Először is egy jó nagy szám: (ha minden igaz, és jól számoltam,) a mai a 3200. bejegyzés a blogon! Gombócból is sok. Másodsorban pedig a mai poszt azért született, mert régen írtam arról, hogy mi újság van velünk, az autóval, a motorral, meg úgy egyébként mindennel. Még tavaly nyár elején megjegyeztem az egyik posztban, hogy munkahelyet váltottam, de az sajnos csak egy évig volt jó, utána kénytelen voltam megint új melót keresni. Ez a váltás nemigen jött jól, szerettem ugyanis itt dolgozni, közel is volt, jó pénzt is adtak, de nem jöhet mindig minden össze. Annyi jó volt mégis az elválásban, hogy a nyaram (második fele) emiatt jórészt szabaddá vált, így viszonylag sok időt tudtam a srácokkal tölteni, no és a surányi nyaralóban tevékenykedni, és ezt a kettőt jórészt átfedésben. Őszre azonban kellett már valami munka, mármint olyan, amiért fizetnek is, és őszintén szólva a munkakeresés rohadt nehezen ment. Régebben ezeket a váltásokat gyakorlatilag egyik hétről a másikra letudtam, de így közel ötvenévesen szembesülnöm kellett korábban nem tapasztalt nehézségekkel, ignorálásokkal, csalódásokkal, visszautasításokkal. Aztán persze végül összejött valami, kábé az utolsó pillanatban, ráadásul maradtam a szakmámban, pedig nem sokkal előtte komolyan megfordult a fejemben, hogy hagyom a reklámozást a francba, és keresek valami teljesen mást. Körvonalazódott is nagyjából, hogy merre mozdulnék, de így most ezt egyelőre jegeltem, maradok a kaptafánál, ameddig lehet, aztán a többit majd meglátjuk. Remélem, ez most bejön hosszabb távon is.

A Subaruval a mára már szinte elfeledett vízpumpa-probléma óta történt ez-az. Legutóbb vettem bele egy új akksit, mert az előző már nagyon a végét járta, amit a hidegebb reggelek megérkeztekor kezdtem realizálni – ezeken már néha nehezebben forgatta az indítómotort, és bár egy ideig működött, hogy akkor napközben rátöltöttem, hogy másnap jó legyen, egy idő után már ez sem segített. Mindegy, ez kellett, már messze nem volt új az az akksi, az új meg most pöpec. Előtte nemsokkal szétment valami vízcsövem, amit ügyesen észrevettem, ugyanis gyanúsan hirtelen tudott néha igen magasra szökni a vízhőfok, amit az okozott, hogy kevés volt a rendszerben a víz, és persze ezt időnként pótoltam, így azért nem maradhatott, muszáj voltam kicseréltetni. De még ez a kettő is szinte bagatell kiadás volt ahhoz képest, hogy még tavasszal elhatároztam magam, hogy megcsináltatom rajta a megvásárlás óta esedékes vezérlés- és kuplungcserét. Na ez így együtt aztán (még egy olajcserével is megfejelve) jókora ütést vitt be a családi költségvetésbe, de ekkor még megvolt a régi melóm, szóval simán ki tudtuk gazdálkodni. És most az autó működése tökéletes. De az igazat megvallva erősen elgondolkodtam azon, hogy jövőre talán elengedjük ezt az álmot, és beszerzünk valami racionálisabb járművet, mert jelen helyzetben ennél sokkal fontosabb dolgokra kellene költenünk.

És hát az a nagy helyzet, hogy nem tartozik ezek közé sem az egyedi, kézzel festett csempe a Zsolnay porcelánmanufaktúrából, de például a Transalpom sem, amely szintén elhasználódott kissé az elmúlt években, és igényelné a több törődést. Egy ideje (jobban mondva jó ideje) gyakran egyhengerezett, ami az erőtlenség és szar hang mellett egy nagyon kellemetlen tudattal is járt, hogy ez így nem jó a motornak, nem kéne nagyon használnom a javításig, mert még a végén nagyobb baj lesz. Elvittem hát szerelőhöz, aki első körben egy olyan árajánlatot adott, hogy a szerintem nem feltétlenül vagy nem sürgősen szükséges javítások lehúzása után is négy kiló maradt a totál soron. Legnagyobb fájdalmamra azt kellett neki mondanom, hogy sorry, ennyi most nem fér bele, csináljuk meg csak azokat a ténylegesen legszükségesebb javításokat, amitől megszűnik a hiba, és tudom használni a mocit, aztán a többire majd visszatérünk. Így is lett, két kilót hagytam ott, és az ígéretet, hogy amint egy kicsit egyenesbe jövünk megint, visszatérünk a maradékra. Merthogy rendbe rakta az ember a karbit, kapott a moci új gyertyákat, kellett új olaj is, szóval ezeket most nem lehetett kihagyni, viszont hamarosan esedékes még új lánc, új lánckerekek, új gumik, szelephézag, vezérműlánc, hogy csak a nagyobbakat említsem, de emellett némi elektromos gondoskodásra is szükség lenne, na de mindegy, nem sorolom. De most ez is működik rendesen. Mindezek mellett középiskolai felvételire kell felkészíteni a nagyobbik fiamat, ami miatt különórákra jár, azért is pénzt kérnek, a lányom külföldön van Erasmus-on, és hát a kinti költségek sem mondhatók alacsonynak, szóval sajnos a surányi dézsafürdő beszerzése kezd egyre hátrébb csúszni a prioritáslistán.

Mindegy, valahogy elevickélünk, ráadásul jövőre bejön a feleségemnek az szja-mentesség, ami elég nagy segítség lesz, de ha még így sem jövünk ki, még mindig ott az onlyfans… Reálisan nézve egyébként tényleg az van, hogy meg kell majd hozni pár nehezebb döntést, egyszerűbb és olcsóbb, kevesebbet fogyasztó autóra lesz szükség, vagy akár semmilyenre, hiszen ott van anyám kifogástalan állapotú Yarisa, na és igazából a motor sem létkérdés, hogy legyen, vagy mivel a motoros túrák is el-elmaradoztak már, elég lehet valami robogó is, nem tudom, meglátjuk. Egészség legyen, ez a lényeg!

(A képeket a ChatGPT rajzolta nekem, mert szépen megkértem.)

Szinte egy ugyanilyet már fotóztam pár éve, de most itt egy újabb:

Nagyon tetszik ez a Corvette, sokkal jobban, mint az aktuális modell - de kevésbé, mint a régebbiek. Ez is egy októberi találat volt még. Ja, mutatok még ugyanilyet kicsiben is, itt az egyik, emitt meg a másik. Na de hogy maradjunk még egy kicsit az amerikai sportkocsiknál, mutatok még két teljesen új Ford Mustangot is, amiket a Szépművészeti Múzeum előtt fotóztam november 8-án:

Valami boros rendezvényre hozták őket, ami miatt a múzeum is hamarabb bezárt aznap. Viszont mi még időben voltunk, hogy újra megnézzük az aznap pont ingyenes állandó kiállítások közül az ókoriakat a pincében, mert a kisebbik fiam mostanában tanul Egyiptomról a suliban. Jól néznek ki ezek a kocsik, ha jól sejtem, nemrég lehetett némi facelift rajtuk. Vagy ezek teljesen újak? Mindegy is. Szép napot!

A nyári szünetben, azáltal, hogy pár hónapig munka nélkül voltam (erről majd legközelebb írok még egy keveset), a napi CV-frissítések és jelentkezések küldése mellett szerencsére sikerült a szokásosnál egy kicsit több időt szakítanom játékra, azon belül is playstation-özésre.

Itt az első novemberi carspotting poszt, bár a találat még október elejéről származik:

Ez az új Toyota Land Cruiser! Mármint az egyik változata, hiszen létezik belőle egy retro, kereklámpás is. Nekem igazából mindegy lenne, ez is, az is nagyon tetszik, és abszolút kéne otthonra ;) De ha már szóba került a retrózás, itt a másik véglet, főleg ami a méretet illeti:

A fotót a lányom küldte Párizsból, és ha minden igaz, ez egy Bianchi Bianchina Cabriolet, de ha rosszul sikerült beazonosítanom, majd biztos lesz, aki kijavít. Nagyon helyes kis járgány, igazi cukiság.

Október 23-án családilag kibékemeneteltünk végre Surányba. Előtte vettem az Obiban egy kis vödörnyi barna lazúrfestéket, hogy a viszonylag újonnan épült-szépült padokat lekezeljem. Délelőtt csodás időnk volt, így az első réteg fel is került mindegyikre:

Másnap meg a második. Bár, ahogy írtam, ezek a deszkák elvileg kezeltek, úgy voltam vele, hogy jobb az óvatosság, illetve szinben is szerettem volna közelebb hozni ezeket is a házhoz és a kerti székekhez - amik közül kettőt még mindig nem festettem le, illetve még a teraszon lévő asztalt is ugyanígy tervezem lekenni. De azokat már csak jövőre. Viszont hamarosan magát a házat is szeretném ugyanígy átfesteni.

A legutóbbi carspotting posztban szerepelt egy jópofa rendszám - hát most ezen a vonalon hoztam még két érdekességet:

A csodás Ferrari SF90 Stradale (bocs a szar minőségért) tulajdonosa kitalálható az egyedi rendszámból, ő Jákob Zoli, aki gyakran a luxusautói csomagtartóiból osztogat iPhone-okat azoknak, akik meg tudják neki mutatni, hogy követik az instán. Ez sajnos nálam nem jött volna össze akkor sem, ha valahogy meg tudom állítani :)

Ennek a Maybach-nak a tulajáról viszont semmit nem tudok, bár egy gyors guglizás után a Square Holdingra tippelek, de lehet, hogy rosszul. De mindegy is, az autó szép, egy korábbi Maybach-találat pedig itt található.

Nem egyszer írtam, de az is lehet, hogy csak utaltam rá, hogy Surányba mindenképp szeretnénk egy dézsafürdőt. Fatüzelésű verziót találtunk ki, de a kis feleségem ragaszkodik a hidromasszázs funkcióhoz, így ezt nem ússzuk meg egy milla alatt, az fix. Főleg, hogy az ilyen holmit nem lehet csak úgy letenni a fűbe, kell hozzá valami masszív alap, és az ilyesmivel foglalkozó weboldalakon mindenhol azt írják, hogy a 10 centis vasalt beton a legjobb megoldás. Miután kitaláltam (jó, -tuk) a helyét, megbíztam két jómunkásembert a munkával, és a szikrázóan napos, 17 fokos október negyedikén meg is csinálták.

A legnehezebb része a melónak az ásás volt: 2,5 x 2,5 méteres gödör kellett, de a kijelölt hellyel két baj volt. Először is van ott némi lejtés, tehát nem csak annyi földet kellett kiszedni, ami egy vízszintes részen adta volna magát, hanem legalább kétszer annyit, másodsorban pedig rohadt gyökeres az egész talaj, és ezekkel meg kellett küzdeni rendesen. Ezután jöhetett a zsaluzás, majd a ledöngölt földre egy réteg sóder, itt fent már ez látható. Majd a beton. Arra meg a vas, utána megint beton:

Nem értek ehhez, ezért nem is vállaltam be, hogy youtube tutorial-ek alapján nekiálljak magam, de amennyire meg tudom ítélni, szépen dolgoztak az emberek:

A fentebb említett lejtés miatt a ház mellett végigfutó beton sávhoz állva elöl egy 10-15 centit kiemelkedik a tükör, hátul meg ugye képződött mögötte egy kis terasz, de szerintem ez esztétikailag nemigen lesz zavaró, mert majd a dézsa eltakarja. Másnap még kimentem egyszer meglocsolni a friss betont, egy hétre rá aztán megint, de ekkor már elbontottam a deszkákat is, illetve visszatöltöttem a földet (homokot) a kis terasz köré, főleg hátulra, ahol mélyebb volt a gödör. Félix a locsolásban segített:

Na, ezzel is megvagyunk, jöhet a dézsa! Ja, még valami: ha valakinek nem lenne ismerős a poszt tetején látható kép, annak elmondom, hogy a Hot Tub Time Machine egy rohadt vicces (sci-fi) vígjáték, amelyben a főhősök egy jakuzzi segítségével utaznak vissza a múltba, a kamaszkorukba. Magyarul Vissza a jelenbe címmel keressétek, mindenképp ajánlom legalább egyszeri megnézésre!

Megígérem, hogy a carspotting sorozatban az eddig bemutatott ritka, érdekes, egzotikus, esetleg simán csak menő, vagy csak nekem tetsző autók bemutatását nem fogják felváltani a Kiák, de ezt még azért berakom, mert (még) nem mindennapi látvány. Ráadásul volt is már ilyen régebben, de ezt most már "éles" találat volt. Plusz pont a rendszámért.

Nem fogjátok elhinni, de már megint egy olyan poszt következik, aminek egy pad a főszereplője. Mégpedig az, amit még májusban mutattam. Már akkor is írtam, hogy ráfér némi frissítés, de közben inkább azt találtam ki, hogy nem újrafestem a deszkákat rajta, hanem lecserélem mind - ráadásul pont ugyanolyanokra, mint amilyenekből a tűzrakó mellé épült padokat építettem, teraszburkoló deszkákra. Valami miatt nagyon tetszik ezeknek a mart mintája, ami valószínűleg az esztétikai élmény mellett a csúszásgátlást szolgálja rajtuk, bár ennek egy ülőfelületen nincs túl sok értelme, szóval itt még azért is választottam ezeket, hogy egységesebb legyen a kerti összkép, ha már a felújítás mellett döntöttem. Szeptember másodikára beszéltem meg a vízvezetékszerelővel, hogy mérje fel a kerti csapok "téliesítésí" munkáját, hogy mikor és mennyiért tudja vállalni, és ha már úgyis ki kellett mennem, nekiálltam a padnak. A régi, rozsdás, jórészt berohadt csavarok eltávolítása volt a legnehezebb és legidőigényesebb feladat, végül nem kapkodós tempóban elment ezzel egy fél délelőtt, de eljutottam a csupasz vázig:

Aztán szombaton (ma), amikor az ember elkezdte csinálni a fagycsapok beépítését, folytattam a munkát. Szerencsére pont kétméteres deszkákra volt szükség, és hát ezeket épp lehetett ekkorában is kapni az Obiban, nem kellett vagdosni. (A betonos padokhoz a háromméteres verziót használtam anno, mert ott másfél méteresre találtam ki a szélességüket.) Az egyszerűbb résszel, az ülőlappal kezdtem. Felpakoltam a deszkákat, megjelöltem a lyukak helyét, kifútam, felcsavaroztam. Íme:

Utána jött a háttámla. Ide csak két deszkát szántam, nem hármat, és először az alsót szereltem fel, amit az akkor még nem felszerelt felső tartott alulról, majd azt átraktam felülre, és azt is felcsavaroztam. Azért volt ez bonyolultabb, mint az ülőlapnál, mert a fenti részen a vázban a lyukak nem merőlegesek voltak a csőre, hanem valami elcseszett módon ferdék, ezért azt a deszkát duplán kellett felfogatnom, hogy teljesen felfeküdjön. De végül sikerült, mutatom:

Nyolc centis kapupánt csavarokkal dolgoztam, és eleinte ugye csak az volt a kihívás, hogy a lyukak helyét minél pontosabban be tudjam jelölni, majd felcsavarozgatni a deszkákat. Természetesen nem ment a dolog fennakadás nélkül, mert az ülőlap hátsó deszkájának középső csavarhelyét sikerült elbénáznom, de hát ugye csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik, szóval egy túlméretes alátéttel kellett utána a hibát (a felesleges lyukat elfedve) korrigálnom, de a végeredménnyel abszolút elégedett vagyok, olyan lett a művem, mint egy új pad!

Meg mertem volna esküdni, hogy volt már a blogon BMW i8-as, de most nem találtam meg, hogy belinkelhessem, szóval enélkül kell a posztnak boldogulnia... Zuglóban lőttem, az utcavégi kisbót előtt.

Jöttemben-mentemben Ausztriában találtam ezt:

Kicsiben is szerepelt már a blogon bigfoot egy csomószor, ha valakit érdekelt, pl. errefelé kattintson!

Kedves gyerekek, a mai óra témája a szeparatisták MTT™ csapatszállítója a feluciai csatában, legóból. Ez a csapatszállító (Multi-Troop Transport)  jármű a "valóságban" is elég ormótlan, de legóként is. Kicsiben viszont nem is olyan kicsi, bár volt ennek egy korábbi, valamivel nagyobb változata is, a 75058-as, aminek a forgalmazását 2020 környékén fejezték be, aztán kisvártatva megjött ez a kompaktabb verzió, immár 75435-ös szám alatt.

Nem sűrűn mutatok a blogon Infinitiket, de ma egy ilyen nap van. Legutóbb egy szép sedan szerepelt itt, most pedig egy különleges festésű Q60-as akadt horogra, de persze van rajta jó néhány egyéb érdekesség is:

A Mortal Kombat-motívum a nagyobbik fiamnak nagyon megtetszett, mert mostanában főleg ezzel játszik PS-en. Mindennapos boltbajárósnak talán sok, de szerintem összességében szépen megépített darabról van szó.

Surányban többször is grilleztünk már a kertben, amihez egy lábakon álló tűzrakó tálat használtunk. Volt amúgy a telken egy régebbi hely, ahol az előző tulajdonos sütögetett, de kissé lepusztult, elhanyagolt állapotban, ezért kitaláltam (sőt ugye írtam is), hogy ezt is megpróbálom megújítani egy kicsit. A neten keresgéltem ilyen-olyan ötleteket, mintákat, találtam is egy csomót, és végül a bontott téglából történő építést választottam.

A klímás poszt folytatása következik. A nyári hőség egyik legjobb ellenszere a Duna, ráadásul betoltak egy kis úszó stéget a strandunkon, a helyi és a nyaraló gyerekek legnagyobb örömére, de mint előzőleg írtam, a házba is szerettünk volna hűtést (télre meg fűtést), így július 23-án szerdán megtörtént a légkondi beszerelése.

Nem volt olyan régen, hogy Aston Martint carspottingoltam, de ez a legújabb fogás talán még durvább - ez most egy Vantage Coupé:

Úgy látszik, ha valaki ilyeneket akar fényképezni, azt az Andrássy úton tudja a legnagyobb eséllyel megtenni, de ha valaki csak kicsiben nézegetne még hasonlókat, az itt keresgéljen!

Nemrég kimentünk egy kicsit Surányban a víztornyos térre pingpongozni, ahol egyébként van még egy játszótér és egy petanque-pálya is, és megfigyeltem, hogy van ott egy tök jó kis pad, pont egy olyan, amilyen nekem is kellene. Egyszerű kis szerkezet, és kitaláltam, hogy én is csinálok egy, sőt két ilyet magunknak. Némileg átterveztem fejben a kivitelezést, majd az Obiban beszereztem a hozzávalókat: négy darab 40x40-es beton oszlopzsalut lábaknak, 3x3 méter teraszburkoló padlódeszkát ülőlapnak, és 24 db 8-as kapupánt csavart a hozzá való anyákkal és alátétekkel. Mindez együtt nem volt 20 ezer forint. Innen indultunk:

Rápróbálva az elsőre a már másfél méteresre darabolt deszkákat ezt a képet kaptam:

Azelőtt életemben nem fúrtam még betont, és most már azt is tudom, hogy lehetőleg máskor sem akarok, de végül még délelőtt összeállt az első:

Délután meg a második:

Együtt a kettő pedig így néz ki:

Némi egyengetés és csiszolás volt még az éleken szükséges, de ez már könnyű levezetés volt csak. (Nem látszik a képeken, de ezek már előre kezelt deszkák, kicsit világos zöldes árnyalatúak, és kábé ugyanaz a mintázatuk, mint a terasz korláthoz használtaknak, szóval van némi egységesség.) Egy pad olyan 65 kiló, így nem nagyon félek tőle, hogy felborogatja majd a szél ;) Szokás szerint borzasztó büszke vagyok magamra, fel is lelkesültem, így legközelebb a tűzrakóhelyet pimpelem majd fel bontott téglák segítségével. Remélem, ugyanilyen jól megoldom majd.

Nem is olyan régen volt RS Audi, hát erre tessék, itt van még egy:

Csak ez 6-os, és a Délinél akadt horogra.

A június első és második hétvégéjét is Surányban töltöttük, és már végre volt alkalmunk strandolni is a Dunán - először Surányban, másodjára Horányban. Ez utóbbi jobban kiépített (infrastruktúrával is), kulturáltabb, igényesebb, mint a hozzánk közelebbi, cserébe sokkal kavicsosabb, és hát egy pár percet autózni is kell odáig. Bár bringával sem egy nagy kaland.

Na, ilyenem nincs és nem is volt soha kicsiben. De bejön. Ahogy az alábbi is:

Ennek a hangját is hallottam, dízel, de így is jól szólt.

A kisautók gyűjtését immár teljesen feladtam, a gyűjteményt felszámoltam, csak mutatóba maradt egy-két darab, meg amiket nem sikerült eladnom - illetve amit nem is akartam, a Stahlberg-flotta. E hobbi helyét lényegében teljesen átvette a surányi nyaraló javítgatása, szépítgetése, az autóm életben tartása, bűnös élvezetnek meg még ott van a Transalp. Na de szerencsére a Star Wars-os legók gyűjtése megmaradt a családban, Félix fiam ugyanis továbbra is nagyon oda van ezekért a holmikért, és én ebben abszolút támogatom is, hiszen ezek a későbbiekben is jól eladhatók lesznek, most meg nagyon sok örömöt okoznak neki. És most már variál is: kitalálta, hogy a DC-s, Marveles és egyéb mindenféle figurákat vigyük be a Kocka Bazárba, egy jópofa legós boltba a belvárosban, ahol lehet eladni is, nem csak venni dolgokat. Bevittük, pár darabot sikerült is elpasszolni (bevallom, beáldoztam a nehezen összeszedegetett classic space űrhajósaimat is, igen, a szürkét, a zöldet és a barnát is), illetve elcserélni, pedig épp elég szegényes volt a kínálat. De ennél sokkal fontosabb, hogy szóltak, hogy egy héttel később brutális töltés lesz, mindenképp jöjjünk majd el szombaton. Oké, megdumáltuk.

Pont ma két éve (azaz 700+, pontosabban 731 napja és kb. 2 órája) van nálunk az Impreza, és a szerelem töretlen!

Egy komoly műszaki hibán, majd egy kis törésen kívül nem volt vele semmi baj, idén márciusban kapott új kuplungot, vezérlést és persze folyadékokat, szűrőket, ami persze egy kisebb vagyon volt így egyben, de nekem ez megéri, hiszen változatlanul élvezek minden percet, amit benne tölthetek...

Szerintem Audi S3-ast még nem is fotóztam korábban (csak RS4-est). Ezt a Westend mélygarázsában találtam. Régebbi kalandom egy válogatott RS-brigáddal meg emitt megnézhető. Az alábbi szépség pedig május 18-án előzött minket az M3-as bevezető szakaszán:

Volt egy hangja. Kicsiben volt ilyenem.

A május 1-jét és a hozzá tartozó extra hosszú hétvégét is nagyrészt kint töltöttük a háznál, de az ünnephez híven viszonylag kevés munkával. Legfőképp így:

Meg így:

Ez utóbbihoz előkerestem a még sok éve vásárolt függőágyunkat, és tökéletes helyet is sikerült neki találni. No de hogy egy kis meló is legyen, a feleségem azért gyorsan kitakarított, miközben én meg ügyesen elmentem egy tölünk kb. 800 méterre található nyaralóban meghirdetett garázsvásárra, és vettem egy fűnyírót:

1500 forintért :) Nézegettem már használt nyírókat a neten mindenfelé, 5000 forintokért többnyire csak hibásakat, 10 körül meg elég megviselteket találtam, de ezzel az árral egyik sem tudott versenyezni, bár ez tényleg nem egy szépségdíjas darab. Kipróbáltam viszont, és tökéletesen működik, igaz, a kapcsoló már nem áll rendelkezésre rajta, bináris módban működik, ha be van dugva, nyír, ha kihúzom, nem nyír, ennyi. A kése éles, a csapágy jónak tűnik, nem lesz itt gond, kérem szépen. Mivel nem volt (már) elég fűgyűjtő zsákunk, nagyjából csak a kert egyharmadát sikerült lenyírnom:

Itt majd még lesz meló a borostyánszőnyeg felszámolásával, de majd idővel. Még az autót is kitakarítottuk és lemostuk, majd megjutalmazandó magunkat elkirándultunk Kisorosziba a Szigetcsúcshoz, ami szerintem a sziget legjobb helye:

Ezzel nagyjából el is telt a hétvége, a házikót továbbra is nagyon szeretjük, de rajtunk kívül sajnos a hangyák is, mindegy, megoldjuk, ahol feltűnnek, ott felvesszük velük a harcot, és ha nem megy, majd drasztikusabb megoldást keresünk - az örömünket ezek az apró kajatolvajok nem tudják elrontani.

Nagyon boldog 14. szülinapot kívánok legnagyobb középső gyermekemnek, Milánnak! Azt találtuk ki családilag, hogy a Csepel BMX helyett kap egy normális méretű bringát szülinapi ajándék gyanánt, és a gondolatot tett követte, eladtam a régit a Marketplace-en, és ugyanott vettem helyette egy montit. Szerencsére sikerült nagyon jó áron megoldanom ezt is, azt is, a bmx eladási ára konkrétan az ötszöröse volt annak, amennyiért anno vettem, ami szerintem egyrészt a pénz brutális romlásának, másrészt a retróláz kitartásának, sőt fellendülésének köszönhető - így felbátorodtam az utód keresésekor, és mertem normálisabb márkák között is nézelődni. Az első irány természetesen a KTM volt, ami már bevált, de végigpörgettem az összes, 50-60 ezer forint közötti Cube, Mongoose, Kona, Merida, Gepida, Scott, Mali és Giant mountain bike-ot is, és végül az ár-kinézet-elérhetőség dimenziókat elemezve egy csodás, 80 ezres Kross Hexagon bringát alkudtam le 60-ra itt Zuglóban, amit aztán el is hoztam.

A KROSS 2009-ben kezdte meg a kerékpárok forgalmazását Magyarországon. A céget 1990-ben alapították Lengyelországban egy kerékpárbolt formájában, jelenleg viszont az ország legnagyobb kerékpár gyártója és értékesítője. 2005-ben már 800.000 terméket gyártottak le és adtak el, és ez a szám azóta is folyamatosan nő, és jelenleg már 35 országba szállítanak bringákat. Tehát akár úgy is mondhatnám, hogy a Kross a lengyel Gepida ;)

Elég jó állapotnak örvend, persze látszik rajta, hogy nem vadonatúj, de egészséges a futása, jól vált fel-le, teló működik rendesen, és szerintem baromi jó a színe is.

Városba való gumikkal szerelték, mentem vele, tök komfortos emiatt, és sokkal könnyebb is, mint az én bringám, szóval remélem, kiválóan beválik majd. Összességében nagyon vagány kis gép, de majd még kell rá egy kitámasztó, meg esetleg valami kényelmesebb ülés - remélem, más nem ;)