Egy klassz VW busz a Pastrami színeiben:

Az ebéd is finom volt.

Akik jártak a börzéken az asztalomnál, láthatták, hogy tudatosan elkezdtem leépítgetni az 1:24-es szekciót, pár kivétellel eladogattam a Burago- és Polistil modelljeimet, de még az 1:43-asok jó részét is. Feltűnnek azonban itt-ott olyan darabok, amik iránt ennek ellenére elfog a vágy, ma is egy ilyet mutatok.

Eszik vagy isszák? 1979-ben jelent meg a Golf Gti, a hot hatch-ek őse a "nagy" ralisportban - de érdekes módon nem is a Golf volt az első, amely a Gti jelölést viselte, hanem a Peugeot 205, maga a rövidítés is francia eredetű: Grand Tourisme Injection (sőt); mellesleg nem is a Golf Gti volt az első hot hatch, hanem inkább a Peugeot 104ZS és mondjuk az R5 Alpine, de ami még furább, hogy a típust sem a németek vezették be e területre, hanem (már megint) a franciák! És nem is igen tudták tartani a lépést a 205-össel. In performance the Golf struggled to keep up at least with the Renault R5 Alpine. 1977-ben egy kis privát csapat már indult vele a német bajnokságon, de a WRC-ben csak két évvel később tűnt fel, Monte Carlóban, Jean-Luc Therrier-vel a volán mögött. Sikertelennek azért nem volt mondható, legalábbis saját kategóriájában, de legjobban mégis az A-csoportban teljesített a svéd Kalle Grundel alatt. Majd őt Kenneth Eriksson követte, neki is jól ment a fronthajtású Golffal... Az Egyest a 4x4 Supercharged Rallye Golf G60 váltotta, de az már csúnyán lebőgött, majd jöttek még az S1600-as, ill. S2000-es Polók, majd megannyi kitcar a Hármasból és Négyesből, de lényegében belátható, hogy nem a rallye az, ami miatt annyian szeretjük a Golfot.

A képeken is látható festést a Burago nem vette át az (állítólag) 1983-ban készült modellhez, ellentétben a Tamiyával, amiből egy oridzsi (1978-as, nem 2002-es re-release), összerakatlan doboz nem ritkán 1000 dollárokért cserél gazdát az ebayen, hanem egy ezüst-piros kombót alkotott, de szerintem nem rossz ez így sem. Feketében is kihozták egyébként. Hozza egyébként a szokásos Burago-szintet, jók az arányok (amiket ugye a MB körüli méretarányban gyakran erősen hiányolunk), de a kerekek lehetnének egy kicsit nagyobbak. Az ajtók nyílnak, a beltér elmegy, az alján ott a Made in Italy felirat, mi kell még? Nagyban sem rossz, de mutatom kicsiben:

És akkor pár kép a keretesben ismertetett Group 2-es versenyautóról, a másodikról direkt nem croppoltam le a forrást, a többi is onnan van, csak hogy ne érje szó a ház elejét...

A sok spoiler nélkül egyébként valahogy így néz ki egy szép Mk1-es Gti:

Ezüstben meg így:

Ha ez sem elég, javaslom, nézzétek végig a Golf-találkozó képeit Andristól itt! Azoknak pedig, akik inkább az RC iránt vonzódnak, ide érdemes ellátogatniuk... A legjobbakat!

Én is kellemes ünnepet kívánok, de 31-éig még lesz itt pár poszt, így BUÉ még nem.

Még nem késő, ha nem találnátok a tavalyi díszeket, tessék saját karidíszeket gyártani! Gyorsan.

A témában ez lesz az utolsó poszt, legalábbis a mostani eresztésből. Ez megint Majorette, viszont itt komoly gondot okozott a beazonosítás, annyira, hogy nem is sikerült: ugyanúgy lehet MACK, Pierce, MAN, mint Oshkosh, de a legvalószínűbb, hogy egy fiktív tűzoltóval állunk szemben. Vagy oldalt. (Jut eszembe, ha valami, akkor talán ez hasonlít rá a leginkább - mármint a bal oldali. Kovátch Kft., hehe...) Ami biztos, hogy ez is jó nagy, és szintén 1:47-es jelzést visel a fém alján. Pár kiegészítő már ugyan hiányzik róla, de amennyire láttam, a srácok ezt tologatták a legnagyobb kedvvel a játszóházban. A tetején valaha egy szebb időket látott létra lehetett, ma már csak ennek a forgó konzolja található meg ott, illetve jó pár kopást is beszerzett a kis tűzoltó, de masszív fém az egész, ez is jól bírja:

Itt már egy másik fajta kereket találunk az autó alatt, de ennél izgalmasabb, hogy a fehér fedelekkel ellátott kis tárolók kinyithatók, ami jó kis plusz feature a gyerekek számára. A játékautó népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt a négy képet is épp hogy csak el tudtam készíteni, már vitték is, rohantak vele, de a blog kedvéért mindent, dacoltam a görbülő gyerekszájakkal, nem engedtem a negyvennyolcból.

Azt tudjuk, honnan ered ez a mondás? Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése, illetve az azt követő megtorlások, majd restauráció miatt összesen 12 évig szünetelt az országgyűlés, és csak 1861-ben került újbóli összehívásra, a Ferenc József által kibocsátott Februári pátensében leírtak, valamint az 1848. évi V. törvénycikk alapján. Az 1859-es Piemont elleni vereség után Ferenc József számára ugyanis világossá vált a Habsburg Birodalom modernizálásának szükségessége. 1860 októberében az uralkodó kiadta az abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző Októberi Diplomát, majd 1861 februárjában a centralisztikus Februári Pátenst. A császár e dokumentumok elfogadtatása érdekében 1861. április 6-ára Budára összehívta az országgyűlést. Az országgyűlés mindkét dokumentumot egységesen elutasította. Tagjai között ugyanakkor vita alakult ki arról a kérdésről, hogy az uralkodónak szánt választ a hagyományos felirati formában véglegesítsék, vagy - arra való hivatkozással, hogy az ország törvényei szerint Ferenc József hivatalosan nem Magyarország királya - ünnepélyes határozat meghozatala után az országgyűlés mondja ki a maga feloszlatását. Az előbbi nézetet a Deák Ferenc vezette Felirati Párt, míg az utóbbit a Teleki László vezette Határozati Párt képviselte. A Ferenc Józsefnek adandó válaszról tartott vita előestéjén Teleki öngyilkosságot követett el, így az aznapi ülést elnapolták. A megismételt ülésen Deák mint Pest belvárosának követe, egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata, az egyik leghatalmasabb alkotása, 1861. május 13-án hangzott el. E hatására végül 155-152-es szavazati aránnyal a felirat mellett döntött az országgyűlés. Ugyanakkor még Deák mérsékletessége sem tudott igazi eredményt elérni, mert Anton von Schmerling Bécsben a feliratot elfogadhatatlannak találta és az ország jogait erősen korlátozó királyi leiratot próbált keresztülvinni július 21-én. Erre az országgyűlés Deák vezetésével augusztus 8-án új felirattal válaszolt, melyet egyhangúlag fogadtak el. Az uralkodó ezek hatására feloszlatta az országgyűlést és 1865-ig nem is hívta össze - kezdetét vette a birodalmi kancellárrá kinevezett Schmerling nevével fémjelzett provizórium. Tehát a mondás Teleki László, illetve a Felirati Párt nevéhez fűződik, akik ugye az 1848-as vívmányok teljes visszaállítása mellett törtek pálcát, akik nem kívántak engedni a forradalom örökségéből.

Na, most egy darabig nem lesz új poszt, tehát kellemetes ünnepeket mindenkinek, karácsony ON!

Ezek szerint elmaradt. Akkor ma egy szintén Majorette, de már 1:47-es méretarányú Kenworth rendőrségi vontatójármű következik, az élet ugyebár nem áll meg, főleg egy ilyen nagy népszerűségnek örvendő, világvégét is túlélt blogon! Első ránézésre Matchboxnak néztem, de akkor még csak az orra lógott ki az egyik nagy rózsaszín játékosdobozból, de kézbe fogva világossá vált, hogy ez nem az. Másrészt az Peterbilt, de ez most mindegy. Ilyen:

A színezés, a hétágú csillag, a 911, illetve a HIGHWAY PATROL felirat kétséget sem hagy, miféle járművel van itt dolgunk, ez bizony egy rendőrségi munkagép, az amerikai autópályákon palacsintává lapult szerencsétlenek autóroncsainak minél gyorsabb eltávolítását szolgálja. Nem csak a felnyitható motorháztető révén mondható játékra remekül alkalmasnak a kisautó, ami ugye nem is annyira kicsi, de a vontatórész is tekerhető, emelhető, forgatható, kihúzható. Csoda, hogy megvan egyébként, az egyik kémény már nem járt ilyen jól... Hátul a fehér műanyag rész elég elnagyolt, de szerintem a várgesztesi játszóház közönsége ezt nem nagyon kéri számon.  Mint ahogy azt sem, hogy ugyanolyan kerekeken fut, mint a tegnapi mentő. Elég előkelő helyen szerepelt ez a darab a népszerűségi listán, de a nyertes csak holnap következik ;)

Ha most olvassátok a posztot, az két dolgot jelenthet: vagy elmarad a világvége, vagy pedig csak délután lesz. Utóbbi esetben témába vágó a mai delikvens, egy tűzoltó-mentő Ford, azon belül is valószínűleg egy negyedik generációs E-450-es, amit esetünkben a Majorette készített el 1:43-as méretben. Hasonlóan a tegnapi Mercikhez ez is egy pettyet már megviselt, de még bírja - ami valószínűleg a masszív építésnek is köszönhető, fém ugyanis az alja, és elég jól össze lett rakva annak idején:

A vezetőfülke is fémből készült, a "doboz" azonban már műanyag, de szintén valami jófajta. A kerekek egy kicsit túlméretezettek, viszont a részletekkel itt nem bántak jól, alig van rajta ez-az. A fényhíd az oldalsó megkülönböztető/figyelemfelhívó lámpák műanyagából nő ki előrefelé, ami elég furcsa megoldás, de legalább van, egy fiúgyereknek ez fontos kiegészítő, tehát lényeges, hogy meglegyen. Valószínűleg sokat piszkálták mocskos kis gyerekmancsok, ugyanis már erősen lifeg, gondolom, gyárilag ez még fix volt. De maga a kisautó még jól egyben van, gurul is, minden extrát (brümmögés, vijjúzás) pedig már a gyerekre bíztak. (Az utolsó képen egy erősen (de nem szakszerűen) ültetett Burago Cayenne szerepel még, de csak azért, hogy lássátok, mekkora a mentő. Megnyugtatásul közlöm, holnap nem az lesz a téma!) Szép pénteket!

Ahogy írtam, érdekességképp mutatok pár játszóházi találatot. Nem meglepő módon a közösbe bedobott játékok, kisautók nagyobbik hányada a szóra sem érdemes filléres szar kategóriát képviselik, de miközben a kölkök épp az ugrálóasztalon izzadták magukat széjjel, nekem megakadt a szemem pár érdekességen. Ebből mutatok ma és még  két posztban egy párat. Ma két Dickie gyártmányú Mercedes versenykamiont 1:43-as méretarányban:

Mindkettő lendkerekes játék, az egyik egy kicsit kattogva üzemel, de ez nyilván az igénybevétel miatt van így, azért ezek itt napi több órában be vannak fogva, és ezek a darabok még viszonylag istenesen bírják a gyűrődést. Feltételezem, hogy a Dickie célja nem a messzemenő élethűség volt a gyártáskor, ennek ellenére mindkét vontató élethűnek mondható, de legalábbis jól felismerhetők - az Actrost mintázzák. Ez azért érdekes, mert a versenypályákon Actrosok nem nagyon voltak, ott a Mercedes az Axort nyomatta. Lehet, hogy nem is versenyzők ezek valójában, hanem inkább csak a csapat kamionjai? De mivel pótkocsi egyikhez sem jár, elbizonytalanodtam... (Ha holnap mégsem maradna el a világvége, akkor köszönet mindenkinek, hogy olvasott, sok szerencsét!)

A barcelonai fotók után már sikerült egy hazait is lekapni:

A rendszáma még mondjuk spanyol... (Kicsit csalóka ez a 'sikerült', mert valójában a Seatos ügyfelünkkel ebédeltünk egyet a Pata Negrában, és ők érkeztek ezzel a fehér autóval, szóval igazán nem volt bonyolult.)

Tulajdonképpen semmi különös a mai találat, de annyiban mégis érdekes, hogy most, amikor írom a posztot, a képen látható Skoda Octavia 1.4 TSI bicskakulcsa itt lapul a zsebemben:

Az autót ezúttal is a PoHu bocsátotta rendelkezésemre - mert kértem ;) Úgy alakult, hogy szerencsénk volt a kiscsaláddal Várgesztesre látogatni egy hideg hétvégére a hónap elején, és úgy voltam vele, hogy ha már megyünk, menjünk stílusosan! (Így nem volt túl nagy truváj lefényképezni sem.) Ez is nagyon tetszett, bár egy fokkal kevésbé felszerelt darab jutott, mint a múltkor, nem volt benne például tempomat, az ülésfűtés azonban benne volt, aminek nagyon örültem, örültünk. Dinamikában, karakterben nem nagyon éreztem különbséget a múltkori 1.2-eshez képest, de annak szerintem az ülései kényelmesebbek voltak, ezt elöl combnál többször is szűknek éreztem, annál nem rémlik, hogy ilyesmi érzésem lett volna - és nem a kabát miatt, ez biztos. Cserébe ez többet fogyasztott, igaz, hidegebb is volt végig vagy 30 fokkal... A várgesztesi játszóházban kandikamerázott kisautókról a következő kisautós posztokban számolok be, addig is legyetek jók!

Bejön? Bejön.

Nem egyszerű feladvány a poszt címe, nekem se menne kapásból, de itt a megoldás. Sebulba fogatáról van szó, szülinapomra többek között ennek egy aranyos (a szó szoros értelmében) kis legós megvalósítását kaptam ajándékba. Itt egy nagyobbacska kép a fogat cseppet sem jó fej hajtójáról:

Legóban nagyon jól sikerült a lekicsinyítés:

A fogat ekkorában már jól részletszegényebb, de ez a méretarány sajátja, a kis dioráma egymáshoz képest sem arányos, a fogaton a kis szürke pötty hátul az, ami a hajtót jelzi - érdemes összemérni egyébként Anakin fogatával (a képen a hozzánk közelebb eső), nem egy kis darabról van szó:

A léptékek még jobban eltávolodnak egymástól, ha megnézzük a készlethez járó Tatuint is, amiről további infók a felső, filmből kivett képre kattintva jönnek elő, angolul:

Tényleg nagyon klassz a kis szett, de a legnagyobb ereje szerintem a minifig, aztán a bolygó (adtak hozzá egy kics talpazatot, illetve egy felülre tehető "akasztós" elemet is, fellógatáshoz), és csak végül a fogat. Ez utóbbiban számos olyan elem szerepel, amiket én korábban még egy másik készletben sem láttam, bár azért annyira nyilván nem speciálisak, hogy exkluzívnak mondhassuk. Pár további bolygós SW-készlet errefelé. Az Erő legyen veletek vasárnap is!

Igazából nem mondhatom, hogy árgus szemekkel figyelném a különböző új modellek megjelenését bármelyik gyártó tekintetében, így gyakran előfordul az, ami most legutóbb is, hogy csak egy üzletben szembesülök valamelyikükkel. Most legutóbb például egy Hot Wheels Mercury Cyclone keveredett elém, ami így meg is lepett rendesen. Hát ez meg mi? Nem mondom, hogy a név ismeretlennek tűnt, szerepelt ugyanis már itt a blogon egy hasonló modell, de az egyrészt egy egy évvel későbbi darab volt, másrészt nem mainline. Mini modellismertető: A Ford Motor Company Mercury-divíziója által gyártott Cyclone 1964-től 1971-ig létezett, azaz jórészt a muscle car-érában. Eredetileg a Comet nevű modell sportosabb felszereltségű verzióját hívták így, de mint annyiszor (épp most legutóbb pl. a Volkswagen Passat CC, illetve Volkswagen CC esetében), itt is az történt, hogy a Cyclone önálló modellé lépett előre - 68-ban. Aztán 1971-ben a Mercury Montego nevű modellbe integrálták. Hát hirtelen ennyit akartam erről írni, aki szeretne egy kicsit jobban elmerülni a köbcentikben, lóerőkben, vagy hogy mi van a ruha alatt, annak jó szörfölést, mindenki másnak következzenek a képek a kicsiről:

Aztán itt van még két kép a másik, (a valóságban) egy évvel későbbi, klassz versenyfestéssel készült, némileg igényesebb kivitelű (igazi fém alj, gumikerék, emlékeztek?), de persze jóval drágább (na, erre viszont én emlékszem) Cyclone-nal együtt is:

Jól áll neki a narancs szín akkor is, ha egyedül van, és akkor is, ha a zölddel együtt szerepel - és ezzel nincs ám egyedül. Az alja persze műanyag, és mivel mind a front (a jellemző Mercury-domborítással a hűtőrács középső szakaszán), mind a hátulsó-alsó rész ugyanebből építkezik, a lámpafestéseket okosan megspórolhatták. Nem baj. Az pedig végképp nem baj, hogy négy egyforma kereket kapott (lásd még). A versenycsík az oldalán és a motorháztetőn autentikus, és jól is néz ki. Összességében szerintem nagyon jól sikerült darab, HW-szinten gyakorlatilag hibátlan, szerettem fotózni is:

Végezetül azt még elárulom, minek a rövidítése a CJ: Cobra Jet. Hiszen azért szegről-végről egy Fordról beszélünk...

Mindenkinek kellemes pénteket kívánok!

Tessék megnézni, meghallgatni, sírni...! '75, atyaúristen!!! Mi volt itt akkor? Basszus, nem most kell elmenni. Akkor kellett volna.

Már megint sikerült lekapnom az exemet, ezúttal a Kolosy téren:

Jó bőrben van még most is... (A képek minőségéért bocs, ennyit tud a régi Nokiám.)

Olyasmi, mint a mai dátum, egy darabig (értsd: közel ezer évig) nem lesz újra... Csak mondom.

Hosszú szenvedés után néhaivá vált a zénégytelenségem, a Matchbox már itthon is hozzáférhető viszonylag friss hullámában kijött ugyanis egy szép fekete darab, így most már nálam is ott figyel egy MB BMW Z4. Roadster. Halleluja. Modelltörténet egy mondatban: a BMW Z3-ast leváltó  dán Anders Warming tervezte, klasszikus elrendezésű (azaz motor elöl, hajtás hátul), 2-2.2-2.5-3 literes benzines motorokkal szerelt új modell gyártása 2002-ben kezdődött Amerikában, egyből elnyerve az Automobile Magazine "Az Év Formaterve" díjat, és egészen 2008-ig folyt, kisebb módosításokkal. Mutatom máris kicsiben:

Szépen kifestették a részleteket, ezt meg kell hagyni! A csodásan csillogó fekete fényezés is telitalálat, a felnik pedig szintén jól állnak neki. A beltér színe is tetszik, a kidolgozottság rendben, bár a kormány egy kicsit lefittyedt. Egyedül a bukókeretek elnagyoltsága nem szimpatikus, de a pozitívumok feledtetik. Sajnos a szélvédő az én példányomon az egyik sarkában jobban behajlik, mint a másikban, ez az ára az elegáns kialakításnak, remélem, egyszer majd kirúgja magát. El nem tudom, mennyire örülök, hogy egy ilyen visszafogott festéssel hozta ki a Z4-est a Matchbox, mostanában azért sok gusztustalanságot elkövettek dekoráció címén... A kivétel erősíti a szabályt, szerencsére. Na kellemes hetet kívánok! Már nincs sok hátra.

A német vonalon maradva ma egy Porsche Cayenne jön, egy Dickie/Welly-felmenőkkel rendelkező Majorette. Azért pároztatás, mert megvan hozzá a kiváló Realtoy Cayenne is, amit valami miatt - és ez a valami talán a linkelt Memories-poszt - még nem mutattam itt a szirszarjaimon. (Ami kimaradt: a Majorette X6-ossal is tanulságos lett volna egy közös kép, ez az új szerzemény ugyanis igen kicsi lett.) Oké, ez már nem saját fejlesztés, így nem meglepő módon nyomát sem találjuk a jól megszokott Majorette-kerekeknek és -felfüggesztésnek:

Mutatom még gyorsan a bevezetőben említett Realtoy-tesóval:

Emellett további összehasonlító képek itt, itt és itt. Azt kell mondjam, ennek (mármint a méretbeli alulmaradás) ellenére nem rossz! Még így is jól illik a kisautóim nagy átlagához, a hivatkozott X6-os inkább az, amelyik felfelé kilóg egy kicsit, szóval nincs baj. Ugyanott (fóti Cora Auchan) volt még új Beetle RS és valami szintén morcosított Citroen C2, de azok nem kellettek. Ezt azért vettem végül meg, mert ugye a Realtoy már megvolt, és egyébként érdekelt is, milyen egy új hullámos Majorette. Hát, annak ellenére, hogy nem gáz, az old school jobban bejött... Kicsit olcsóság-feeling, de hát erre tart a világ, de van benne egy adag "makettség" is, ezek a kerekek nem fogják bírni a tologatást, az sicher. Mondjuk, nálam ez a veszély nem is igen fenyegeti a Porschét. (A jobb első lámpa alatti kis basznak meg utánanézek, hogy mi az isten az, sorja vagy nemtommi, de zavaró, kár, hogy csak utólag vettem észre, de lustaság okán marad.) Jók legyetek!

Ez a második rész, a BMW után egy Mercedes következik Mikulásra. A legutóbbi SL-poszt, ha az SLR-t nem számítom, nem mostanában volt, de persze ez nem játszott közre az új beszerzésben. Ahonnan a BMW Z3 jött, onnan való az is, Templair kolléga szűkíti egy kicsit a gyűjteményét, így ezt a párost bevállaltam. Sajnos a szélvédője az egyik sarkán a hazautaztatás során egy kicsit megsérült, de az összképet ez kevéssé befolyásolja, ez bizony egy szépen sikerült kisautó. A dicséret persze csak részben illeti a Hot Wheelst, a kisautó eredetije egy Corgi, volt már erről szó korábban. (Volt a Corginál zárt is.)

A beltér nagyjából rendben van, bár ez a képeken annyira nem látszik, mint szerettem volna, viszont a kormány oké, és ez fontos. Nem rugózik (ez sem), viszont fém az alja (ennek is). Az külön öröm, hogy viszonylag normális kerekeket pakoltak alá, és nem valami gettócsillámot, és jó a színe is, a való világban is bejön a szürke. És persze az is, ha a hátsó lámpák pirosak... Na minden jót, nemsokára lesz még egy rész a Pároztatás-sorozatból, aztán meglátjuk, stay tuned!

Nem nézem ezt sem, azt sem, ezzel a FB-on futottam össze, de meg kellett osszam, nagyon ott van:

Részemről akkor azt mondom, bennük tényleg megvan az X-faktor...

Jó múltkor mutattam egy Matchbox BMW Z3-ast, amihez nemrég sikerült beszerezni egy Hot Wheels-tesót. Égető szükségem valójában nem volt rá, de ha már lehetett, megvettem hozzá ezt is. Az érdekessége a kis HW-nek, hogy fém az alja. Az ülések szépek, a kormány viszont gáz:

Filigránabb, keskenyebb darab, mint a Matchbox-féle Z3-as, de tetszik. A részletek nagyjából rendben vannak, de a MB részletei valahogy jobban bejönnek. Pedig ez talán élethűbb. És a HW mellett szól az ezüst szín is :) Kellemes keddet kívánok!

Ez most (már megint) egy különleges bejegyzés, ugyanis a mai főszereplő az egyik ügyfelemtől érkezett, és az autóból talán azt is kitalálhatjátok, melyiktől:

Igen, a szemetek nem csal, ez egy rendőrségi Skoda Yeti. Bár a nagy tendert az Opel nyerte, bizonyos szegmensekben azonban nem tudtak versenyezni a Porsche Hungaria ajánlatával... A Yetinek egyébként is jól áll a fehér szín, de így, egyenruhában sokkal jobban tetszik!

Ismét Rita küldött képeket:

De ezek most nem olyan szépek :) (Külön figyelmet érdemel a CTS seggén az igényes ducktape-megoldás.)

Azt hiszem, pittlaren után sok újat nem fogok tudni elmondani a legújabb szerzeményemről, hacsak azt nem, hogy végre nekem is lett egy. Mint azt lejjebb látni fogjátok, a szokásomhoz hűen megint csak nem egy makulátlan példányra tettem szert, azok igen drágán forognak, ez még épp a tűréshatáron innen tanyázott, szóval meglettünk egymásnak. Utánanéztem az igazinak, elétek tárok hát egy hevenyészett modelltörténetet:

A Ford Zodiac az 1951-ben a legnagyobb angol Fordként bemutatott Zephyrnek a két évvel későbbi luxus-variációja. Kezdetben többek között a kétszínű fényezés, az ablaktörlők és a fehér falú gumiabroncsok különböztették meg a mezei modelltől, no és persze az erősebb motor. 1956-ig tartott az első generáció, majd 1962-ig a második, a harmadikat pedig 1966-ig gyártották. De már öt évvel korábban elkezdődött az ún. Panda Project, aminek a jegyében  teljesen átalakították az autót. A Zephyr korábbi soros erőforrását az új, V-elrendezésű motor váltotta, így viszont ott álltak egy hosszú motorházzal, amiben csak lötyögött az új motor. Harley Copp tervezőmérnök találta ki, hogy a nagyobb utas- és csomagtér érdekében tegyék a pótkereket előre. Így is lett. Az új V4-es 2000, a V6-os 2500 köbcentis volt, de exportra készül 3 literes verzió is - ezt a vidéki angliai vevők sajnálták is rendesen, ők ugyanis a gyakori utánfutózás miatt erőtlennek érezték még a 2500-as modellt is, ennek ellenére sikeres autó lett a Mk4-es Zephyr/Zodiac, összesen nem kevesebb, mint 102.417 darabot gyártottak belőlük. A Ford Zodiac egyébként már alapban 3 literes volt, és a négy első fényszóróról lehetett a legkönnyebben megkülönböztetni. A nagyobb motor 136 lóerős volt, és míg a  Zephyrben csak dinamó volt, ebben már generátor. 160-as maximális sebességre volt képes a Zodiac, ehhez 13 mp-es gyorsulás és 16 és fél literes fogyasztás párosult - amely adatok a maguk idejében igen jónak számítottak.

Apró érdekesség egyébként, hogy a Zodiákus-gyilkosról készült szerintem kiváló film egyik főszereplője szintén a tegnapelőtt is mutatott Robert Downey Jr. A másik Zodiákus viszont Matchboxként pedig így néz ki:

Valami miatt a motorháztető egy pettyet szorul, tehát nehéz teljesen jól lezárni, cserébe viszont felnyitva nem áll meg a legfelső pontján. Egy szembetűnőbb hiba még van az első szélvédőn, de egyébként rendben van, mármint állapot tekintetében. Tervezésileg azonban azt kell mondjam, nem hibátlan: az extrém keskeny tengelytáv nem áll jól neki, nézzétek csak meg jól a pont szemből készített fotót! Ugye? Később árulták egyébként ezt a kisautót vastagabb Superfast kerekekkel is, és az világoszöld festéssel párosítva ma már olyan drága, hogy csak na. Én természetesen beérem ezzel, jó sok ideje vártam már, hogy lecsaphassak egy nem túl drága példányra - igaz, pittlaren zsibis beszerzésével nem versenyezhetek, az ár-érték győzelem mindenképp ott van... 

Mindenkinek kellemes pénteket kívánok, legyetek jók, és jó hétvégét is! Aztán meg most már jó decembert is!

Imádom Vasembert. (Ezt persze nem csak én tudom, így életem párja a minap vásárolt is nekem egy official  Iron Man alsógatyát a H&M-ből, de azt nem posztolom, csak ő láthatja.) A felnőtt lét, amit lassan 20 éve gyakorlok, egyik legjobb hozadéka, hogy minden hülyeséget anélkül megvehetek, hogy azzal el kellene számolnom bárki felé. Részben ez megvolt korábban is, de akkor az anyagi keretek nemigen voltak ehhez adottak, mára már szerencsére e téren is jóval kevesebb a korlát. Nem mondom, hogy teljesen oda minden kontroll, de az elmúltnyócév elmúlt 4 év blogolásának eredményeként Ti is láthatjátok, hogy ez az egész hobbi nem is igen szól másról, mint a gyerekkor egyfajta újraéléséről, hiánypótlásról, nosztalgiáról. Aminek úgy egyébként igazi értelme nincs, főleg nem üzletileg. De a mindennapok mókuskerekének hajtásából kiszállva néha azért jól esik az értelmetlenül elköltött forintok gyümölcsét körbeforgatni, megtapogatni, vagy csak egyszerűen nézegetni a polcon. Be is szereztem hát egy lego Vasembert! De előbb pár klassz promókép:

Na, innentől az én legóm:

Ez a figura már a második rész Vasemberét mintázza, ami a mellkasán látható mintázatból derül ki - korábban ugyanis egy kör alakú izét viselt ott Tony Stark, de aztán feltalált valami új elemet megboldogult apukája poszthumusz segítségével, és átháromszögesítette a védjegyét. A minifig szerintem nagyon klassz, de a sapkája túl nagy lett - ez nem komoly panasz, inkább lego-sajátosság, így lehetett csak megoldani, hogy normálisan a fejre húzható, illetve felnyitható legyen. Tony arcát duplázták, így lehet fejcsere nélkül ravasz-mosolykás vagy mérges-vicsorgós. A kék átlátszó elemek pedig a sugárhajtóművek működését jelzik. Tetszik? Nekem nagyon. A végére is egy idézet következik: "A világ tökéletlen, de csak ez az egy van belőle. Ha majd nem kell fegyverrel őrizni a békét, téglát fogok gyártani babakórházaknak." Ámen.