Hétvégén megnéztem a Robert Downey Jr.-féle Sherlock Holmes második részét, amely az Árnyjáték alcímet kapta nálunk. Másnap pedig megnéztem a Mission: Impossible negyedik részét, a Fantom protokollt.

Erősen meglepődtem, amikor arra jöttem rá, hogy mintha a két filmet egyazon vázra írták volna! Innentől spoileres, tehát óvatosan!

Adva van egy zseniális főgonosz, akinek az egyetlen célja, hogy világháborút robbantson ki, mert az neki jó. Ehhez ügyes politikai és bűnügyi játszmákba kezd, ismerve, és többször megvezetve a rá vadászó főszereplőket. Akik egyébként szintén zseniálisak, és természetesen az álcázás mesterei, se perc alatt képesek bárki bőrébe belebújni – és ezt meg is teszik a filmben nem is egyszer. A főgonosz mindkét filmben egy-egy brutális segéddel is rendelkezik, mindketten valami volt elit katonák és nagyon értik a gyilkolást. De a főszereplők csapata is kiegészül új emberekkel, akikről útközben derül ki, hogy egyrészt megvannak a maguk motivációi, másrészt sokkal több van bennük, mint azt elsőre gondolhatnánk. Például elszánt nőkkel, megfűszerezve némi személyes bosszúvággyal. Több országon keresztül zajlik az üldözés, és ezen országok jelentős épületei szenvednek robbantásos károkat - no persze csak azért, hogy a főgonosz a robbantással elleplezzen valami sokkal nagyobb disznóságot! Apropó üldözés: Sherlockék pl. egy ködös erdőben rohannak, küzdve az elemekkel (köd és sötét), Hunték pedig egy dubaji homokviharban, szintén küzdve az elemekkel (homok és sötét). De a jók egy lépéssel mégis mindig lemaradnak… Mindkét filmben szerepel táncos mulatság is, ahol komoly dolgok történnek, ugyanakkor különbség, hogy Holmes és csapata sokat alkoholizál, míg az IMF ügynökei ilyet nem tesznek. Aztán mindkét filmben kiderül, hogy a jók valójában a szenvedéseket is szándékoltan vállalták fel, a végső siker érdekében. Amely siker természetesen nem marad el a filmek végén, de ezért mindkét főszereplőnek a mélybe kell vetnie magát, ráadásul már sérülten, de a zuhanást a jók az eszük miatt simán túlélnek, a főgonoszok pedig jól nem.

Szóval gyakorlatilag egy sztori kétféle megfilmesítését láttam, de a hasonlóságok ellenére nekem mindkettő tetszett. A Sherlock egy kicsit jobban, de ez inkább a színészek, mint a körítés miatt volt így, semmi bajom a modern, kütyüs akciókkal – amiből egyébként Holmesék sem szenvedtek hiányt :) Ha akarjátok, olvassátok el az egyik általam nagyon kedvelt blog, a Filmdroid kritikáit az egyikről és a másikról is!