Egy újabb érv, hogy miért lenne jó, ha ma is fém alvázzal készülnének a kisautók:

Innen jött.

Nem is kell több...

Erős anyag.

Annyira szar, hogy már jó. De már csak a frizurák miatt is megéri végignézni... (Ahogy ezeket a partyfotókat is, kicsit korábbról, Amerikából.)

Közvetett módon került hozzám a legutóbb mutatott BMW-k kapcsán már említett kiárusításból két olyan rendőrségi Alfa Romeo, amelyeket egyszer már mintegy virtuálisan birtokoltam. Akkor ugyanezt a két darabot vásároltam meg egy eladótól, ugyanígy párban, de a posta útvesztőiben eltűnt a csomag. Most azonban hála pmgabi segítségének tényleg az enyémek lehettek.

A tegnapi Cobra 11-poszt folytatása a mai, bizonyos értelemben, ugyanis ezúttal is egy német rendőr következik, és bizony ilyesmit is láthattak a német sorozat kedvelői már az autobahn-on. Az 1:43-as modell a High Speed elkövetésében került hozzám pont ugyanonnan, ahonnan a BMW-k, és mivel ebből a típusból rendőrként igyekszem, hogy minél szélesebb spektrumot lefedjek, nem volt kérdéses, hogy ez a darab kell-e:

A dobozára az van írva, hogy Schuco, abból is Junior Line, de ugye arról már többször beszéltünk, hogy ezeknél a csíkszeműeknél azt soha nem lehet tudni, milyen dobozba mit pakolásznak, lényeg a lényeg, noname kínai kisautó, de abból még a viszonylag elfogadható minőségi szinten, kábé azt tudja, mint az újságmellékletes versenyautók, azaz semmi extrát, cserébe elég jól néz ki. További összehasonlításul itt van még két kép a Porsche-múzeumból, ahonnan az első is származik - és ahol még nem jártam:

Itt meg egy kép a sorozatból egy hasonló rendőrről, búcsúzóul mára:

Gutten Tag!

A bajorok BMW E46 jelű, köznapi elnevezésében inkább Hármasként ismert modellje szerepelt már itt a blogon nem egyszer és nem kétszer, de úgy gondoltam, még egy posztot megérhet a téma, főleg hogy eddig a Matchbox megvalósításáról nem írtam nagyon. Ráadásul a gyártótól kizárólag a rendőröket szereztem be, civil MB-om ebből a típusból nincs is - és nem is kell.

Annyira régen szerepelt erre a típus, hogy ideje volt már egy ilyennek. A Memories-on novemberben már látott két Maisto modell jelenti a fő apropóját a mai posztnak, de ha már lefotóztam őket, megmutatom a többit is. A hajtás után.

Ha már a Bora Bora címet elsütötték, a Maserati Bora Super GT-s megfelelőjét bemutató posztomnak más címet kellett keresnem...

Az 1971-től 78-ig gyártott igazi autó egy igazi ritkaság, mivel ez idő alatt csak 498 darab készült belőle. 1968-ban, amikor a Citroen megszerezte magának a Maseratit, igény formálódott egy középmotoros, kétüléses sportkocsira, főleg hogy a Lamborghini és a De Tomaso is rendelkezett ilyesmivel (a Miura és a Mangusta formájában), a Ferrari pedig épp fejlesztette egyt. Az eleinte Tipo 117, később Bora néven futó Maserati-projekt végül 1968 októberében indult el, és a következő nyárra máris az utakat szelte a prototípus. Két évvel később pedig be is mutatták Genovában. A Maserati aztán átkerült 1975-ben a De Tomaso tulajdonába (mellesleg ez évben megszülettem), három évvel később pedig leállították a Bora gyártását.

Kicsiben ez nálam, ahogy a poszt rövid bevezetőjében is írtam, Super GT kivitelben képviselteti magát, a "normális" változatra eleddig nem sikerült szert tennem. Ezt a példányt porschétól zsákmányoltam baráti áron, és ez konkrétan az a darab, amely a második linken található posztjában is szerepelt.

Mit is mondhatnék hát erről a kisautóról? A színét nincs mit dicsérni, szétkerestem a guglit, de így sem találtam még csak megközelítőt sem a való világból - de az is látszik, hogy a neon-zöld erősen kifogott rajtam és a fényképezőn. Ez már a második adag, és az elállított fehéregyensúly miatt lettek ilyen melegek a színek, de a zöld még így sem az igazi. Mindegy, akit érdekel a jó szín, nézze meg az előző tulajdonos posztjában!

A kivitele olyan "szupergétés", egyszerű, de nagyszerű, és a fekete műanyag aljnak köszönhetően alig van súlya. A formája szerintem nagyon állat, de ekkorában nem érvényesül úgy, mint az igaziról készült képeken, itt van tehát az igazi hátulról is, szélesebb papucsokkal - és így ki is derül, hogy a Skoda honnan lopott lámpát hátra:

Na ennyit erről, jók legyetek!

Ugye...?

A Range a Praktiker-, ...

... a Lexus a Gulliver parkolójából az M3-as mellett. Bónusz:

Egy szlovák Audi Párkányból. Jó hétvégét!

A Pontiac GTO Russell Gee motor specialista, Bill Collins, karosszéria-mérnök és John DeLorean, főmérnök közös gyermeke. Azaz Stallone-hoz semmi köze...

1963-ban a General Motors fiatal, ambiciózus menedzsmentje úgy döntött, hogy kivonulnak a motorsportokból, és minden divíziójuknak konkrét határozatban tiltották meg az ez irányú fejlesztéseket. Ehelyett minden erejükkel az utcai autóikra akartak fókuszálni, ezen belül legfőképp azok teljesítményét szerették volna mind inkább fokozni. Mert meggyőződésük szerint ez volt a sikerhez vezető út, hitték, hogy a fiatalabb vásárlókat csak így tudják megszerezni. Erre ezekben az időkben a Ford is rájött, jegyzem meg, akkoriban az ő válaszuk erre a piaci igényre a Mustang volt. A név DeLorean-től jött, akit a Ferrari GTO (Gran Turismo Omologato) ihletett, a jelentése pedig valami olyasmi volt, hogy a GT osztályban való hivatalos versenyzésre alkalmas. A GTO bizonyos szempontból ellenkezett a fentebb kifejtett tiltás eszméjével, de a Pontiac akkori igazgatója, Elliot "Pete" Estes áldását adta  aprojektre, még ha Frank Bridge kereskedelmi igazgató tiltakozott is, ugyanis ez utóbbi fickó nem hitte, hogy lesz az új modellnek piaca, ezért azt mondta, 5000 darabnál ne gyártsanak többet. Végül a GTO siker lett.

A következőkben a Pontiac GTO (Judge) második generációjának Hot Wheels-reinkarnációját mutatom be. A tető nélküli változat (convertible) már jó ideje megtalálható volt a HW kínálatában, de a zárt változat idén debütált. A Judge színe is autentikus, ez a Pontiac palettájáról Orbit Orange néven volt rendelhető:

Kicsiben, azt kell mondjam, ismét sikerült egy viszonylag visszafogott, és talán pont ezért nagyon is szemrevaló modellt kreálniuk a HW mérnökeinek. Az alap adott volt, a nyitott verzió ugye, ráadásul ez elég jó alap volt, sallangoktól és túlzásoktól mentes. Még a hátsó kereket is sikerült megtartani normál méretűnek, ami bizony kellemes meglepetés. Léteznek egyéb GTO- és Judge-megvalósítások is a gyártónál, amelyeket már itt-ott mutattam Nektek, de ez a legújabb szerintem telitalálat! Az egyébként nagy kedvenc Matchbox Pontiac GTO-nál is sokkal jobban tetszik, az arányai miatt elsősorban... Ilyen a convertible a valóságban:

Jövő héten is lesznek szerintem amerikaiak, de már nem tematikus keretek között, illetve végre jön egy újabb Hondás poszt, amit reményeim szerint nem csak én várok annyira. Kellemes napot!

Következik Steve Villám McQueen! Innen kopizok: Villám McQueen a Szelep Kupa versenyének zöldfülű újonca. Mérhetetlenül elbizakodott, arrogáns, megbecsülést nem mutat csapata iránt, másokkal se nagyon törődik, csakis az érdekli, hogy ő legyen az első újonc, aki megnyeri a Szelep Kupát és egy rendkívül jövedelmező szerződéshez jusson a Dinocóval. Igen ám, de a futam hármas holtversenyt hoz McQueen, az állandó második és a szabályokra fittyet hányó Joe Komposztor és a veterán King között. McQueen szíve egy 750 lóerős V8-as, amely 321 km/órás sebességig képes gyorsítani, fő szponzora pedig a vidéki Rust-Eze Medicated Bumper Ointment. A tervezők saját elmondása szerint kinézetét a Ford GT40 inspirálta, de van belőle a Ford Mustangból is. Hát, a fene tudja...

Megmondom őszintén, sajnáltam kibontani, de a vágy, hogy megtapogassam, győzött. És utána sem csalódtam!

Méretben nem partner a MB-okhoz, azoknál nagyobb minden irányban. Viszont az 1:50 körüli kis Jada autóimhoz kiválóan illeszkedik, akár stílusban is. Jut eszembe, PS2-re megvan az egyik játék is, mondjuk nem a legjobb, de előveszem majd, eddig még ki sem próbáltam!

Az mindenesetre bizonyos, hogy a kisautó teljesen rendben van! Bár nem rugózik, mégis egyértelműen játékra, gurításra termett - bár ebben nálam valószínűsíthetően nem lesz túl sok része, legalábbis ez a terv. Nagyon szépen feldobják az összképet a Lightyear gumik, illetve a szponzorok matricái, a kisautó legnagyobb attrakciója mégis a kacsintós "szemek", amik ugye azt tudják, hogy innen nézve erre néznek, onnan nézve meg arra. És hogy miért vettem meg? Két okból: egyrészt nekem nagyon bejött a film, azóta láttam már vagy kétszer is, nem mellesleg úgy általában is bírom ezeket az animációkat, másrészt pedig most nemrég láttam végre emberi áron, 1400-ért. A hippi VW busz valami nagyobb méretben és puha műanyagból megvan már régóta, VW lévén azt "muszáj volt" beszereznem, de szerintem ez a darab megmarad egyedül, nem tervezem bővíteni a sort. Aztán majd meglátjuk...

Jó, nem a cowboy-ok fővárosáról, illetve nem is Kansasról fogok írni, a bevezető kép mindössze azért lett ez, mert Dodge-okról lesz szó, no nem sokról (ráadásul pittlaren is ellőtte már ezt a poszt-címet korábban, de ez csak utólag ugrott be, amikor már nem volt kedvem új felütést kitalálni). És nem is túl részletesen, mert mindkettő csupán kiegészítés, ugyanis Challenger is volt már itt, illetve Dakota is. Előbbiből nagy nehezen sikerült "visszaszereznem" a gyerekkoromban is megvolt narancs színű és kék tetejű, tehát talán legelterjedtebb színváltozatot, a platósból pedig a viszonylag ritkább, Scrapyard ötöspakkból származó roncstelepi munkagépet, amiről azt írtam a linkelt posztban, hogy nem fogom (újra) megvenni, aztán tessék. Nézzétek:

A Revin Rebel feliratot viselő Challenger-t láthattátok egyébként már a poszt elején is említett pittlarennél, és persze Sam. Joe-nál is, naná, hiszen valahol mindannyian az ő kalapjából bújtunk elő... Így többet nem is írok egyikről sem. Cserébe a hajtás után mutatok még két Dodge-ot!

A cím most arra is vonatkozik, hogy az alábbi három kisautót Amerikából rendeltem. Egy idei ötöspakkban szerepeltek, de nekem csak erre a háromra volt szükségem:

Ford Crown Victoriából ez már a második fehér változatom, illetve harmadik, ha nem csak a Matchbox-okat számolom. Az ezúttal fekete Ford Panel Van is szerepelt már itt, amelyek közül számomra egyértelműen ez a nyerő verzió. De mindkettő nagyon tetszik. A kutyás Suburban pedig csak hab a tortán. Egyik sem rugózik, egyiknek sem nyílik semmije, esetükben egyértelműen a festés az ok, ami miatt beszereztem őket. Viszont ha már rendőrökről esett szó (mert én ejtettem, hehe), akkor hadd mutassam meg a legújabb Lesney Edition kisautómat, amely dancergee bajtárs jóvoltából parkolt be hozzám:

(Itt van kinyitva is.) Ez a Blazer azért eléggé ott van, nem...? Erőt, egészséget!

Nem fogjátok elhinni, de ez most megint egy tematikus hét, bár az előző heti témához hasonlóan ezúttal is igen laza lesz a kapcsolat a hamarosan bemutatandó modellek között, mindössze annyi, hogy amerikai típusok következnek. Eheti első szereplőnk nem más, mint az 1970-es Dodge Dart, amelyet egyrészt a Hot Wheels készített el nekünk kicsiben, másrészt megálltam, hogy ne süssem el a Dart Vader-es szóviccet. Mit érdemes tudni a nagyról?

1960-tól egészen 1976-ig gyártotta a Chrysler ezt a legkevésbé sem érdekes típust, kezdetben olcsó full-size autóként, később (1962-től) mid-size lett, egy évvel később pedig már kompaktnak nevezték. A modell elnevezése az egyedüli, ami talán érdekesebb egy országgyűlési közvetítésnél, ugyanis az történt, hogy jó drágán lekutatták, mire ugrana a nép, és kijött a Zipp név. A típus fejlesztői viszont bedobták a Dartot (akkoriban az űrverseny kapcsán nagyobb figyelmet kaptak a katonai fejlesztések, és így az F-106-os Delta Dart is, amely a név ihletője volt), ami azonnal elnyerte a vezetés tetszését, így a drága Zipp ment a levesbe. (Aztán biztos eladták az Airplane! íróinak, nem tudom...)

A HW által 2004-ben megmintázott 1970-es modell kétajtós hard top-ként a Swinger nevet is viselte a valóságban, de ez nem került fel a kisautó fém aljára. Viszont mivel nekem valami speckó Holiday Rods-kivitel jutott, a kerekek valódi gumikat kaptak, az autó maga pedig szép részletes festést, íme, ilyen:

Amilyen kis jellegtelen az igazi autó, annyira jól sikerült ugyanez MB-méretben! Tulajdonképpen semmi extra, csak szerintem baromi jó a szép szín, a fehér tető, a sok fém, a kifestett hátsó lámpák és a gumis kerekek összhatása, nem beszélve a szép mintájú felnikről. Sokszor mondtam már, ilyennek kéne lenni minden HW-nek, sőt MB-nak is! Minimum. A hajtás után további fotók az igaziról - tudom, az évjárat nem stimmel, de a szín és a csíkozás majdnem :P

Tegnap hallottam a Comedy Centralon:

Ki az: korán kel, fehér ruhában van, kenyeret süt, és nem a pék?
De, a pék.

XD

Jaj de aranyosak...!

Mivel - a belföldi turizmust fellendítendő - Visegrádon hétvégézünk, muszáj voltunk átmenni Esztergomba is, mert szeretem a Bazilikát. No persze nem valamiféle vallási elhivatottságból, hanem maga az épület tetszik nagyon. És le is akartam fényképezni, ami ezzel a géppel ugye igen komoly kihívás, főleg belül:

Magam is meglepve tapasztaltam, amit az utolsó képen Ti is láthattok felül, hogy az egyik freskón maga a Sötét Nagyúr látható... Jó hétvégét, az Erő legyen Veletek!

Megint egy jó kis videó, szeretem ezeket:

Budapest 1945-2008 from Szemán Ábel on Vimeo.

Jó hétvégét!

A német hét utolsó napjához értünk, ennek örömére egy (újabb) Népautó következik. A most bemutatandó Volkswagennek már számos verzióját láthattátok korábban a szirszarjaimon, ez a kék azonban mind közül az egyik legszebb - és ennek megfelelően igen keresett, tehát ritka darab is:

Eredetileg ez is egy ötöspakkból származik, noha hozzám már csak magánzóként érkezett. Búcsúzóul mutatok még egy ennél sajnos sokkal rosszabb állapotban leledző Bogarat is, ezúttal Scooby Doo-s dekorációval:

Sajnos - bár jól haladok - még mindig van bőven a listán ebből a kisautóból, valahogy nem akarnak sehogyse elfogyni... Jó hétvégét!

"Kivételes, különleges, keresd az S-t!"

A mai téma a Mercedes W220-as, ismertebb nevén az S500-as. Ez már bizony nem a Bálna, hanem az azt leváltó, valamivel szebb 1999-ben debütált modell. Az S-sorozat a Mercedes zászlóshajóinak betűjele egyébként, amelyekbe a gyár beletett mindent, amit csak tudott. A szóban forgó W220 a szerénytelen méretű elődjénél valamivel kisebb lett összességében, mégis tágasabb, kényelmesebb utasteret kínált, különösen a hosszított változat. Leginkább a csomagtartó rovására. Kicsivel többet adtak el az új típusból, mint a W140-ből, összesen 485.000 darabot. Európában a 320CDI lett a legkedveltebb változat, amely egyértelmű jele volt a (turbó)dízel áttörésének ebben a kategóriában is. A Matchbox megoldására nem kellett sokat várni, 1999-es dátummal az alján ők is kihozták a kisautót, nekem azonban jó pár hónap keresgélésbe tellett, míg meg tudtam szerezni egy szép darabot - olcsón. Ilyen ez kicsiben:

Hát nekem nagyon bejön! A szilveszteri posztban mutatott E-osztályoshoz hasonló kivitelű darabról van szó ezúttal is, de ez festésében annál jóval konszolidáltabb, elegánsabb. A kerekeit megint csak dicsérni tudom, nem győzőm hangsúlyozni, hogy ezeket mennyire szeretem, illetve az S esetében az első lámpák kifestését sem lustálkodták el. A belterébe való belátást a "lehúzott" első ablakok könnyítik meg, egyébiránt semmi különös, korrekt kisautó, ennyi. Eddig nem tettem meg, de most már be kell majd szereznem a CLS-t is, hogy (viszonylag) teljes legyen a sor... Búcsúkép:

Aztán holnap vége a hétnek.

Nem lehet (még) embeddelni, ezért így. OMFG.

Porschékkal. A most következő Matchbox kisautók zömével már találkozhattatok a Memories-on, ezért most nem lesz sok szöveg, inkább csak egy rövidke tárlatvezetés nálam, az eddig itt nem szerepelt stuttgartiakkal...

Porsche 911 Cabriolet:

Porsche 911 GT1 (ami ráadásul szintén porschétól került hozzám):

Porsche Boxster:

Carrera GT (csalok, mert a linken nem Hot Wheels van, de mindegy)

Tomica 911 Turbo, ha még nem mutattam volna:

És a végére egy csemege, egy igazi Johnny Lightning:

Szépek így együtt, azt mondom. Minden jót!

Szerencsére nem csak annyi értelme van a blognak, hogy én írom, ti pedig olvassátok, hanem néha beszélünk is. Így történt, hogy porsche önzetlenül felajánlotta a múltkori TT-poszt kommentjei között az ő felesleges nyitott példányát, amelyet így most meg is tudok mutatni. A zárt kivitelhez képest nem csak a tető hiánya miatt lehet zongorázni a különbséget (Itt álljunk meg egy szóra, tanár úr, egy kis edukáció következik: ez a zongorázós metafora így nem teljesen helyes, ugyanis valójában a következők szerint került a szólás a köznyelvbe, tehát így helyes használni: "Ha zongorázni tudnám a különbséget, akkor én lennék Ránki Dezső!"):

Hát igen, azok a fránya részletek, azokban lakozik az ördög, ugye. A tető nélküli változatot egyébiránt Roadsternek hívja az Audi, és ha lehetne választani, nekem is ilyen kéne igaziban. Szóval tényleg szépen kifestették a részleteket, amelyek baromi jól érvényesülnek a ragyogó kékmetál festésen, le a kalappal! Szeretem ezeket a felniket is, a szürke (bőr?) belső is teljesen rendben van, nem is értem, porsche miért akart úgy megszabadulni ettől a kisautótól... Még egy megjegyzés: az első Audi TT-k még hátsó szárny nélkül készültek, de akkoriban történt pár olyan baleset, amiben a szakértők a nem kellő mértékű leszorítóerőt jelölték meg okként, így aztán az Audi gyár úgy döntött, sportautóit ellátja egy plusz spoilerrel, amelyet a már eladott modellek esetében egy visszahívás keretében szereltek fel. Na, a Matchbox-on már van ilyen kis szárny is, az alábbi képen pedig, amit a hasonló szín és felnik miatt választottam illusztrációnak, nincs:

Apropó, holnap Porschék következnek!