Írtam nem olyan régen, hogy egy új projektben vagyok. De nem írtam, hogy mi ez. Na majd most! Még a covid, a lezárások, a karanténok előtt egy pár hónappal kitaláltam magamnak, hogy elkezdek egy kicsit jobban odafigyelni magamra, az egészségemre, a testemre. Az egyik motivációm, nyilván amellett, hogy jobban tetsszek a csajoknak a feleségemnek, az volt, hogy vészesen elkezdett közeledni a 46. szülinapom. Pont ennyi idős volt faterom, amikor 1975-ben megszülettem. Az már régebben megfogalmazódott bennem, hogy biztosan nem szeretném úgy elhagyni magam, mint anno ő, aki bár rendszeresen dolgozgatott hol a garázsban, hol a kertben, amíg tudott, de a sportokat még a tévében is kerülte, és ez eléggé meg is látszott rajta, jelentős súlyfelesleggel csinálta végig úgy az élete második felét, és ez sok egyéb problémát is okozott neki. A testalkatomat tőle örököltem, mindenem, mindenünk vékony, és ugye ha ilyen alapozással hízik el valaki, az még rosszabbul néz ki...

A nagyobbik fiammal én mondjuk gyakorta focizok, a kettővel sokat bringázunk, úszni is lejárok néha, illetve az utóbbi két évben még a futásra is rávettem magam, de úgy gondoltam, némi otthoni súlyzózással megpróbálok némi izmot is növeszteni a testemre. És közben normálisabban enni, elengedni a kólát, az édességeket, a fehér kenyeret, a sok tésztát. Kajafronton egészen könnyedén ment a váltás, és kiegészítve a rendszeres mozgással sikerült is viszonylag gyorsan leadnom 13 kilót, majd tartani a 80-85 kg közötti intervallumot. Ezt gondoltam ki magamnak versenysúlynak. A két, egyenként ötkilós régi súlyzóm mellé beszereztem még egy pár 10-est is, elkezdtem ezeket használni, mellette fekvőtámaszozni, ilyesmi, és azt vettem észre, hogy ez az otthoni edzés nekem nagyon bejön, kis túlzással minden nap csináltam, csinálom azóta is, plusz elkezdtem fehérjeport is fogyasztani kiegészítésként. Több ismerősöm, de ami még fontosabb, a feleségem szerint is elég hamar elkezdett látszani az eredmény, bár szerintem most még csak ott tartok, hogy ha a tükörbe nézek, akkor már "normálisnak" látom magam, de még messze nem izmosnak ;)

A feleségem is elkezdett rendszeresebben tornázni, futni, kardiózni, ráadásul még előttem, de ő az itthoni mozgás mellett edzőterembe is járt, viszont ez ugye a járvány miatt egy darabig vagy nem működött, vagy csak nehézkesen, szóval kitaláltuk, hogy anyám kozmetikájában azt a helyiséget, ahol régebben egy külsős masszőr dolgozott, einstandoljuk, és megcsináljuk magunknak azt egy mini edzőteremnek. Ennek az anyagi fedezetét a februárban esedékes szja-visszatérítésből gondoltuk előteremteni, de én nem akartam ennyit várni, a különböző edzős gépek hosszas netes keresgélését hamarosan beszerzés követte, ennek érdekében pedig még jobban átszelektáltam a mindenféle gyűjteményeimet, és tényleg csak azokat a dolgokat tartottam meg, amik nagyon a szívemhez nőttek. Még egy pár felesleges, de értékesebbnek mondható ruhámat is eladtam, néhány régi festményt a sufniból, ilyen-olyan egyéb régiségeket a garázsból. Kellett is, mert több dolgot néztem, néztünk ki: először is egy nagyobb kombinált fitness-gépet, aztán emellé egy taposót, aka steppert, anyám pedig jelezte igényét egy gyaloglógépre.

Mivel ez utóbbit ő fizette, ez lett meg a leghamarabb, és egyből el is kezdte használni. Egy nagyon egyszerű Dynamax gépről van szó, meglehetősen korlátozott képességekkel, de amire neki kell, azt remekül tudja. Másodjára a stepper lett meg, amit két szempontból is szerencsésen sikerült megvennünk: kitaláltam ugyanis, hogy elsőre jó lesz nekünk a használt is, így kb. harmadáron sikerült egy Kettler Montanát beszereznünk, lényegében karcmentesen, kiváló állapotú teleszkópokkal. Ráadásul a FB-on talál hirdetésben látszott, hogy zuglói az eladó, és mint később kiderült, csak két utcányit kellett érte autóznom. A kombi gép már keményebb dió volt, mert egy alapvetően 300 ezres csodát néztem ki magamnak (Tunturi HG20 típusút), de aztán hopp, feltűnt egy megkímélt használt példány a Jófogáson féláron, és már mentem is érte. Kapuvárra :) Még szerencse, hogy családi csapatszállítóm van, így szétszedve bár, de faszán belefért, majd az egész mindenség szépen lepakolódott a garázsba. Ja, nem, a steppert a hálószobába telepítettem, mert a feleségem nem akart tovább várni.

Márpedig a három gépezetnél több kellett a kis szoba edzőteremmé avanzsálásához: az ősi, csúnya, erősen megviselt linóleumot fel kellett szedni, a helyiséget újra kifesteni, plusz valami normálisabb padlószőnyeget letenni. Mindezt egy régi festő cimbora segítségével mintegy két hét alatt meg is oldottuk az új év legelején, vásároltam utána még szép nagy gumiszőnyegeket a gépek alá, két nagyobb Ikeás tükörből csináltam egy még nagyobbat a falra, vettem továbbá egy francia stílusú kétkezes súlyzót és két egykezest szettben (szállító: Gazo Fitness), no és a Hervis készletkisöprő akciója keretében beszereztem egy 10- és egy 16 kilós kettlebellt. És január 20-ra sikerült eljutni oda, ahova szerettem volna:

Maga a szoba (amit tervezek még egy kicsit így-úgy dekorálni, de ez ráér) nagyon kicsi, ennél több cucc nem is nagyon fér be (azért az egyik kedvenc régi magnómnak szorítottam némi helyet a sarokban), a hasznos terület nemigen nagyobb 10 négyzetméternél, viszont a nem hasznos részében szerencsére van egy régebbi, de lényegében sohasem használt infraszauna, plusz egy kis zuhanyzó, amiket így megörököltünk. Úgyhogy kábé mától el is kezdjük rendesen használni a privát "edzőtermünket", aminek nagyon-nagyon örülök, és ha jól számoltam, két ember egyévi (normálisabb helyre szóló, budapesti) fitnessbérletének az árát alapul véve egy éven belül meg is térül a kis befektetésünk. Nyárra meg készül a beachbody ;)