A nemrég bemutatott Impalához hasonlóan ma is egy batár tepsit mutatok, egy 1965-ös Pontiac Bonneville-t. Persze kicsiben, ugyanis beszereztem egy 2003-as mainline-t a Hot Wheelstől. Érdekességképp elmesélhetem, hogy ugyanaz a tervező, aki ezt a kisautót is elkövette, többek között olyan HW-modellekért felel, mint a Lancia Stratos, a Bugatti Veyron, vagy a 2003-as Honda Civic. A kisautó sok társához hasonlóan Bencétől  került a gyűjteményembe a januári börzén, és bár a színe nem a legvisszafogottabb (na jó, a színe bejön, a mintázat az, ami már egy kicsit sok), mégis úgy gondoltam, jó lesz ez nekem, mert korábban valahogy sosem került a kezembe ilyesmi, így valójában azt sem tudtam, hogy létezik. Hát most már tudom:

A festése, hát igen, az én ízlésvilágomnak egy kicsit sok, de ha azt nézzük, hogy ez is egy ültetett latino gengszter-verda, máris a helyén van. Bírom ezekben a hatalmas coupékban, hogy szemérmetlenül képesek elhagyni a B-oszlopokat, illetve egy másik érdekesség, amire jó múltkor az Amcsi benzinfalók egyik adásában figyeltem fel, hogy ilyenkor a túl magas első üléseket is "visszavágják", hogy ne lógjanak bele az összképbe, és ne tűnjön úgy, mintha lenne B-oszlop. Ez valami helyi fétis, amit én innen, Budapestről kevéssé tudok átélni, de biztos igazuk van, ők értenek hozzá - és lám, ez a törekvés a Hot Wheelsnél is megvan, ami nyilván jó dolog. Ahogy az is jó, hogy nem tettek hátra nagy kerekeket, ez meg ugye az én nünükém, illetve hát sokunké, én örülnék a legjobban, ha ezt soha többé nem kéne felemlegetni... Amúgy meg minden a szokásos: nem rugózik,. nem nyílik, nem fém az alja, nem jutott mindenhova részlet-festés, ennek ellenére az összkép kábé rendben lévőnek tűnik. Szerintetek?