Egy érdekesség következik ma, ami valószínűleg csak nekem érdekes. Sikerült ugyanis lefényképeznem az őseim előző, kb. 3 éve eladott Toyotáját a Madách tér környékén:

Jó formában van még most is, szívesen elfogadnám... De hogy ne csak egy olyan autót mutassak, ami rajtam kívül tényleg senkit nem érdekel, jöjjön egy újabb fekete démon:

Természetesen roki-cédulával, szerintem az már ehhez a kategóriához alapból jár :)

A két eddig mutatott STAR között félúton helyezkedik el a harmadik darabom, már a kidolgozottsági fokát illetően, ugyanis merev műanyag ez is, de kevesebb részlettel a tűzoltónál, ugyanis igen egysíkú a vezetőfülke, amelyet béna matricákkal igyekeztek kiegészíteni, de a kerekek is jóval egyszerűbbek. Ez már viszonylag egy jó kései darab, amelynek az eladhatóságát a különleges felépítménnyel igyekeztek fellendíteni, így lett belőle egy remek rendőrségi változat:

Hogy ez valami csapatszállító lehet, vagy inkább egyfajta mobil parancsnoki központ, nem tudom, rábízták a gyermeki fantáziára, de a telefonszámból is látható, hogy a fenti autó nem a mai trafikok kínálatát erősítik. Egyáltalán vannak még valahol trafikok? Mindenesetre ennyi volt a STAR-gyűjteményem, remélem, tetszettek, főleg hogy még majd tervezek mutatni trafikárut a jövőben is...

Kellemes pénteket!

Szombaton jó katolikusokhoz illően ellátogattunk a Corába nagybevásárolni, és az alábbi észbontóan vicces plüssjátékot találtuk:

Ahogy nyomod, úgy énekel, és mozgatja a száját!!! Négyezerért ott hagytuk... (Viszont vettem három Majorette kisautót, csak a rend kedvéért.)

Íme tehát a tűzoltó. Ez már keményebb, merevebb műanyagból készült, de cserébe sokkal részletesebb, így élethűbb is. Nem hiánytalan és nem is makulátlan, hiányzik a fülke mögül a tűzoltás egyik legfontosabb kelléke, a fecskendő és a dobja, illetve a forgatható létraállványról egy nagyobbacska tekerentyű, de a csigás megoldású létraemelő megvan és működik is rendesen:

Ez a típus néha azért fel-feltűnik a vaterán, de igen nagy szórással az árakat tekintve. Az én példányom szerintem nem volt annyira drága, 2300 forintot fizettem érte, és a legnagyobb öröm, hogy azok a kis mütyür kiegészítők mind megvannak rajta, amik egyébként általában nem szoktak: a lámpák, a hűtőrács és az indexek. A felnik a kedvenceim. Találtam igazi STAR tűzoltóról képet, de ez más típus (266-os), az enyém inkább ilyen, mint ez az emelőkosaras (mondom rögtön lengyelül is, mert az olyan szépen hangzik: STAR PODNOSNIK KOSZOWY), igaz, tök más kerékívvel:

Folyt. köv. holnapután.

Már hívom is! Vagy... ööö. Ja.

Ezt most olvastam, és nagyon örülök. Nem tudom, miért, de örülök :)

Biztos, mert tetszik a típus. Remélem, ezt olvastátok annak idején!

Az utóbbi pár jó néhány során eladtam vagy 80 darab kisautót (ami már magában is megdöbbentően magas szám, sok gyűjtőtársamnak összesen nincs is ennyi kisautója, mindegy), racionalizálandó a gyűjteményem, és megfogadtam, hogy a befolyó pénzösszeget a lakás csinosítására, ill. egyelőre hiányzó háztartási eszközök beszerzésére fogom fordítani. Mondanom sem kell, nem teljesen így alakult, ezért az elkövetkezőkben bemutatok pár új szerzeményt, amelyek nem jöhettek volna létre hozzám, ha nem vesztek tőlem kisautókat. Az van ugyanis, hogy minél több olyan régi játék kerül a szemem elé itt-ott, aukciós portálokon, vagy bolhán, esetleg börzéken, amiket gyerekkoromban volt szerencsém birtokolni, annál inkább be kell látnom, hogy talán mégsem volt olyan sanyarú az én gyerekkorom. Millió és egy féle-fajta játékom volt, amelyek nagy részét sajnos bizony menthetetlenül leamortizáltam, vagy valamelyik rokonnál kötöttek ki, de a lényeg, hogy mára elég kevés maradt meg. Úgyhogy szedegethetem őket össze újra. Az ilyen ex-játékaim közé tartozik a STAR teherautó is, amelyről egész végig meg voltam győződve, hogy egy magyar teherautót mintáz. Pedig nem. Az a Csepel lehet, de olyanom meg nem volt. Halványan élt már csak az emlékeimben az a nagyméretű (tipp: 1:24) műanyag tűzoltó, amit nagyon szerettem tologatni, illetve a létrát fel és leereszteni, aztán pár éve a Retronóm weboldalon ráismertem. Célirányosan nem kerestem ezt azóta sem, de a vatin egyszer csak szembejött, és hát megvettem. Nem rögtön a tűzoltót, hanem először is annak egy lebutított, egyszerűsített, homokozós játékra alkalmassá tett platós változatát, kerek 500 forintért:

Kicsit már csálén áll rajta minden, a matricák sincsenek túl jó formában, de az összkép rendben van, komoly off-road (hehe, mégis slick) kerekekkel szerelték, és viszonylag gyerek-biztos az egész. Hogy mit is jelent a lebutítás, akkor nyer igazán értelmet, ha megnézzük jól a fentebb említett - és alább is látható - tűzoltóval összehasonlítva.

De részletesebben majd csak szerdán :) Addig itt van egy Lego Star:

Aviszont!

Az Örsön az Ikea mellett volt valami polgárőr-bemutató, amin persze nem voltam ott, de mivel épp valami függönyt vagy ágyneműt vásároltunk, egy autót azért lefotóztam:

Nem rossz ez a Micu...

Sam. Joe mester a Bankcentertől jelentkezett be:

"A Mustang nem hal meg, csak elhalványul."

Gondoltam, ha már számokkal operáltam az előző két poszt címében, a heti utolsó rendes posztnál is tartom magam ehhez. Pedig lehetett volna Avantgarde, vagy valami ilyesmi is. Merthogy sikeresen hozzájutottam egy régóta keresett kisautóhoz, ami egy Siku Audi 100 Avant. Ráadásul nem is egyszerűen. Van egy eladó VW-modellekkel foglalkozó blog, amin kiszúrtam egy pakkban a delikvenst, írtam is az embernek kommentben, de aztán valahogy úgy elfelejtődött a dolog. Aztán úgy alakult, hogy vettem a vaterán egy Dickie gyártmányú Bogarat, amit persze majd mutatok is, és akkor kiderült, hogy az eladóé ez a blog, így akkor már összehoztuk az Audit is egy kosszal. Az 1982-es Év Autójának modelltörténetéért kattintsatok bátran ide, egy kellemes kis tesztért pedig szokás szerint oda, én most csak annyit fűznék hozzá a történethez, hogy van egy kevéske személyes tapasztalatom a típussal. Főiskolás koromban az egyik csoporttársam (és egyben haverom) faterjának egy ilyenje volt 2.2-es turbós kivitelben, és néha napján a srác elhozta az autót, és furikázott minket ide-oda vele. Hát mit mondjak, óriási élmény volt, akkoriban én még egy Ladával toltam, ahhoz képest az Audi az Executor volt. Nagyon csendesen és nagyon gyorsan ment, de ehhez olyan fejedelmi kényelem tartozott, amilyet autóban én még azelőtt nem éltem. Pedig hát már akkor sem volt fiatal, olyan 1987-es lehetett, már nem emlékszem. És hát óriási. Egyébként nekem a limuzin jobban tetszik, az a klasszikus Szivar, de egy ilyet is elfogadnék tipp-topp állapotban. És akkor íme a kicsi:

Szokás szerint nem bonyolították túl, masszív, kézbe való darab, és még a jellegzetes kerekeket leszámítva is jól felismerhető, hogy ez bizony egy vérbeli Siku, és hogy nagyjából mikori. Annak ellenére, hogy jót tett volna az összképnek egy kevésbé vaskos megoldás a hátsó lökhárító alatt. Az üvegezés nélküli ötödik ajtó felnyitható, és egyben ez is az én példányom leggyengébb pontja, a zsanér rögzítése ugyanis már egy kicsit megfáradt, és ezért hajlamos néha ferdén záródni, de csak ha béna vagyok, ha odafigyelek, jól működik. Ezt már nem sikerült olyan jó áron megvennem, mint a 928-ast, de a három mai Matchbox árának megfelelő pénzösszeget még mindig nem nevezhetjük túlzónak, tekintve, hogy ezúttal is egy darabka (kvázi nyugat-német) történelmet kapunk cserébe...

Minden jót!

Pontosabban 300 E és 280 GE, amiből sokan már tudhatják, hogy ez bizony két szép Mercedes lesz, a változatosság kedvéért Siku. Nem csak hogy párban érkeztek, hanem rögtön duplán is, így egy-egy példány most eladó:

A 300-as miatt vettem amúgy meg a pakkot, de ha már így alakult, a G-Mercedes is marad - de nem tetszik jobban a MB-változatoknál:

300-asom egyébként van bontatlan civilként is, erre utaltam még hétfőn, hogy még nemtom, mi legyen vele, de szerintem eladom azt is. Majd csinálok róla fotót, aztán hátha... Ilyen a rendőrségi G élőben:

Talán feltűnt, hogy egyre kevesebb mostanság a blogon a Matchbox, és egyre több minden más. Ez nem véletlen. Azokat a MB-okat, amiket szerettem volna, kevés kivétellel mind összegyűjtögettem már, tényleg nem sok híja van. Oké, elkezdhetném akkor lecserélgetni a kopottasabb darabokat szebbekre, de mivel mindennél úgyis van szebb, ez örökké tartana. Így önmérsékletet tanúsítva inkább hagyom békén ezt a szekciót, és bővülök máshol. A fentiekhez hasonló kerekű Sikuk között, de akár a régebbi Majorette-eket is említhetném, bőven van még terem, aztán ha azokkal is nagyjából megvagyok, lesz egyéb... A fent leírtakat csak megerősíti az az érdekes tapasztalat (nem tudom, talán már nektek is volt ilyen), hogy benéztem Gyula úrhoz nemrég, és mentem két-három kört, majd végül nem vettem semmit. A most vasárnapi börzén is nézelődtem inkább, vettem egy 200 forintos MB Super GT-t valamelyik turkálós dobozból, illetve két Majorette kisautót (majd mutatom őket), és pár egyéb cserét eszközöltem, de ennyi. Valahogy már a régebbi Matchbox-ok kapcsán nem kap el az a harctéri idegesség, ami eddig jellemző volt. 8-dot fronton is lenne még pótolnivalóm, persze, de azért ez furcsa, nem? Na, nem mondom, hogy nem lesz többet MB, mert de, nem is olyan soká, de aztán a folytatást majd meglátjuk. Addig is jók legyetek!

Már megint jól nincs szükség belemenni a részletekbe, hogy mi fán terem a Porsche 928, hiszen szakavatott bloggertársam már régen felhomályosított mindannyiunkat. A Matchbox változatát már én is mutattam errefelé, de a most következő csodás Siku szerintem annál is egy fokkal érdekesebb, ha másért nem, azért, mert talán ritkább. Főleg olyan állapotban, amilyenben szerencsém volt megszerezni. És a szerencse itt nem csak szófordulat, hanem tény, 800 forintért tehettem rá izzadtságtól ragacsos kis mancsom a bolhán:

Szép kék :) Echte német gyártású kisautó, az ilyen kerekű fajtársai minden már (-már unalomig) ismert erényével. Nagyobb is a MB-nál, talán egy picit részletesebb is, és annyira, de annyira örülök neki, hogy csak na. Nem túl rég érkezett még két szép régi Siku, de még nem döntöttem el, hogy kinyissam-e őket, vagy ne? Az egyik egy Saab, a másik egy Merci, ti mit csinálnátok?

Addig is minden jót!

Újfent egy BMW kabrió:

Kellemetes vasárnapot, jó börzézést kedves mindannyiunknak!

Ez szerintem nagyon vicces. Alufóliával XDDD

A típus viszonylag gyakori vendégnek mondható már a blogon, de ez nem ok arra, hogy ne mutassak egy újabbat. Amit írtam tegnapelőtt a Caprinál a matricákról, azt annyiban egészíteném ki, hogy sajnos ennél pont hiányzik a legfontosabb, a lámpa-hűtőrács kombó... Mindegy, majd egyszer nyomtatok rá valami jót. Szóval Polistil Renault 5 Turbo, ahogy kell, versenyzőnek öltöztetve:

Ugyanazt tudja, mint a Capri, illetve az összes többi autó a sorozatból, se többet, se kevesebbet. Azt a nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy miatta szerettem bele a Polistil modellekbe. Made in Italy, mondanom sem kell, amikor ez készült, Kínában valszeg még csak dzsunkák és rizsföldek voltak, nem gyárak. Az én régi darabom egyébként sötétkék volt, nem ilyen fehér, de marad így is. A sorozatból még jó lenne megszerezni az Escortot és a 924-es Porschét, de nem sietünk... Na, megint itt a péntek, jó hétvégét!

Aki olvasgatja néha a blogot, tudhatja, hogy eléggé oda vagyok az 1:24-es Polistil kisautókért, mert csak. Írtam korábban, hogy gyerekkoromban volt egy ilyen Rönóm, és mivel már akkor is annyira bejött a bájos egyszerűsége, már régen elhatároztam, hogy ilyen nekem még kell. Nem lövöm le előre nagyon a poént, ha elmondom, "természetesen" meglett az R5-ös újra, mutatom is pénteken, de előtte még a vele egy dobozban érkezett Ford Capri következik:

Úgymond szokás szerint egy versenyautóval van dolgunk, amit a kissé szerénytelen spoilereken kívül a matricázás is bizonyít, no és a szinte védjegyként is funkcionáló különböző méretű kerekek. A matricákat ezúttal nem nekem kellett feltennem, hanem vagy így voltak eleve, vagy az előző tulaj spórolta meg nekem a fáradtságot. Az ajtó nyitható, belül elmegy, rugózás nyema, de ez nem újdonság... Nekem nagyon bejön!

Az új majmos film, ahogy írtam, szerintem elég jól sikerült, de messze nem annyira, mint ez:

A videót itt találtam. Densz!

A gyűjteményem kipakolt része képekben:

Nincs elég polcom :( Ha esetleg láttok olyasmit a képeken, amire kíváncsiak vagytok, és esetleg még nem szerepelt a blogon (én csak öt ilyen darabról tudok a képeken), jelezzétek, aztán hátha... Minimum válaszolok kommentben ;)

Még mindig a szép régi autós vonalon maradva ezúttal egy Opel:

porsche küldte egy esküvőről, köszönet érte! De Andrew0807 sem tétlenkedett, levadászott nekünk egy klassz Spitfire-t:

Köszi!

Elvis él!

És Fantomas is!

Ezek azért jó találatok, nem? ;) A Citroen H különösen... (Azóta a TC is írt róla.)

Folytatom a sort, ahogy ígértem. Vagy nem ígértem? De akartam. Szóval egy Ural, abból is a 357-es típus. A már többször hivatkozott forrást hívom segítségül újra, hogy képbe kerüljünk, mi is ez a kisautó (№9 "Автомобиль грузовой" - Ural 357 (УРАЛ 357)):

Mondanom sem kell, gyerekként megvolt, felnőttként nem, de a legutóbbi bolhapiacozás eredményes volt, így most megvan újra. Makulátlan állapotú, de doboz nélküli darab, amiért az 1500 forintos vételárat egyáltalán nem tartom túlzásnak. Speciális fícsör, hogy a (vasból készült) ponyva rész levehető, de ettől eltekintve ugyanolyan puritán kivitelezésű, mint az összes többi a sorozatban. Ez volt az a modell, amiről írtam, hogy annak idején faterommal megrövidíttettem, mert valami miatt akkoriban az úgy nekem jobban tetszett - máig nem értem, miért. Mutatom akkor a saját példányomról a fotókat:

Már nincs sok, ami hiányzik, szerencsére (más szempontból pedig sajnos) ez a sorozat viszonylag kevés tagból áll, pedig azért még lett volna mit megformázni... (A poszt címe egyébként azért nem lett Uralkodó, mert olyan már volt.)

A fő profiltól kicsit eltérek ma, ugyanis egy teherautót mutatok. A delikvens egy Siku Ford autómentő, konkrétabban egy Ford Cargo, még konkrétabban egy 1013-as típus. Pont ráfér egy lerobbant Bugatti:

Egy levegővel: hátul a csörlő kézi vezérlésű és kiválóan működik, a hátsó fémrámpa természetesen lehajtható, a kerekei gumisak, a vaterás vételár 1500 forint volt, és négy utcára tőlünk tudtam személyesen átvenni, így elégedett vagyok. Kellett ez már, mint egy falat fettesbrot. Az a baj, hogy a kurrens Siku-kínálatból is nagyon szívesen szemezgetnék, de amikor néhanapján elkeveredek egy Müllerbe, csak nézek nagyokat, mert olyan árakon kínálják ezeket, hogy agyam eldobom. Na szép napot, azért Siku lesz még nemsokára, türelem, és persze jók (ne) legyetek!

Mivel külön posztot nem szántam neki. A sárga meg ugye már volt itt.

Lancia Stratos már szerepelt a blogon, itt elolvashatjátok, mit írtam akkor. Most viszont egy újabb darab szerencsés beszerezéséről számolhatok be, ami a korábban mutatottakhoz képest egy kicsit más. Ez ugyanis a Turbo. Már ránézésre is sokkal brutálisabb az autó, amit az extrém szélesítéseknek köszönhet, no nem mintha előtte olyan kis keskeny lett volna. Az Alitalia színeiben (és nálam a kissé furcsa fényeknek köszönhetően kicsit még kékben is) pompázó kisautó gyártója ismeretlen, de az ihlet egyértelműen a Tomicától jöhetett, nevezetesen innen.

Ha jól emlékszem, komoly 90 forintért vettem ezt a kisautót, de szerintem megérte :) Jó kiállású darab (Tomica-örökség), sallangoktól mentes, ahogy mondani szokás, és elég jól össze van rakva, a súlyát leszámítva semmi nem utal arra, hogy egyébként noname. Nekem még ezek a kerekek is bejönnek, hasonló kivitelben van ám még Nissanom, Chargerem és Mustangom is, azokat is szeretem. Hátul sajnos azonban sokat ront az összképen az, ahogy a karosszéria az alvázra illeszkedik, ez a megoldás elég ormótlan lett, főleg így zavaró, ha látjuk alatta a képet az eredetiről, azonban ne legyenek illúzióink, hasonló hibákat a nagyok is el tudnak követni, akár magasabb árkategóriákban is...

Kellemes hetet!

Még mindig tegnapról:

Ezt a Volkswagent mutatták a tévében is valamelyik nap, előre megfontoltan kaptam tehát lencsevégre. Norbi BMW-jét pedig jó volt látni végre testközelből is.