A Húsvétot vidéken töltöttük, mert megérdemeljük. Minden ilyen alkalommal, amikor módunk van elhagyni a fővárost, rádöbbenek, hogy ha az ember képes elvonatkoztatni Kishantostól, Felcsúttól és hasonlóktól, ez az ország tele van szépséggel. Legutóbb Miskolc-tapolcán (és Lilafüreden) jártunk, ezúttal Zengővárkonyba mentünk, ami pont a másik irányban van, viszont sokkal messzebb, a Zengő lábánál (Milán szerint Vékákony, de ne kérdezzétek, miért). És ha már ott voltunk, elmentünk Pécsváradra, Óbányára és Pécsre is. A hajtás után mutatok további képeket is.

A túrához egyébként a párom Nissanját választottuk közlekedési eszközül, és a már hangoskodó fékbetéteket leszámítva, amik cseréje azóta folyamatban, nem volt semmi gond - sőt meglepő, hogy milyen jól fogyaszt ez a kisautó, 5-6 literrel megúsztuk, persze 100 km-enként, nem összesen. De most már tényleg jövök a képekkel:

Íme a szállásunk - a Rozmaring Vendégház, szuperjó, tényleg, szép tágas, kényelmes, igényes, gyerekbarát, a házigazdák pedig kedvesek és segítőkészek.

Ez itt lent a pár házzal odébb található tájház és Tojásmúzeum:

A tájház kerítése mellett sikerült Milánnak új barátságot kötnie. Alant pedig csaj a repcésben, útban Pécsváradra:

Pécsváradon a Kolostorvárat szerettük volna megnézni, illetve hát leginkább én, de épp felújítják, csak május egytől lesz újra látogatható, úgyhogy maradt a templom - de csak kívülről, mert erősen zárva volt...  Ezután Óbánya következett, ahol egy fél napot kirándultunk az erdőben:

Miután száraz lábbal sikerült átkelnünk többször is a patakon, amely időnként átszeli az ösvényt, megbeszéltük, hogy az erdei kirándulásnál csak az lehet jobb, ha az ember bent lakik az erdőben, például egy olyan házikóban, mint amilyen a fenti képen is látható. Ahogy a bevezetőben írtam, természetesen Pécs sem maradhatott ki, ahol történetesen Da Vinci-kiállítás volt, innen a hatalmas ló a főtéren:

A Zsolnay Kulturális Negyed nagyon, nagyon jó hely, kicsit Millenáris-feeling, de ott is el lehet tölteni egy fél napot simán, még úgy is, hogy a beltéri programokat mind kihagytuk - és csak egy kicsit áztunk el, amikor eleredt az eső:

A fényképező önkioldóját évente kb. egyszer használjuk, de akkor nagyot alkotunk ;) A családi fényképeszkedés után visszamentünk a központba, naná, hogy enni:

Éhség okán (valós) kétharmaddal leszavaztak, így a Retro Múzeum kimaradt, be kellett érjem a kirakatával. Viszont annak, aki egy jót akar enni, most már tapasztalatból tudom mondani, hogy a Korhely jó hely:

A hétfőt ismét Zengővárkonyban töltöttük, illetve nem, mert délelőtt átmentünk a Dombay-tóhoz, ahol ezt a csodás reklámtáblát sikerült lőnöm, ajánlom figyelmetekbe a kézzel írt kiegészítést - ha valaki felhívná, számoljon be az eredményről!

És ezzel a kedves portállal zárom soraim, jó volt ez a hétvége, ha még nem jártatok a környéken, melegen ajánlom. Ha meg igen, annál inkább. (Pécsről olvas valaki? Üzenem, hogy gratulálok, igazán szép helyen laktok!)

Over and out.