Július 25-én szombaton a Pannónia Ringen rendezték meg a 80-as 90-es évek Sportmotor(ok) Találkozóját, pályanappal, azaz a pályán történő motorozás lehetőségével. 40 helyet biztosítottak a rendezők erre, és feltett szándékom volt, hogy elmegyek, és meghajtom a Hondát, életemben először ilyen körülmények között - bár ugye ez nem teljesen pályára való gép. Vezettem amúgy már pályán, ráadásul a Hungaroringen, de nem motort, hanem egy spéci Audit, ami óriási élmény volt, így nagyon vártam ezt a találkozót. Aztán végül nem mentem el.

Egy ideje terveztem egy pingpongasztalt beszerzni Surányba. Gyerekkoromban a szüleim balatonszéplaki nyaralójában is volt egy, tehát gyakorlatilag nekem ez a nyaraló, nyaralás természeteses kelléke, ráadásul a fiúk is nagyon szeretnek pingpongozni, egész jól is megy nekik. Surányban van közösségi asztal, Horányban is voltunk egy párszor játszani, de a saját az saját, annál nincs jobb. Igen ám, de egyéb okoknál fogva idénre ez nem került be a költségvetésbe, hiszen egy normális, kültérre is alkalmas asztal alsó hangon 100 ezer forint (pl. a Praktikerben, épp akciósan) mindenesetre nyitva tartottam a szemem a Marketplace-en. És milyen jól tettem, mert felkerült egy olyan hirdetés, amiben két asztallapra kerestek vásárlót. Mint utólag kiderült, az eladó megvette a Decathlonban az egyik legdrágább kültéri asztalt, de elengedett az alumínium keret és az asztallap közötti ragasztás, így garanciában kapott két új asztallapot - a hibásat meg nem kellett visszaszállítania, így azt meghirdette. Én meg jól megvettem. Közeleg a nyár vége, jó időt is jósoltak, így eldöntöttem, hogy ez a hétvége legyen inkább a gyerekeké (mint ahogy majdnem mindegyik az), majd máskor pályázok.

Legutóbb árnyékolót építettünk, azelőtt padot, egy éve meg tűzrakót, így július végére tehát a pingpongasztal projekt jutott. Évekkel ezelőtt az egyik korábbi munkahelyem új irodába költözött, és az volt a gyakorlat, hogy ilyenkor az átszállításra nem kerülő bútorokat eljótékonykodják, de csak miután a dolgozók lehetőséget kapnak a számukra esetlegesen szükséges darabok kiszemezgetésére. Lett már így nekem gurulós irodai székem, kisebb-nagyobb polcok, szekrények, és hát két batár nagy, top minőségű, 140x80-as íróasztalom is. Pár évig a garázsban pihentek, hogy majd egyszer vagy eladom, vagy jók lesznek valamire - hát most ez utóbbi következett be.  Kiszállítottuk hát az új asztallapokat és az íróasztalokat is, és megkezdődhetett a kendácsolás.

Először is a pingpongasztal lapjait visszaragasztottuk a keretekre. Mivel? Mivel megtehettük. Nem, igazándiból vettem előzetesen jó minőségű kétoldalas ragasztószalagot, azzal. Jó sok pénzért, 10 métert összesen. Ez a holmi már korábban többször jó szolgálatot tett, kiválóan bevált fürdőszobai tükörre, szappantartóra, mindenre, gondoltam, jó lesz ide is. Aztán megkerestük a kertben azt a helyet, ami kevésbé napsütötte, odapróbáltuk a lábakat.

A lábakra ügyesen felszereltük az eredeti asztallapokat, majd azokra az immár saját keretükre rögzített kombinációkat, így állt össze a végső kompozíció. A két keretet gyorskötözővel rögzítettem egymáshoz, hiszen profi vagyok.

Így néz ki "lentről", közel vízszintesre hozva:

A lejtős telek miatt a külső lábak alá beapplikáltunk némi emelést, aztán három perc alatt egy padlólapból ideiglenes hálót is eszkábáltam, és már aznap meg is kezdődhetett a játék:

Szerencsére a srácok már elég nagyok és elég lelkesek ahhoz, hogy egy csomót segítsenek nekem, mind az autóra/autóról pakolásban, mind az összeszerelésben örömmel vettek részt. Egy következő körben szerváltam (érted, szerváltam) egy jó kis hálót (szintén a Decathlonból), és meg is lettünk. De mielőtt a lent látható képen szereplő állapotot elértük volna, kellett egyet menteni: a drágán vásárolt kétoldalú ragasztószalag ugyanis nem bírta a tartós szaharai hőséget (a leanderünk és az olajfánk szerencsére átvészelte), így egy hét után (vagy ki tudja, mi ennyi idő után szembesültünk a ténnyel, amikor legközelebb kimentünk) elengedte a kereteket, amik így a földön landoltak. A kerethez ragaszkodtam, mert a srácok néha még megtámaszkodnak a lapon, és enélkül nincs normális tartása a "lelógó" részeken, szóval más módszer kellett. Ez lett a süllyeszett fejű lemezcsavar, ami hát nem optimális, hiszen a fejeken megpattanhat a labda, de mérlegeltem, mi a fontosabb, és végül a csavarozás nyert. Laponként 8 kis csavarral rögzítettem össze végül a szerkezetet, és ez már tuti megoldásnak tűnik, teszteltük, minden klappol. Itt van tehát a végeredmény:

A benzinköltséget le-, de a kellékanyagokat beleszámítva úgy 35 ezer forintban állt meg a projekt, ami szerintem elég baráti, remélem, sokáig szolgál majd minket az új szerzemény. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a harmadik bekezdésben említett (és linkelt) tűzrakó és a felújított padok is csodásan működnek azóta is, nem mellesleg a padokat szépen lefestettem azóta sötétbarnára mind, így tényleg szebben mutatnak, harmonizálva a ház színével is, meg hát ugye egymással. Ha minden jól megy, jövőre nekiállunk a kertet egy kicsit (vagyis inkább nagyon) rendbe tenni, mert elég gyász a helyzet fű- és sövényfronton. De addig is van még ide egyéb tervem...