Ez a hét szokatlanul eseménydús volt. (És még nincs is vége.) Az ovis őszi szünet miatt szabadságot vettem ki, hogy legyen ki vigyázzon a gyerekre, illetve a hét első felében a gyerekekre. Miután az október 23-i ünnepet is tartalmazó hosszú hétvégét Inárcson töltöttük, erre a mostanira írtam magamnak egy 9 pontból álló to do listet, amelyből péntek reggelre 7-et sikerült kihúznom:
- Szkif eredetvizsga + műszaki + átírás
- Vento takarítás + magnócsere
- Vento fényszóró-állítás, olajcsöpögés megszüntetése a szervizben
- Nissan lengéscsillapító-javítás, alapjárat emelés, ajánlat karosszériamunkára
- Volvo: fényszóró-javítás, kormány beállítása, bajuszkapcsolók cseréje, izzítórelé-csere + olajnyomás megoldása a szervizben, illetve váltószoknya-csere
- Laptopok Petinek javításra
- Villanyszerelő (kiszakadt konnektorok rendberakása + egy lámpa felszerelése)
- Párásító szervizbe
- UPC előfizetés
Az utánfutó viszonyait már egy ideje szerettem volna rendezni, itt volt a kiváló alkalom. Persze arcpirító, hogy ez kb. pont annyiba került, mint amennyit az egész futó ér (sőt), még úgy is, hogy amit egyébként némi ügyintézési díj fejében mással szoktam megoldatni, most én csináltam. Mindegy, kész, a nevemen van, friss vizsgával. A Vento sorsa pedig időközben megpecsételődött, eldöntöttem ugyanis, hogy mennie kell, és kell helyette valami kis szar, ami nem fogyaszt 10 litert (vagy akár még többet). Ekkor még nem gondoltam, hogy ez lesz róla az utolsó saját képem, de folytatom. Szóval gondoltam, hogy kitakarítom, kiszedem belőle a rádiót, és beteszem azt a VDO-t, amit a vaterán sikerült 250 forintért megnyernem, pár dolgot rendbe tetetek rajta, és meghirdetem. A Nissannal közben muszáj volt foglalkozni, mert hátul az egyik oldalon a kirohadt toronyból kiesett a lengéscsillapító, de ez is megvolt, emellett pedig a Volvóval is terveztem egy-két kört, viszont az végül már nem fért bele, mert közbejött más: vettem hirtelen egy Suzuki Altót!
Megmondom őszintén, elbizonytalanodtam, hogy vajon ki fogja normális áron megvenni a Ventót, amiről valószínűleg csak én tudom, milyen jó, meg talán Ti, a blog olvasói, ránézésre mindenki más viszont azt hiheti, hogy egyáltalán nem az, ezért inkább elkezdtem úgy keresgélni, hogy mindenképp legyen a meghirdetett autók opciói között beszámítási lehetőség. És csak japán jöhetett szóba. Így találtam rá egy 2004-esként hirdetett, valójában 2003-as fekete Altóra, amelyet kintről honosítottak, de meglepően jól felszerelt: klímás, szervós, dupla légzsákos, motoros ablakos, könnyűfém felnis. Ez utóbbi mondjuk nem hiányzott, de mindegy. Érdre kellett kimenni érte, délelőtt megnéztem, este visszamentem elhozni, a kettő között pedig gyereket altattam, kipakoltam a Ventót és kiporszívóztam (és akkor kitalálhatjátok, a 3-as pontot nem azért húztam ki a listáról, mert megoldottam, hanem mert okafogyottá vált), illetve vettem fel némi pénzt, mert rá kellett fizetnem. Anélkül, hogy megmondanám, mennyit, elárulhatom, hogy szokás szerint óriásit buktam a Ventón, de én így szoktam kiszállni, jó? ;) Szóval Vento ment, Alto jött, ez van (na jó, itt egy pozitívabb írás is róla), válságautó (a hirdetés képei még csak):
Eladtam a német szívem, visszatértem tehát a japánokhoz (akik ugye pont az Alto esetében inkább indiaiak, nem csak az üvegekbe, de a motorba is Marutit írtak, mindegy), lett egy saját Suzukim. Ez talán az első olyan autóm, aminek nem tudok teljes erőbedobással örülni, de ezt a döntést meg kellett hozni, remélem, hosszabb távon sikerül magamat is meggyőzni, hogy jól tettem. Nem mondom, megy, mint a golyó, ülés és ajtó is annyi van, amennyi kell, elegendők benne az extrák, a színe fekete, tehát ott sem kell az újdonságot megszoknom, de azért ez nagyon más dimenzió... Elég kényelmetlen az ülés, maga az autó kissé dülöngél a 13-as virsli-kerekeken, az egész ráadásul vállban szorít, a csomagtartó nevetséges, hátsó lábtér pedig nem is létezik.
Valami miatt viszont a családom teljesen oda van érte, bár Milán a visszafelé út felét végigsírta, hogy menjünk vissza "apa autójáért", mert ez az új rossz ;) Nem mentünk vissza, így a fenti listába be kellett még ékelni egy másik eredetvizsgát és átírást is, de ezt is sikerült megoldanom. Nagyon bízom benne, hogy beválik majd, azt várom tőle, hogy csak ritkán fogyasszon 5 liternél többet, ne kelljen vele soha szerelőhöz járni és vidáman elvigyen bármikor bárhova. Nagy autónk már van, amibe lehet sokat pakolni, ha szükséges, ugye az a Volvo, életem párjának ott a Nissan, amivel tudunk ide-oda menni, ha kell (a Volvo természetesen nem erre való), nekem viszont a napi bejárásra nem volt ideális a 2 literes benzines, a kismoci viszont már megint szar, arra a jelek szerint nem számíthatok akármikor, de télen nem is akartam vele járni. Mint ahogy tömegközlekedni sem, naponta 6 átszállással.
Hát ennyi. Sic transit gloria mundi.
Utolsó kommentek