Idén ismét Horvátországban nyaraltunk egy hetet, és a változatosság kedvéért ugyanoda mentünk, ahol három éve is voltunk, Omisba, csak ezúttal a tavalyi szlovéniai nyaralásunkhoz hasonlóan egy kempingben, mobilházban laktunk, és nem privát apartmanban. (A kemping a fenti képen látható utolsó A-betű jobb szára alatt-mellett van egyébként.) Készült vagy kétszáz kép, de főleg a gyerekekről, na jó, egy pár a feleségemről és közös is, autós-motoros sokkal kevesebb, de azokat megosztom.

Először is, még a nyaralás előtt vettem tetőcsomagtartót a Toyotára, mert az nyilvánvaló volt, hogy az utastérben nem lesz hely, kinyitottuk ugyanis a leghátsó üléssort is. Menabo márkájú, talán olasz, olcsóbb típus, nem is szép. Szemre túl közel van egymáshoz a két rúd, de a leírásban így voltak belőve a távok, nem akartam és nem is mertem ettől eltérni, úgy szereltem fel, ahogy kell.

Aztán béreltem tetőboxot, a legnagyobb Thulét, ami létezik, épp hogy elég volt ötünknek. Úgy volt, hogy hatan megyünk, de akkor már valszeg nem fértünk volna el a cuccokkal, vagy csak az utastér túlzsúfolásával, amit kerülni akartam. Végül maradtunk öten (plusz a kutya), így bent egész jól elfértünk.

Még a főszezon előtt mentünk egy héttel, így nagyon olcsó volt a szállás, de a kempingben (Galeb a neve, ha valakit érdekel) azért voltak rendesen, még ha nem is teltház. A legjobban ezek a puttonyos pickupok tetszettek.

De ez az Indian is nagyon bejött... Szuperjó időnk volt szinte végig, pedig előtte egy kicsit féltem, de egy-két délelőtti és éjszakai esőt leszámítva nem volt gond, a tenger már az első naptól 23-24 fokos volt, a második-harmadik naptól már inkább 25, a vége felé meg már 26 körül, szóval szerencsénk volt. De a kisházunk mellett volt két gyerekmedence is, a kicsik inkább ott pancsoltak naphosszat.

Omisban pedig a kukásautók mellett ez a két rendőrségi kisbusz tetszett meg Félixnek, így ezeket is lefotóztam.

Egy régi Bogarat is sikerült lőnöm, illetve hasonlóból többet is láttunk, de nem volt mindig kéznél a telefon. Trogirban pedig egy gyönyörű állapotú 504-es Peugeot-t láttunk, na azt sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni. Egyébként pedig fájóan kevés régi autót láttunk.

Ez itt egy fél-tengeralattjáró, ilyet szerintem már mutattam korábban.

Visszafelé (is) elég jó tempót jöttünk, ez meg is látszott aztán a box elején. A Toyota egyébként jól teljesített, elégedett voltam vele, még ha a fogyasztás nem is volt alacsonynak mondható - odafelé 7,4 körül, visszafelé, amikor jobban nyomtam, 7,8 körül alakult, de mentségére szóljon, hogy jól meg volt pakolva, a tempomat 138-ra állítva, és jelentős széllel is meg kellet küzdenie, nem beszélve az emelkedőkkel, amikre a Honda kapcsán anno panaszkodtam. 

Ez a csavar még egy érdekesség a végére: mielőtt elindultunk volna, beterveztem, hogy még időben csekkolom a pótkereket, hogy ha netán defekt érne minket, simán ki tudjam cserélni. Még az autó megvásárlását követően beszereztem hozzá a hiányzó gyári emelőt, ezzel nem is volt gond, de végül ilyen-olyan okokból az indulás előtti napra (mit napra, estére!) hagytam a pótkereket. Gondoltam, leszerelem (mert alul van, nem belül), felfújom, visszaszerelem, jó lesz a gyakorlás esti torna helyett. Na ja, csakhogy ekkor tudatosult bennem, hogy belül a csomagtartó alján elhelyezett leeresztő csavar még véletlenül sem oldható a kerékkulcs segítségével, ahogy az logikus lenne, neeem, egy ötlapú csavart kell kitekerni, és akkor ereszkedik le a pótkerék. Na ehhez való dugóm persze nem volt, én meg jól ráparáztam, hogy akkor most mi lesz? A toyotás FB-csoportba írtam, hátha valaki tud egy ilyet nélkülözni egy hétre, és láss csodát, egy volt kollégám felajánlotta a sajátját, amiért még péntek éjszaka elszaladtam, szombat reggel pedig ennek a nyavalyás szarnak a birtokában vághattunk neki a kb. 700 km-es útnak. Szerencsére nem volt semmi gond, de ugye jobb félni, mint megijedni. Hát ennyi, ha valakinek lennének kérdései az úttal vagy a szállással, esetleg ajánlott látnivalókkal kapcsolatban, keressen nyugodtan privátban vagy itt kommentben. Jó nyaralást vagy jó munkát, ízlés szerint!