A május 1-jét és a hozzá tartozó extra hosszú hétvégét is nagyrészt kint töltöttük a háznál, de az ünnephez híven viszonylag kevés munkával. Legfőképp így:

Meg így:

Ez utóbbihoz előkerestem a még sok éve vásárolt függőágyunkat, és tökéletes helyet is sikerült neki találni. No de hogy egy kis meló is legyen, a feleségem azért gyorsan kitakarított, miközben én meg ügyesen elmentem egy tölünk kb. 800 méterre található nyaralóban meghirdetett garázsvásárra, és vettem egy fűnyírót:

1500 forintért :) Nézegettem már használt nyírókat a neten mindenfelé, 5000 forintokért többnyire csak hibásakat, 10 körül meg elég megviselteket találtam, de ezzel az árral egyik sem tudott versenyezni, bár ez tényleg nem egy szépségdíjas darab. Kipróbáltam viszont, és tökéletesen működik, igaz, a kapcsoló már nem áll rendelkezésre rajta, bináris módban működik, ha be van dugva, nyír, ha kihúzom, nem nyír, ennyi. A kése éles, a csapágy jónak tűnik, nem lesz itt gond, kérem szépen. Mivel nem volt (már) elég fűgyűjtő zsákunk, nagyjából csak a kert egyharmadát sikerült lenyírnom:

Itt majd még lesz meló a borostyánszőnyeg felszámolásával, de majd idővel. Még az autót is kitakarítottuk és lemostuk, majd megjutalmazandó magunkat elkirándultunk Kisorosziba a Szigetcsúcshoz, ami szerintem a sziget legjobb helye:

Ezzel nagyjából el is telt a hétvége, a házikót továbbra is nagyon szeretjük, de rajtunk kívül sajnos a hangyák is, mindegy, megoldjuk, ahol feltűnnek, ott felvesszük velük a harcot, és ha nem megy, majd drasztikusabb megoldást keresünk - az örömünket ezek az apró kajatolvajok nem tudják elrontani.

Nagyon boldog 14. szülinapot kívánok legnagyobb középső gyermekemnek, Milánnak! Azt találtuk ki családilag, hogy a Csepel BMX helyett kap egy normális méretű bringát szülinapi ajándék gyanánt, és a gondolatot tett követte, eladtam a régit a Marketplace-en, és ugyanott vettem helyette egy montit. Szerencsére sikerült nagyon jó áron megoldanom ezt is, azt is, a bmx eladási ára konkrétan az ötszöröse volt annak, amennyiért anno vettem, ami szerintem egyrészt a pénz brutális romlásának, másrészt a retróláz kitartásának, sőt fellendülésének köszönhető - így felbátorodtam az utód keresésekor, és mertem normálisabb márkák között is nézelődni. Az első irány természetesen a KTM volt, ami már bevált, de végigpörgettem az összes, 50-60 ezer forint közötti Cube, Mongoose, Kona, Merida, Gepida, Scott, Mali és Giant mountain bike-ot is, és végül az ár-kinézet-elérhetőség dimenziókat elemezve egy csodás, 80 ezres Kross Hexagon bringát alkudtam le 60-ra itt Zuglóban, amit aztán el is hoztam.

A KROSS 2009-ben kezdte meg a kerékpárok forgalmazását Magyarországon. A céget 1990-ben alapították Lengyelországban egy kerékpárbolt formájában, jelenleg viszont az ország legnagyobb kerékpár gyártója és értékesítője. 2005-ben már 800.000 terméket gyártottak le és adtak el, és ez a szám azóta is folyamatosan nő, és jelenleg már 35 országba szállítanak bringákat. Tehát akár úgy is mondhatnám, hogy a Kross a lengyel Gepida ;)

Elég jó állapotnak örvend, persze látszik rajta, hogy nem vadonatúj, de egészséges a futása, jól vált fel-le, teló működik rendesen, és szerintem baromi jó a színe is.

Városba való gumikkal szerelték, mentem vele, tök komfortos emiatt, és sokkal könnyebb is, mint az én bringám, szóval remélem, kiválóan beválik majd. Összességében nagyon vagány kis gép, de majd még kell rá egy kitámasztó, meg esetleg valami kényelmesebb ülés - remélem, más nem ;)

A srácoknak április 17-én már elkezdődött a tavaszi szünet, ez egy csütörtöki nap volt Húsvét péntek előtt, aznap home office-oltam, másnap pedig kimentünk a surányi házikóba, az első rendes ottani "nyaralásunkra". A terv az volt, hogy az ünnepi hétvégét követő egész hetet is ott töltjük majd, ennek érdekében szabit vettem ki. Több, nem annyira nyaralós programot is beterveztünk a pihenés mellé, például eljött az ideje, hogy megszüntessem a ház mellett jobboldalt felhalmozott, felújítási- és bontási hulladékból álló kb. 2-3 köbméteres kupacot, illetve a telek bal hátsó sarkában évtizedek óta rotható hatalmas farakást, ami első ránézésre remek tűzifa forrásnak tűnt, de jobban megnézve sajnos hamar kiderült, hogy ez fűtésre alkalmas faanyagot egyáltalán nem tartalmaz, ellenben egy pármillió rovart igen, lényegében nem is egy rovarhotel volt, hanem egy rovardubai.

Imádom ezeket! A különbség az exemhez képest, hogy ez régebbi, szürke és benzines, illetve amerikai verzió, szóval nagyobbak a lökhárítók, és itt pont nem látszik, de 2x2-es szögletes amerikai fényszórókkal szerelt, a hasonlóság pedig a felni, amiről egy pár éve itt írtam kicsit részletesebben. Ja, és itt van még egy remek találat, kicsit fiatalabb, de már szintén OT-s:

Ennek a kisebb változatairól errefelé olvashattok, ha szeretnétek. Na minden jót!

Őszinte leszek: bár a gyerekkorom nagy részét koloniál bútorok között töltöttem, ezek sosem tetszettek. Persze nem önszántamból éltem ilyen környezetben, hanem a szüleim szerették, így a nappalijuk ilyen stílusú bútorokkal volt (van) berendezve. Maga a stílus egy meglehetősen széles palettán értelmezhető, az itthoni koloniál bútorok köznapi fogalma azonban ennél jóval szűkebb: amikor ezt mondjuk, azokra gondolunk, amiknek a két oldalán csavart oszlopok láthatók, az ajtók közepén meg valami kerek faragás. Soha a büdös életben nem terveztem ilyesmit venni, de nemrég azt találtam ki, hogy kéne a surány ház mellé valami masszív, kültéri fatároló, és bár éreztem némi kedvet magamban, hogy magam asztaloskodjak egyet össze, rájöttem, hogy nem akarok pénzt költeni deszkákra meg hasonlókra, pedig egész jó tippeket gyűjtöttem az internetről - inkább rákerestem ingyen elhozható komódokra a Marketplace-en. Tízből nyolc koloniál volt.

Valamikor március végén jött a hír, hogy a ChatGPT legújabb verziójával már lehet képeket is generálni, mármint hogy az ingyenes felhasználók is hozzájuthatnak ehhez a kiváló funkcióhoz. Nem volt olyan régen, szóval nyilván mindenki emlékszik, hogy a közösségi médiát elárasztották például a Studio Ghibli stílusában átalakított mémek, jelentősebb média-pillanatok, illetve családi fotók, így hát én is csináltattam gyorsan kettőt.

Nem felejtettem el, hogy ma Star Wars-nap van:

Ezt a ChatGPT csinálta nekem, de majd még lesz erről egy poszt is szombaton.

A bab a szirszarjaimon visszatérő téma. De olyan formában, amilyet most mutatok, még nem szerepelt itt. Valahol a neten ugyanis belefutottam a "hivatalos" Bud Spenceres babkonzervbe, ami a filmekből ismerős hagymás bab megfelelője lehet. És meg is vettem egyből két fajtát. Ilyesmi receptek vannak mindenfelé, de ha valakit érdekel a téma, hogy pontosan mit is ettek ezek a színészóriások a filmekben, ezt az írást érdemes elolvasnia! Na szóval, megvettem ezt a két konzervet, simán lehet itthoni webshopból rendelni, nem kell kiutazni értük Olaszországba, de azért egy sima Tescóban vagy Lidlben nem lehet őket megtalálni. Nem csak étkezés céljából vettem amúgy, mert bár nagyon szeretem a babos ételeket, a konzervdobozokat dekorációként is szerettem volna felhasználni, mert nagyon bejönnek ezek a grafikák rajtuk:

Kibontás után kicsit kutyakajás a látvány, de hát melyik konzervé nem, szóval nem tántorított vissza, kiraktam tányérba, és úgy már azért egy jobb formáját mutatta az étel:

Finom volt. Ettem már sokféle babkonzervet, a Bonduelle paradicsomos verziója nagy kedvencem például, de ebben sokkal lágyabbak, krémesebbek voltak a babszemek, viszont az ízvilág egy kicsit visszafogottabb volt, az olaj meg több, mint amire számítottam. Kicsit több hagyma még elfért volna, illetve utólag azt mondom, némi reszelt sajttal kellett volna megszórnom, na de a másikat aztán pár héttel később már így fogyasztottam el. De nem is ez a lényeg, hanem amit fentebb írtam, hogy mi volt a későbbi szándékom a konzervdobozokkal - nem magyarázom, mutatom:

Szerencsére a feleségem is leokézta, szóval ezek innentől valóban dísztárgyak lettek, átmenetileg két ikeás műnövénynek adva otthont, de majd később tervezünk beléjük igaziakat ültetni. Hogy tetszenek? Szerintem csodálatosak!

A 2018-ban mutatott Lego Snowspeederhez képest most nemrég (pontosabban február végén) egy teljesen másmilyent sikerült szereznem. Ez a 8089-es készletből származik, és magában érkezett (tehát a wampa és barlangja nélkül, de még Luke sem járt hozzá), miután egy FB-os csoportban feltűnt több egyéb eladó lego társaságában. Mivel már egy ideje terveztem (újra) beszerezni, nem haboztam, megvettem, ráadásul csak két doboz cigi árát kellett rááldoznom. Azért szerettem volna, hogy meglegyen, mert nagyon jól illik az AT-AT készletünkhöz, amely így jobban játszható, így már reprodukálható a híres jelenet a filmből, bár mi biztosan nem fogjuk felborogatni a lépegetőt, mert utána egy csomó idő lenne visszaépítgetni mindent eredet állapotúra... ;)

Mint láthatjátok, nem egy túl nagy készlet, de amit kell, azt tudja. Belül két fős személyzet foglalhat helyet, előre néz a pilóta (Luke), hátrafelé a lövész, megvan a kábelvető imitációja is, illetve valóban lecsévélhető egy kampós végű madzag, szóval minden adott a fent említett jelenet eljátszásához. Remek kis darab!

Február végén, március elején egy kolléganőm volt olyan kedves és rendes, hogy (kérésemre) küldött pár szép találatot a nyaralásáról:

Köszi, Mariann! Hasonló szépségekért persze nem kell feltétlenül az Emirátusokba utazni, Budapesten is felbukkannak néha meglehetősen egzotikus autók... Ezt majd mondom neki is.

Nem túl sűrűn írok könyvekről itt a blogon, amit egyébként kicsit sajnálok, mert a könyveket egyrészt nagyon szeretem, másrészt igen fontos részei az életemnek - csak ez nem látszik annyira :) Regényről pedig csak egyszer volt posztom, de hát még csak 2008-ban kezdtem blogolni, szóval semmivel nem vagyok elkésve, tessék, itt a második ilyen témájú poszt!

Régen volt Surányos bejegyzés, úgyhogy akkor most! A január végi posztban már mutattam a "felnőtt hálót", amiben akkor még nem volt ágy, de írtam, hogy egyébként már megvan, csak az összeszerelése várt a takarításra. Időközben ez megvolt (persze nem magától, a feleségem takarította ki a teljes felső szintet első körben), szóval március 9-én a helyére került végre a mi ágyunk is.

Hosszú és lapos Toyota Soarer a budaörsi Mömax parkolójából:

Na de itt van a végére egy hasonló színű Mustang is, az utcánkból:

Melyik kéne?

Nagy nap ez a mai, sokéves keresgélés után a türelem megtermette a rózsáját, lett egy Stahlberg Saab 99-esem - olyan, mint amit már kábé az összes Stahlberges posztomban emlegettem, amilyenem volt gyerekkoromban, egy holland ismerősünk jóvoltából. Csak ez piros és jóval kopottabb, mint amilyen az én példányom volt.

Na de előbb arról egy pár szót, hogy mi fán is terem a Stahlberg, bár már volt erről szó, csak elég régen: ez egy finn gyártó volt, amely promociós jellegű, jellemzően 1:20 körüli méretarányú műanyag autómodelleket gyártott, leginkább Volvókat és Saabokat, de előfordult a kínálatukban Toyota, Lancia, VW Golf és Mercedes is. 1965-től a kora 90-es évekig folytatták ezt a tevékenységüket, a modellek pedig európai és amerikai autókereskedésekben voltak megvásárolhatók. Ma meg már csak online piactereken, mint mondjuk az ebay, ahonnan én is jó párat beszereztem, bár nekem sikerült Magyarországon is vásárolni egy-kettőt már. Gyerekkoromban, a 80-as évek eleje-közepe táján kaptam egy Sabb 99-es Stahlberg modellt, és valami miatt nagyon megszerettem, valószínűleg azért, mert kellemes anyagból volt, és az akkoriban itthon kapható játékautókhoz képest sokkal-sokkal élethűbb volt, de mondjuk az NDK-s Piko- és hasonló modellekhez képest meg sokkal strapabíróbb. Imádtam. A felnőttkori gyűjtésemnek abszolút a fókuszában voltak ezek a modellek mindig is, de ennek ellenére csak ritkán jutok újabb példányokhoz, mert embertelen módon megdrágultak, egy 10-12 ezres darabár már olcsónak számít sajnos. Plusz a szállítás ugye, ami ma már szintén sok-sok ezer forintra rúg. Így a (szinte már nem is létező) kisautó-gyűjteményem ezen szeglete, amit nem érintettek az eladási hullámok, meglehetősen lassan gyarapszik, és ha mégis, akkor jellemzően nem makulátlan darabokkal, bár néha előfordul kivétel. 

Az ebayről vásároltam, Angliából, így némi vámot is be kellett utána fizetnem, de a kedvező alapárnak köszönhetően ez nem volt több, mint egy magyarországi postai küldés ára, így emiatt igazán nem panaszkodom. Következzenek a képek:

Mint az látható, messze van sajnos a tökéletes állapottól, a leszembetűnőbb hibája a hátsó szélvédő, illetve az illesztések sem mindenhol tökéletesek, jobb elöl jobban eláll egymástól a felső és az alsó rész, de majd szétszedem, és igyekszem ezt valahogy orvosolni. A kopásokkal nemigen tudok mit kezdeni, bár lehet, hogy fel lehetne valahogy polírozni, de ennyit nem ér nekem a dolog. Viszont egy alapos tisztítás mindenképpen vár majd a modellre, mert hát világos, hogy ezzel játszottak. Nem is keveset. Én viszont nyugdíjazom, megérdemli. Mint az összes többi, ez is csodálatos darab, élethű, jó arányú, kellőképpen részletes, műanyag voltához képest nagyon is igényes játék. A listám még nem teljes, továbbra is várok egy számomra megfelelő árú kombi 240-es Volvóra és egy akármilyen 740-esre ettől a gyártótól, illetve nem jönne rosszul egy Sabb 900 Cabrio sem, vagy bármelyik rendőr a sorozatból, de ígérem, hogy ha meglesz bármelyik is, itt szólok először ;) Végezetül, ha érdekel, nézzétek meg Bolla Gyuri tesztjét egy nagyon korai modellről:

Köszi szépen a figyelmet!

Először is szeretnék egy kicsit méltatlankodni, hogy március 15-e miért pont szombatra esik, nem lett volna jobb egy péntek?! Másrészt meg eldicsekedni, hogy a feleségem idei szülinapja alkalmából sikeresen összehoztunk egy római hétvégét, mármint hogy nem a Rómain, hanem az igazi Rómában, ami tele volt olaszokkal, turistákkal - és persze mindenféle autókkal is. Nem ragozom, ezek közül az érdekesebb autós találatokat mutatom is mindjárt sorban, bár nem ez volt az utunk elsődleges fókusza, legalábbis ő így tudja, de azért igyekeztem folyton kézben tartani a telóm, hátha elénk ugrik vagy egy ezeréves templom vagy klassz verda...

Egészen a Nőnapig kellett várni, hogy megmutathassam a kisebbik fiam Karácsonyra kapott legújabb legóját, ami már megint egy Millenium Falcon, csak ez nem játszásra való, hanem polcra történő kiállításra. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, hogy szinte minden alkalommal, amikor leveszi nézegetni, forgatni, ezer és egy kis alkatrész leesik róla, és tök bonyolult mindig visszaépítgetni az elhullott elemeket - mindegy, megtanultuk, ehhez nem nyúlunk, csak gyönyörködünk benne.

Ez egyébként a 75375-ös Lego készlet, és 921 darabból áll, ami kéttenyérnyi (tehát mondjuk úgy, "midi", mint amilyet már egyszer mutattam még 2018-ban, csak az masszívabb volt) méretéhez képest soknak számít. Elég súlyos is mellesleg. Járt hozzá a kis állvány és a 25. évfordulós tábla, ezekkel teljes igazán a kép, tényleg nagyon jól néz így ki. De játszani csak a nagyobbik változattal fogunk, annak értelme is van ;) 

Ezzel a csodálatos találattal kezdem meg a tavaszt, tessék, gyönyörködjetek!

Ha megnéznétek egy E30-ast kicsiben is, például ide érdemes kattintanotok. Na de találtam nemrég egy másik érdekes BMW-t is az utcánkban:

Brutál bütykös gumikkal szerelt, és talán egy kicsit emelt is, nagyon adja!

Nem a mondás eredeti jelentése miatt választottam ezt posztcímnek, aminek egyébként a legenda szerint az az eredete, hogy egyes régi hagyományok szerint a keringőt a sarokból kellett kezdeni, és régen a kályha gyakran a szoba sarkában állt, szóval amikor gyakorlás közben újra akarták kezdeni a keringőt, először mindig vissza kellett menni a kályhához, vagyis a kiinduló ponthoz. Szerencsére a kisház felújítása során ilyen újrakezdésre eleddig nem volt szükség, ellenben a régi kályhát, amit megkaptunk a házzal, mindenképp szerettem volna nyugdíjazni, és egy szebbet a helyére állítani.

Ezt nézzétek! Teljesen saját találat, Magyarországról. És ezt így hogy...?

Mondom. Ha egy kicsit is ismerős az autó, az nem a véletlen műve, régebben (hah, 12 éve már!) itt mutattam egy ugyanilyet kicsiben - ez egy ikonikus Matchbox, a Dodge Wrecker, ami nekem még a régi kerekekkel volt meg, de létezett ez később vékony Superfast kerekekkel is, úgy szerintem amúgy jobban is néz ki, de mindegy.

Na most ezt a nagyot január 10-én fotóztam a Keresztúri úton, és elnézve a háttérben látható szerviz/bontó angol nyelvű feliratait, biztos voltam benne, hogy valami filmhez készült, amiben valószínűleg a telephely is szerepelt. A BP felirat az oldalán kézzel festett, de az összhatás szerintem hibátlan.

Nem egy raptörténeti bejegyzés következik, csak egy kicsit próbáltam játszani a szavakkal, és ez jött ki. A mai delikvens egy 2023-as Fast & Furious ötöspakk, amit nemrég, még január elején sikerült beszereznem, és nagyon örülök neki, bár igazándiból semmi extra, hiszen több kisautó is megvolt már belőle lényegében ugyanezekben vagy nagyon hasonló kivitelekben:

A másik képen pedig látható, hogy melyik autó micsoda és melyik filmben szerepelt:

A narancs Supra pont ugyanígy megvolt már, az ezüst DB5-ös szintén, a Chevelle csak hasonlóként szerepelt korábban a blogon, a Mustangot meg emitt mutattam, egész másként. A híres Blown Dodge Charger is volt már, csak anno ez narancssárga kivitelben tűnt fel a szirszarjaimon, de mégis megvettem ezt a csomagot, mert a két legikonikusabb autó a filmsorozatból benne van, bár szemlátomást arra mindig törekednek, hogy véletlenül se az öt legikonikusabb szerepeljen egyszerre, mert lehet, hogy az összes többi változatból azután már jóval kevesebb fogyna. Tele van az internet különböző listákkal a filmek legfontosabb autóiról, itt van például ez, ami a poszt írásakor épp az első volt a Google találati listáján, és jórészt egyet is értek vele, max a sorrenddel nem, mindesetre én az említett kettő mellé betenném még az Evót, a jeges vagy a terepes Chargert, és mondjuk a kék-fehér Escortot. Sőt igazából már lehetne csinálni akár egy F&F Dodge Charger Edition ötösfogatot is, abból is volt már egy rakat a filmekben... Így állunk most otthon F&F-fronton:

További szép napot mindenkinek!

Hogy autó, majd kisautó is legyen a szirszarjaimon, ahogy azt megszoktuk, és ne csak a csodás kis nyaralónk megújulásának szappanoperája, örömmel jelentem be, hogy az új évben is folytatódik a jól ismert sorozat, így ma a 435-ös sorszámú carspotting következik:

Nagyon tetszik ez az Opel, egyszerű, de nagyszerű. Mielőtt valaki megírná, hogy pont ilyen volt a karácsonyi Vodafone-reklámban, szólok, hogy konkrétan ez az autó az.

A legújabb családi hobbink, a surányi faház már az átvételi előtti állapotában is abszolút lakható lett volna, simán el tudtuk volna kezdeni használni, de úgy döntöttünk, ha már ennyit vártunk rá, azt a kis időt (és nagyon sok pénzt) még belerakjuk, hogy már az első rendes ottlétünk is olyan legyen, hogy igazán jól érezzük magunkat benne. Volt ugyanis egy olyan elképzelésünk, hogy ha odamegyünk, az olyan legyen, mintha kibéreltünk volna egy menő kis vendégházat, ahol minden kellemes, igényes, jó minőségű és praktikus - voltunk ilyenekben, és jó párban közülük felmerült, hogy de jó lenne egyszer ilyen nekünk sajátban is... De ehhez előbb kellettek például bútorok. Mivel a büdzsénk jó része elment a vásárlásra és a padló- és falburkolásra, nem az Ikeában kezdtem nézelődni, hanem inkább a Facebook ingyenesen elvihető bútorok csoportjában és a Marketplace-en.

Nem vagyok egy barkácsmester sajnos, de viszonylag pontosan eltalálom, melyik a fűrész egyik és másik vége, szóval találtam két olyan pontot a házfelújításban, aminek az átalakítását teljesen magamra tudtam vállalni, és ezek közül az egyik a korlátok frissítése volt a teraszon.

Folytatom a nemrég vásárolt surányi nyaralónk megújulásának történetét. A vétel és az átvétel után az első lépés az volt, hogy nekiálltam keresni megoldást a belső újra burkolására.

Szóval ott tartottunk legutóbb, hogy elhagytuk Balatonföldvárt, és sikeresen megalkudtunk egy csodás kis házikóra - Surányban. Ez itt lent (ha nem tévedek nagyot) egy csehszlovák Flóra típusú faház, ilyeneket anno a családok, baráti társaságok kalákában építettek Magyarország minden sarkában, vannak ilyenek a Velencei-tó körül, a Tiszánál is, és persze az összes hegységünkben, legalábbis én szerintem a motoros kirándulásaim során mindenhol láttam ilyet. Aki hasonló ház vásárlásán gondolkodik, nagyon fontos, hogy NE olvassa el ezt a cikket, mert gyorsan elmehet a kedve, de én erős voltam, és meggyőztem a családban mindenkit, hogy ez jó lesz nekünk. Surányban nem a legszebb utcában van, de lényegében sétatávolságra elérhető büfé, kisbolt és strand, vannak a kis telken fák, élhető méretű, fedett terasz, a házban alul nappali, konyha, fürdő, felül két kis hálószoba, és kész. Mivel van bent kályha, háromévszakosnak mondható a ház, de majd meglátjuk, meddig komfortos ősszel. A kertben még egy kis sufni is helyet kapott, ennek külön örültem. Így nézett ki, amikor birtokba vettük:

Kiürítve vettük át október 7-én, így a berendezést meg kellett oldani, és erősen vissza kellett fognom magam (vagy inkább magunkat), hogy ne kezdjünk nagyívű lakberendezésbe, bár voltak előzetes elképzeléseim, hogyan alakítsuk ki/át magunknak a belső teret. (Volt időm gondolkodni, a földvári apartman hirdetését április végén kezdtük meg, és augusztus elején ment el, ezt az újat meg szeptember elején ütöttük le - szóval négy hónapig tervezgettem mindenfélét fejben.)