Playstation-ös sorozatunk harmadik részéhez értünk. A játékgép továbbra is óriási népszerűségnek örvend, a legutóbbi poszt óta közben sikerült beszerezni egy VR-szettet is, ami hát a szó átvitt értelmében is egy új dimenziója a játékélménynek, de valójában ezt a feature-t nemigen használjuk ki, többségében a hagyományos játékok futnak. Mindenesetre VR-témában meg kell említenem a REZ Infinite című játékot, ami nekem nagyon-nagyon bejött, pedig csak egy szög egyszerű lövöldözős móka, de teljes mértékben kihasználja a virtuális valóság adta lehetőségeket. A grafika kicsit Tron-os, a zene állat, és az akcióval össze van komponálva, de a legjobb, hogy a tekinteteddel célzol, gombbal lősz, gyakran hátrafelé is, szóval testedzésnek is jó. A srácok az Astro Botot nyomták nagyon szemüveggel, az egy nagyon helyes kis platformer, szintén alapvetően VR-ra fejlesztve, és egyébként nekem is bejött. Milán fiam pedig a VR-szemüveg mellé ajándékba kapott Vader Immortal játékban merült el igazán, amiben már hadonászni is kell rendesen a Move controllerekkel. Na nekem ez nem tetszett annyira.

A Star Wars Squadrons VR-ban viszont annál inkább, ráadásul magát a játékot ingyen tölthettük le a Plus előfizetésünkkel, na az elég komoly, néha szó szerint szédítő élmény, hiszen egy űrhajós lövöldözős játék. Itt egy kép belőle:

Na de nézzük a normálisakat, mivel játszunk a legtöbbet! (Ja, jut eszembe, a VR-szemüveg a nem VR-os játékokkal is tök jól működik, és az a nagy előnye, hogy a szemed elé vetít egy hatalmas képernyőt, amit így jóval nagyobbnak érzékelsz, mint a tévét. Párszor játszottam így, és még csak nem is kell a tévé előtt görnyedni, hanem simán lehet a kanapán akár teljesen hanyatt fekve is játszani, ami azért nagyon kellemes tud lenni. Egy bajom van vele: szemüveg nélkül a VR-szemüvegben sem látok túl jól, és bár befér alá a rendes, de egy idő után nyomja az orrnyergem, szóval 1-2 óra oké így, de több nem. Pedig hát...) Írtam az első részben, hogy még előttem van két rész a Tomb Raiderből, ezeken természetesen azóta bőven túl vagyok, és remek volt mindegyik, izgalmas, érdekes, pont, ahogy vártam. Viszont aztán eladtam mind, mert másodjára biztos nem kezdek hozzá egyikhez sem. Ezzel amúgy a srácok nem játszottak, csak én. 3rd person akció-kalandjáték fronton hirtelen felindulásból beszereztem még ezután a Batman Arkham trilógiát, abból egyelőre az elsővel szoktam játszani, de lassan haladok, mert bár szuper játék, gyakran kezdek közbe másba, de mindenképp végig szeretném tolni, mert bejön. 

Tele van nyilván akcióval, bunyóval, de sokszor komolyan kell taktikázni, támadási stratégiákon gondolkozni, illetve vannak benne kisebb fejtörők, illetve nyomozós feladatok is, amik jól megtörik a monotóniát - nagyon jól ki van találva, na. Valójában azért szereztem be, mert egy másik játékban, ami az egyik kedvencemmé vált, ugyanezt a harcrendszert használták, és annak a kritikájában írták, hogy ez mindkét játéknak az erőssége. Na de hogy mi ez a másik játék? Hát a Mad Max. Engem játék ezelőtt így sosem szippantott be.

A negyedik film is gyorsan a kedvencemmé vált, és bár itt nem Tom Hardy-t kell irányítani, nagyon sok egyéb módon kapcsolódik a játék a filmhez, pl. a főgonosz személyében. Ha kattintjátok a linket, elolvashatjátok, mi miatt szuper az egész, különös tekintettel a történetre és a hangulatra, így én most nem állok neki részletesen kifejteni, elég annyi, hogy az autóvezetős/versenyzős részek is nagyon szórakoztatók, de a bunyók is, nem mellesleg pedig ez volt talán az első olyan, ahol a karakter (és az egyebek) fejlesztgetése is lekötött, és nem csak túl akartam lenni ezeken a részeken. Minden küldetést megcsináltam, minden mellékküldetést is, felfedeztem az összes tábort, erődöt, titkos helyet, a játék fő történeti szálát is végig vittem természetesen (amely történet egyébként tényleg megindító, teljesen magával ragadott), mindent kimaxoltam, és egy percig sem volt unalmas. Annyira jó lenne, ha lenne egyszer folytatása...

A Mad Max után egy olyanba kezdtem, ami már régóta foglalkoztatott, és biztos voltam benne, hogy nem véletlenül olyan népszerű, plusz utána is olvastam, és rájöttem, hogy ezt mintha nekem találták volna ki: a God of War. Halvány emlékem van róla, hogy valamikor régen én ennek egy jóval korábbi részét játszottam PS2-n, de már nemigen tudtam felidézni, milyen volt, úgy rémlik, tetszett. Hát ez az új meg tényleg szuper (mármint ez csak nekem új, négy éves címről beszélünk), kb. ugyanazt tudja, mint a zsáner össze többi tagja, menni kell, ezt-azt legyőzni, megszerezni, bejutni, ellopni, elpusztítani, elmenekülni, harcolni, visszaszerezni, felkutatni, megfejteni, megfigyelni stb. És közben egy gyereket pesztrálni. A bossok elég táposak, de a főhős is eléggé fel van szerelve, tök jó a harcrendszer, érdekes a sztori, a helyszín, a környezet, a grafika, szóval jó választás volt. Nem sokkal azután, hogy elkezdtem, mondva magamnak, hogy akkor ezt most ugyanúgy végigcsinálom, mint a Mad Max-et, Milánnak is megtetszett és elkunyizta, így most elvileg ő játszik vele, de talán elfelejti... ;)

Voltak, vannak persze félbe hagyott játékok is: a Last of Us nálunk ilyen, a Days Gone is, az előbbiről írtam legutóbb, de egyik sem azért maradt félbe, mert ne tetszett volna, pont fordítva, majd jobban odakoncentrálva szeretném ezeket játszani, és nem úgy, hogy közben meg más játékokat is tolok párhuzamosan. A Witcher is ilyen, viszont nagyon nem ilyen a Horizon Zero Dawn és az Assassin's Creed, amiket valahogy nem szerettünk meg, így ezeket eladtam. Cserébe nagyon élvezetes volt a Sniper Elite 3 és 4, ez a kettő is bent van nálam a PS4 all time best 10-es listában - és közben már lassan elérhető az 5. rész, szóval van mire gyűjtögetni. Addig is akciósan beszereztem 1200-ért a második felvonást rimászterelve.

A sorozat egyik legklasszabb attrakciója az ún. killcam, azaz hogy szuperlassitva, nagyon közelről is megmutatja a találatokat, ráadásul röntgenkamerával a testbe történt becsapódás után - ez a rész simán átugorható, de szinte egyszer sem tettem így ;) Ennek a fejlesztőcsapatnak egy másik játéka a Zombie Army 4, amit ingyen lehetett letölteni, így ezt is beszereztem, mert az is tud ilyen lassítást, de még nem kezdtem el rendesen játszani, csak kipróbáltam. Milán ezeket szereti, de az utóbbi időben ő inkább rákapott az FPS-ekre, amiket én nem annyira kedvelek - aktuális kedvence a Doom és a Titanfall 2, előbbit már végigjátszotta, a másik most megy, sőt azzal Félix is szívesen játszik, szóval ha ez a vonal tényleg így bejön, szerintem majd valamelyik Far Cry-t is be fogjuk szerezni... A Doom Eternalt pedig egész biztosan, mert a folytatás állítólag még jobb is lett, mint a meglévő változat. Viszont előtte ott van még neki a Battlefield V, amit épp hogy elkezdett, illetve a CoD Black Ops 4, amit meg még el sem.

Félix fiam mostani kedvence viszont továbbra is a Star Wars Battlefront II, ezt nem tudja megunni, de mellette nagyon szereti a Just Cause 3-at és most már a 4-et is, hiába töltöm le a szupercuki Spongyabobot és hasonlókat, ami szerintem leginkább neki való. Neeem, ők legszívesebben inkább a Mortal Kombat XL-lel játszanak egymás ellen és vesznek össze közben többször, halálosan. Szerencsére ez is ingyen volt.

Amik még ott vannak a gépen, de csak időnként játszunk velük, azok nem túl érdekes vagy említésre méltó címek, de úgy vagyok velük, hogy szívesen leülök eléjük, amikor van időm, és mindenki más már alszik. Ilyen pl. a Hitman 2 (na jó, az érdekes és említésre is méltó), az Oddworld, a Little Nightmares (a Limbót végigjátszottam az szuper volt, erősen ajánlom, de inkább csak felnőtteknek), a Giana Sisters (ezt pont ellenkezőleg inkább a gyerekeknek, remek Rayman-klón, ráadásul még a C64-es időkben toltam az eredetijét, igaz, akkor még Mario-klónként), vagy például az Assassins's Creed Chronicles, ami a régi idők Prince of Persia-ját idézi, és nagyon szórakoztató, de egy időben sokat Worms-öztünk is. Ezek mellett még néha előveszem a NFS-et, az is szórakoztató, még ha nem is annyira mint a Playstation-ön sajnos nem elérhető Forza Horizon. Ja, és a gépen állandó bérelt helye van a GTA V-nek, azt még mindig nem bírjuk megunni.

És a végére tartogattam az utóbbi idők egyik legjobb játékát (mármint azok közül, amikkel volt szerencsénk játszani - ez a Middle-earth: Shadow of War. Akciósan vettem ezt is, leginkább magamnak, mert megtetszett a demója, amit kipróbáltam, és miután gyorsan elolvastam pár tesztet, jutányos áron be is szereztem a store-ból. 

Mondanom sem kell, a játékkal 10 percet sem tudtam játszani, mert ezt is lenyúlta Milán - de nem is baj, mert olyan komplex az egész, hogy ennyi időt úgysem tudnék vele foglalkozni, viszont már csak nézni is élvezet, ahogy játszik. Mert elég jól nyomja. RPG-akció-kalandjáték, olyan, mint a fentebb is említett Mad Max például, vagy a Witcher, csak - ahogy az angol nyelvet valamelyest bírók rájöhettek - az egész Gyűrűk urás körítéssel. Az ismert regények és filmek előtt játszódik a történet bőven, de itt is van gyűrű, meg van varázslat, orkok, wargok, tünde nyílvesszők, gondori ereklyék, Banyapók, Szauron, sőt Gollam is, és igen, még sárkányok is. Alapvetően várakat, erődöket, területeket kell meghódítani, nyilván a nagyobb kép az, hogy egész Középföldét fel kéne szabadítani, de ez nem egyszerű. Főleg úgy, hogy a linkelt bemutatóban is sokat emlegetett Nemezis-rendszer képes arra, hogy a mi cselekedeteinktől nem függetlenül alakítja az ellenségeink sorsát, előmenetelét, és így áttételesen a mi szerencsénket is. Simán előfordul, hogy az alattvalómmá teszek egy ork vezért, miután korrekt küzdelemben legyőztem, aki aztán az első adandó alkalommal jól elárul ahelyett, hogy megvédene. Vagy mondjuk olyan is van, hogy készülök (nem én, Milán) egy nagy párbajra, amit az ellenfél egyszerűen felad, mert a játék egy korábbi szakaszában egyszer megkegyelmeztem neki, csak közben várúr lett, és így találkoztunk újra. Őrület, hol tart már a tudomány és a technika!

Legközelebb szerintem majd megint egy év múlva lesz hasonló poszt ;) Ti egyébként mivel játszotok, ha egyáltalán?