ők nem annyira. Mondjuk az enyémek alatt több maradt a levegő, 1:1.
Érdekes módon csak a bal ajtó nyílik, és az is érdekes, hogy visszacsukva egy jó nagy kattanással rögzül a helyére, és onnantól nem lötyög, nem zörög. Felnyitva a beltér is feltárul, amely az említett fehérhez képest persze elég puritán, de ezen a szinten nekem teljesen elégséges.
Ez is műanyag alul, nem kormányozható, nem rugózik, ellenben remekül gurul a műanyag kerekein. A hátsó kerekek jóval nagyobbak az elsőknél, ami ugye ebben a sorozatban nem meglepő, engem nem is zavar.
Nem ez volt az utolsó Polistil-poszt a blogon, ígérem! Az olasz hétnek lassan vége, holnap még ez lesz itt a téma - de a józan többségnél 24-én valszeg fel sem merül majd, hogy ide kattintson... Áldás, békesség!
Utolsó kommentek