Akkor most hosszú idő óta újra egy „rendes” poszt jön. Az alany egy az 1:64 körüli méretarányban nagyon gyéren képviselt autó, a Honda CR-V.

Abból is a Tomica által készített második generáció. 2002-ben olvashattunk róla egy szép hosszú tesztet a Totalcaron Winkler Róbert jóvoltából, ebből most idéznék pár gondolatot:

• Az egyik a legjobb hobbiterepjáró. Sőt, könnyen lehet, hogy a legjobb.
  
• Honda egyértelműen a HR-V-t pozícionálta női hobbiterepjárónak, a CR-V-t pedig a heteroszexuális férfi közönségnek. A CR-V dizájnjában ennek megfelelően férfiasan bumburnyák vonások uralkodtak, kevéske agresszivitás, nem úgy, mint egyik-másik terepjáróban. Inkább afféle Krokodil Dundee-szerű, magának való, markáns, magabiztos esetlenség.
  
• A CR-V jelentősen megnőtt, ennek ellenére sokat finomodtak a vonásai. Ez a mű-csörlő utalás az orrán mondjuk elég gyenge, így jár a japán dizájner, ha nem a funkciót nézi, és nem a saját ízlése után megy, hanem a kritikusoknak akar kedvezni.

A modell történetén gyorsan azért fussunk át:

1996-ban kezdték gyártani, ugyanis a piacon erős igény mutatkozott egy H-emblémás SUV-ra is. Az autó alapján a Civicnél kell keresnünk, de ez a rokonság szemmel aligha látható. A névről megoszlanak a vélemények, Angliában eredetileg a Compact Recreational Vehicle megnevezés terjedt el, a japán Fact Book és a Honda Worldwide pedig úgy hivatkozik rá, mint Comfortable Runabout Vehicle. Kényelmes 'rohangálós' járgány, ez édes. Mások az unikális króm-vanádiumos acélötvözetet olvassák ki belőle, de nekem jó lesz a rohangálós... Alapvetően összkerékhajtással gyártották (Japánban és Angliában, később Amerikában és Kínában is, majd Mexikóban) és forgalmazták, de fronthajtással is megvásárolható volt. Vissza 1996-ba: a CR-V volt a Honda első házon belül tervezett SUV-ja, amit eredetileg csak rétegmodellnek szántak, de a RAV4 és a Subaru Forester sikerén és a chicagói bemutató sikerén felbátorodva módosították a terveket. 2001-ig gyártották az első generációt, kizárólag 2 literes benzines motorral, amely alapja egyébként az Integrából jött. 2000-ben Ausztráliában az eladásokat tekintve lenyomta a RAV4-et.

A második generációt 2002-től gyártották 2006-ig, már Thaiföldön is. Ebben a 2 literes benzines mellett bemutatkozott a 2.4-es motor is, illetve a 2.2-es turbódízel. Erősen megújult kívül-belül, szerintem előnyére. Cicásabb lett, ez tény, de akkor ez volt a trend, lásd hetedik generációs Civic, de emellett erősebbé is vált. Az i-VTEC rendszernek köszönhetően azonban megmaradt az egyik legfőbb korábbi erénye, miszerint nem fogyasztott sokat – ami lássuk be, Amerikában is egyre előkelőbb választási faktor lett az évek során. 2002-ben elnyerte a Car and Drive magazin Legjobb Kis SUV-címét, majd 2003-ban ismét. A sikerén felbuzdulva készítette el a Honda a kistesóját, az Elementet egyébként.

2007 óta gyártják a harmadik generációt, amely már ránézésre inkább személyautó, mint SUV. Eltűnt róla hátulról a pótkerék, alacsonyabb, szélesebb és rövidebb lett – de így is kéne... Nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis Amerikában elhódította a legkelendőbb SUV címet az azt előtte 15 évig birtokló Ford Explorertől. Reklám.

Nézzük a Tomicát:

Annyira jól eltalálták a színét, hogy meg sem tudom mondani, milyen. Valamiféle sötétes-zöldes-szürkés. Hasonló a Realtoy ML-éhez, de olivásabb.

A hűtőrács az elején ezüst, az első lámpák pedig krómozottak, ezt módszert a Tomica nem először alkalmazza, gondolom, nem véletlenül, határozottan jól áll az autónak.

Hátul a magasra futó lámpák kétszínű festést kaptak, a pótkerék borítása pedig egy közepesen szerénytelen HONDA-feliratot. Hibátlan.

Az első ajtók nyithatók, és mint (szinte) minden Tomica-modell esetében, ezen is tökéletesen, azaz nincs Grand Canyon méretű hézag, finoman, de pontosan mozog, kellő erővel húzódik vissza, pöpec tehát ez is. A beltér egyszerű és fekete, a műszerfal teljes kidolgozatlanságát egy kicsit azért sajnálom. A kormány a rossz oldalra került, de ha fordítva lenne, a japánok hőzöngenének.

Az alap Tomica-kerekeket kapta, nem is lenne rá való más. Klasszul rugózik, hangtalanul gurul, és szépen oldották meg azt is, ahogy a (matt)fekete alváz oldalt, elöl és hátul felfut – pont, mint az igazinál. És a mérete is pont jó. Összességében csillagos ötös.

Mérsékelten vicces reklám a végére:

Szép napot!