Bár a Majorette-kontingesem nagy részét már elkótyavetyéltem, nem csak hogy maradt azért mutatóba, hanem még vásárolok is sutyiban ezt-azt. A mai alany, a Chrysler 180 pont egy olyan darab, amire már régóta vágytam, de valahogy a jó üzletek mindig elkerültek. Most nemrég azonban sikerült szert tennem egy még vállalható állapotú darabra 99 pennyért, úgyhogy nem haboztam, le akartam tudni egyszer és mindenkorra.

Nem mondom, hogy a világ legérdekfeszítőbb típustörténete következik: 1969-ben a Chrysler azt vette észre, hogy két európai leányvállalatuk fej fej mellett egymást kannibalizáló modelleket fejleszt, és belátták, hogy ez így nem lesz jó. Döntöttek hát, leállították a franciákat, és az angol C Car programot hagyták meg, de hogy a franciák se maradjanak betevő nélkül, őket megkérték, hogy készítsenek belőle egy a saját piacukra aktualizálható változatot. Egy évre rá valószínűleg megint tartottak egy management meetinget, ahol ismét feljött a téma, ahol még kurtítottak egy kicsit a programon, és már csak egyetlen változat maradt az asztalon, aminek a gyártását viszont az eredetileg tervezett angol gyárból átvezényeltek Franciaországba. Ez az angoloknak azért is fájt, mert már épp kicsomagolták az új V6-os motort gyártó gépsort a zsírpapírból, amikor szóltak nekik, hogy bocsiácsi, előveszünk a raktárból valami régebbi erőforrást. A teljes modell felelősévé végül a Simcát tették meg, így az új autó munkaneve is Simca 1800 lett. Igen ám, de útközben átkeresztelték a Simcát Chrysler France-ra, az eredeti fejlesztőt, a Rootes Group-ot pedig Chrysler UK-re, így végül az autót is Chrysler néven kellett piacra dobniuk. A 180-as szám az 1812 köbcentis motorra utal, ezt a számozási gyakorlatot azért átmentették a Simcától. Az 1970-es francia bevezetést kísérő szlogen a következő volt: "An American from Paris", rá egy évre az angoloknál is bemutatták, 1973-ban pedig elkészítették a 2 literes változatot is - amit viszont Amsterdamban lepleztek le. Az angol szaksajtó nem volt olyan lelkes az autó iránt, amilyen egy hazai gyártású autó iránt az megszokott volt, azt írták róla általában, hogy jó, jó, de nem az igazi, luxusnak pl. túl rövid. A közvetlen versenytársait, a harmadik generációs Ford Cortinát és a Vauxhall VX 4/90-est jobban szerették. Gondolom, azért, mert az ő autójuk inkább a franciák autója volt a valóságban... A 70-es évek második felében a gyártást áthelyezték a spanyolokhoz, ahol egyébként komoly sikert is ért el a modell, mondjuk úgy nem is volt igazán nehéz, hogy ott konkrétan nem engedtek semmilyen Spanyolországon kívül gyártott autót forgalmazni abban az időben, így gyakorlatilag csak a Seat 132-essel kellett versenyeznie. Angliában és Franciaországban nem lett siker az autóból, nem igazán tudott semmi kiemelkedőt mutatni a jól beágyazott - és ugye többnyire teljesen hazai fejlesztésű és persze nevű (!) versenytársaival szemben. Valójában a gyár sem fektetett már túl sokat az autó hirdetésébe vagy fejlesztésébe a bemutatást követően, így elég gyorsan, de jó nagy csendben el is tűnt a kínálatból. Még jó, hogy a Majorette miatt megmaradhat nekünk kicsiben! ;)

Az eredetileg szándékoltnál egy kicsit hosszabbra sikeredett a bevezető, bocsánat, át is térek a kicsire, amely szerintem abszolút telitalálat! Simán azon darabok közé sorolom, amelyek sokkal jobban néznek ki kisautóként, mint az igazi formájukban - meg is mondom, miért: ennek meg az eredetileg szándékoltnál egy kicsit a feneke sikeredett hosszabbra, amitől nekem egészségesebbnek tűnnek az arányok:

Aztán az is lehet, hogy csak azért jön be jobban, mint az igazi, mert ezt előbb ismertem, mint a nagyot. Nem mondom, hogy makulátlan, mert makula (azaz helyesebben macula, latin szó, jelentése folt, szeplő) az van rajta bőven, de valahogy ezek az öreg Majorette-ek mintha szebben korosodnának, mint angol társaik. Az első ajtók nyithatók, a rugózás szokás szerint remek, a klasszikus felnik és a keskeny nyomtáv jól állnak neki, de a legszebb része, ha lehet ilyet mondani, az talán az eleje, azon belül is a cizellált hűtőmaszk és a kis ütközőbabák a lökhárítón - ma már ilyen részletekkel sajnos ritkán találkozunk, és ha igen is, akkor azok gyakran elnagyoltak, tényleg csak jelzésértékűek. Igaz, még így is nagyon örülünk minden ilyen üdítő kivételnek... Belül semmi extra, ülések, kormány megvannak, helyesebb lett volna, ha ebbe is kerül egy sofőr, de nem akarok telhetetlennek tűnni, jó ez tulajdonképpen így is. Nektek tetszik?