Augusztus 18-a volt a nap, amikor kitaláltam, hogy gurulok egy kört délután, és valahogy úgy alakult, hogy lementem a Balatonra a 7-esen. Az első megálló Siófok volt:

Mivel előtte egy hétig nyaraltunk, a moci nem indult be elsőre, de másodikra se, így kénytelen voltam az indulás érdekében betolni, de ez meglepően könnyen sikerült.

Nyakra-főre

Nem volt hideg, de ugye nagyobb sebességnél (jelentősen) csökken a hőérzet, ezért felvettem a gerincvédő alá egy vékony pulcsit, illetve egy csősálat, ami amúgy Félix fiam halálfejes kommandós sála, csak kölcsönkértem. Na, a pulcsival végig szenvedtem, mert 120 felett a szél folyton lehúzta a cipzárat, amit aztán kesztyűben mindig tök nehéz volt menet közben visszahúzni - tanulság: legközelebb nem ezt veszem fel. A csősál meg egy darabig tök jól védte a nyakamat a széltől, de aztán az is elkezdett fel-felcsúszni állig, szóval az sem vált be, ezért elhatároztam, hogy ezt megoldom máhogy. Vettem tehát egy Oxford csősálat, aminek van egy hosszabb és szélesebb mellrésze, amit a póló alá téve - reményeim szerint - megoldja ezt a problémát:

Kiszállítással együtt kb. 6000 Ft egy ilyen egyébként. Legközelebb beszámolok róla, hogy vált be, úgyis jönnek lassan a hűsebb napok...

A víztornyos kép erejéig aztán nem is állítottam le a motort, de a következőnél igen:

Ami hiba volt :) Ez az utcavég az, ahol évtizedekig fürödtünk, anyámék régi nyaralója közelében, Balatonszéplak-alsón. Szerencsére amikor elkezdtem betolni a mocit, miután kinosztalgiáztam magam, két srác már ugrott is ki egy gyönyörű Golf Gti-ből, hogy segítsenek, így ez is simán ment. A vízszint itt egyáltalán nem volt drámai, úgy néztem, kábé térdig érhetett, ami a szárazabb nyarakon itt abszolút megszokott volt mindig. Hazafelé muszáj voltam még egyszer leállítani, mert tankolnom kellett, ott két motoros srác segített ki, ezúton is köszönet nekik is. Elgurultam a Velencei-tó mellett is, na ott tényleg elég lárványosak az iszapszigetek, de ezeket most nem fotóztam le. Mivel nem pályáztam, úgy öt órát töltöttem a nyeregben, lényegében folyamatosan, és ez pont elég is volt, sőt igazából egy fél órával több is, mint amire azt mondanám, kellemes. De legalább így sikerült belőni, hogy a legközelebbi hosszabb túra során milyen gyakorisággal érdemes beiktatni megállásokat és hogy maximum mekkora távolságra tervezzek egy seggel. A motort mindezek ellenére továbbra is nagyon élvezem. Ja, és mint két héttel később megtudtam, szándékomon kívül 70 ronggyal hozzájárultam Siófok város önkormányzatának költségvetéséhez, úgyhogy innen is üzenem nekik, hogy szívesen.