Legutóbb írtam, hogy elolvastam John Scalzi 'A Kaidzsú Állatvédő Társaság' című könyvét, és nagyon tetszett. Azt is írtam, hogy elkezdtem az új Dan Brown-regényt, amit azóta el is olvastam, és nem meglepő módon az is nagyon bejött. Annak a posztnak a legvégén volt egy kép, amin láthattatok két további Scalzi-könyvet, és azóta sikeresen beszereztem a Fejvesztve c. regény előzményét, a Bezárt elméket is.

Nem volt egyszerű, újonnan már nincs fent sehol, csak másodkézből lehet megvenni, de valami miatt irreálisan drága szinte mindenkinél, találkoztam 20 ezer forintos ajánlatokkal is. Végül viszonylag normális szinten, egy random új könyv árszintjén sikerült behúznom, cserébe el kellett érte zarándokolnom Újpestre. De csak a Vörösingesek után kezdtem bele, ami - nem fogjátok kitalálni - az előzőleg említettekhez hasonlóan nagyon-nagyon tetszett. Ennek a fülszövege szerencsére cseppet sem spoileres, ezért én is igyekszem csak egy ici-pici hintet adni, kedvcsináló gyanánt: ha bírtátok Tim Allen méltatlanul kevéssé ismert filmjét, a Galaxy Questet (magyarul Galaktitkos küldetés, de ezért évekig kellene minden nap bocsánatot kérnie a fordítónak) vagy a USS Callistert a zseniális Black Mirror sorozatból, akkor ebben sem fogtok csalódni, azt garantálom. A Bezárt elmék és a Fejvesztve viszont csak egy következő olvasónaplós poszt témája lesz.

Jut eszembe, valahol olvastam, hogy a kb. 8 éve húzódó Artemis-filmterv most újult erővel kezd kibontakozni, állítólag ezeket is a Hail Mary-küldetés rendezőpárosa készíti majd el, és állítólag (de legalábbis az író szándéka szerint) a regény női főszerepét Jenna Ortega játssza majd. Hát, majd meglátjuk.

Na de kanyarodjunk vissza a bevezetőben említett két könyvhöz, mert elsősorban ezekről akartam írni, csak elkalandoztam. A Kaidzsú Állatvédő Társaság abszolút nem tudományos-fantasztikus regényként indul, a főszereplőt a meglehetősen antipatikus főnöke méltatlanul kirúgja az állásából, így viszonylag gyorsan új meló után kell néznie. Így kerül kapcsolatba a címbéli szervezettel, és innen indul az érdekes rész, mert hamarosan kiderül, hogy tényleg kaidzsúkra kell felügyelnie. Ha valaki nem tudná, mik ezek, akkor nézzen több Godzillás filmet! A könyv ettől kezdve egy nagyon érdekes Jurassic Park-parafrázis, hihetetlenül jól kitalált háttérrel, helyszínekkel, zoobiológiával és zoofiziológiával, és a tudományos magyarázat is meglehetősen stabil lábakon áll, már ha elvonatkoztatunk az alapfeltevéstől, miszerint léteznek ilyen interdimenzionális lények. A szereplők interakciói, különösen a főszereplőé hozzák a "szokásos" Scalzi-stílust, fanyar, gyakran szarkasztikus humor, és ez itt is elég jól működik, hiszen egy kezdetben igen szkeptikus szereplőről beszélünk, így abszolút releváns ez a fajta hozzáállás a dolgohoz a részéről. Ez a keret. A cselekményről most nem írnék többet, legyen elég annyi, hogy a törékeny egyensúly fenntartása nem egyszerű feladat, főleg ha megjelennek olyan tényezők és szereplők, amelyek ebben kimondottan ellenérdekeltek. Visz a könyv lendülete magával, a fejezetek végén található mini cliffhangerek miatt nehéz letenni, de nem is nagyon kell, hiszen egy elég rövid regényről van szó. Őszintén ajánlom!

És akkor a másik: A titkok titka. Minden bizonnyal milliónyi társammal együtt gondolom azt, hogy Dan Brown könyvei jók. Régebben talán Ken Follett, később Robin Cook, Michael Crichton, az utóbbi évtizedekben pedig ő az, aki kommersz szinten tudott behúzni tényleg milliókat olyan regényekkel, ahol a kalandok, rejtélyek, gyilkosságok keretét a széles közönség érdeklődésén egyébként kívül álló dolgok adták, mint például távoli, idegen országok történelme, a kórházak és orvosok földi halandók számára zárt világa, vagy pedig olyan tudományok, mint az őslénytan, a génmanipuláció, vallási szemiotika és ikonológia, a kriptográfia, vagy csak "simán" a régészet. Magyarországon a felsoroltak egyfajta elegyítőjének tartom Lőricz L. Lászlót, akit tinikoromban nagyon sokat olvastam, de úgy 20-30 könyve után úgy éreztem, nemigen tud megújulni, így felnőttként már nem követtem a műveit. Viszont itt ezt szerintem szerencsére nem áll fenn, ez az új könyv is az eddigiekhez képest egy teljesen új területet dolgoz fel, az emberi tudattal kapcsolatos kutatásokat, azon belül is a noetikát. A regény előtt erről a területről sohasem hallottam, de most megtetszett. Persze azt nem mondom, hogy a könyvben gyakorta tudományos tényként hivatkozott eredményeket maradéktalanul el is hiszem, de mindenképp jól esett egy olyan világba betekintést nyerni, amiről az egyszerűség kedvéért eddig úgy gondolkodtam, hogy butaság.

Na, ezúttal is Robert Langdon (képünkön) a főszereplő, de ellentétben a három korábbi regénnyel, amikből film is készült, ebben igazából nemigen kell kódokat, jeleket, szimbólumokat megfejtenie, szóval tulajdonképp bárki más is lehetne a hős. Arra viszont nagyon jó volt az ő figurája, hogy az olvasói tájékozatlanságot és kételkedést testesítse meg a cselekmény kibontakozása során, bár ugye a tájékozatlanság az ő esetében relatív, mert valószínűleg az emberiság 99%-ánál tájékozottabb, mégis az ő kérdésein - és a párja magyarázatain - keresztül tudhattunk meg többet a fentebb említett misztikus(nak is mondható), meglehetősen új tudományágról. A helyszín Prága, amelyet a szerző nagyon igyekszik Rómaként eladni, gyakran kitérve a nevezetességek történelmi gyökereire, a hozzájuk fűződő legendákra, és ez szerintem több-kevésbé sikerül is, nem lepne meg, ha ebben az egyébként tényleg nagyon szép fővárosban nyártól elindulnának ugyanúgy a "Langdon-túrák", mint a Brown korábbi regényei által még híresebbé vált városokban. A város történelmi titkaiba is Langdon vezet be, mint egy lelkiismeretes idegenvezető, és szerencsére pont csak annyira mélyen, amennyire szükséges - és ami még felfogható és megjegyezhető. Ebben a történetben ismerjük meg a szerelmét is, aki a másik főszereplő, és nem lennék meglepve, ha később még visszatérne, ő is egy elég jól felépített karakter, csakúgy mint a harmadik fontos személy a könyvben, az amerikai nagykövet. Az író ügyesen építi a feszültséget és készíti elő a nagy fordulatot, ami amúgy vagy 100 oldallal a tényleges megfejtés előtt nyilvánvalóvá válik az olvasó számára, de azt gondolom, ennyi kedvezés jár nekünk, hogy legyen egy kis sikerélményünk. Az egész sztori tétje talán nem olyan magas, mint azt korábban megszokhattuk Browntól (vagy Langdontól), de nem is biztos, hogy ez mindig kell, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán lehetséges - a mai világban egyre kevesebb olyan téma van, amit ne dolgoztak volna már fel minden lehetséges oldalról, a maradék meg fent van a neten :) Félreértés ne essék, mindezek ellenére - és mindemellett - A titkok titka hoz egy folyamatosan magas színvonalat, bődületes hosszúsága sem rontja az élményt, a könyv hozzávetőlegesen a 200. oldaltól letehetetlen, ahogy az várható volt. Én szerencsére a díszesebb, élfestett kiadást kaptam meg a feleségemtől ajándékba, így tárgyként is tetszetős, igényes, gyűjteménybe való darab. Erősen ajánlom elolvasásra mindenkinek!

Két újabb könyv megvásárlásáról tudok még beszámolni, a fenti képen látható kisebb, vastagabb a Vintedről érkezett, a nagyobb formátumú, de rövidebb regény pedig újonnan - nem tudom, kell-e bemutatnom a szerzőt, illetve inkább úgy mondom, tudom, hogy nem, főleg hogy oda is írták mindkét borítóra, ki ő, és miért fontos, hogy ki ő. Az Álomdalok egy novellagyűjtemény Martin akkori írásaiból, amikor még nem volt világhírű, a másik pedig az HBO Maxon nemrég véget ért Trónok harca spin-off regényváltozata, a szerző karrierjének ellenkező végéről. Nem is egy regény ez, hanem több kisregény van benne, gondolom, az első évad ezek közül az elsőt dolgozta fel - és azt lehet sejteni az alkotók nyilatkozataiból, hogy lesz még egy csomó belőle. Úgy legyen, mert a sorozat hihetetlenül jópofa volt, az anyasorozatból megismert világban játszódott, de annak egy kicsit barátságosabb arcát mutatta meg - rendkívül jól eltalált karakterek segítségével. Állítólag könyvként is nagyon jó, ezért döntöttem a megvétel mellett. De a régebbi írásokra is nagyon kíváncsi vagyok, ráadásul ott a zsánerek is vegyesebbek, nem kizárólag sárkányos fantasy-ket írt az ember, hanem sci-fi-t is. Majd kiderül, mennyire jól ;) Köszönöm a figyelmet, gyertek máskor is!