Már megint sikerült egy olyan filmet megnéznem, amelynek minden perce a szó legszorosabb értelmében odakötözött a fotelbe. Fent van a tartalma, fotók, szirszarok, nézegessétek. Lapozás kell, tovább gomb alább.

Shane Acker, a WETA Digital animátora rendezte, amely cég a Gyűrűk Ura kapcsán lett híres. Egy 2005-ös saját 11 perces kisfilmjét (legalul megnézhető!) fejlesztette egész estés mozifilmmé, amiben Tim Burton és Timur Bekmambetov (Éjszakai őrség, Nappali őrség, Wanted) segédkezett neki producerként.

A film nálam telitalálat, külön-külön is szeretem a sötét, néhol groteszk filmeket és a poszt-apokaliptikus történeteket, továbbá az igényes 3D-animációs mozikat. Itt most összehozták. Nem kicsit, nagyon. A némileg mátrixos robotok helyett talán jobb lett volna valami egyedibb megoldás, de nem volt zavaró a hasonlóság. A figurák (főszereplők, kilencen) pedig zseniálisak voltak. A kedvenceim a katalogizáló ikrek voltak, róluk teszek is be külön képet, hogy ne csak a fő-főszereplőt mutassam meg.

Nagyon kevés olyan film születik, amelyről elmondható, hogy kis túlzással akár bármelyik filmkockáját ha kimerevítenénk, egy kis művészeti alkotást kapnánk. Ez ilyen. Könnyelműen rámondom tehát, hogy ez egy látványfilm – mert bár nem kizárólag az, de annak parádés. A sztori is tetszett, nem akarom lelőni a lényeget, legyen elég annyi, hogy ezek a kis kézzel varrott-eszkábált figurák hivatottak megmenteni a világot, van benne tehát moralizálás bőven - sőt, gyakorlatilag e köré épül a film is, így a kiemeléssel ügyesen elkerülve a morális klisé csapdáját. A két neves producer valószínűleg itt éreztethette leginkább a befolyását, és külön jót tesz a filmnek, hogy mégsem lett túl Burton-ös.

A film hangulata azonban igen markáns: egyfajta alternatív jelenben/jövőben játszódik, ami valahogy mégis retró, nyomasztó, és ijesztő. A háború utáni környezet abszolút ismerős látványt nyújt, hiszen láttunk ezer ilyet, leginkább talán az Ellenség a kapuknál-hoz tudnám hasonlítani. (Egy másik kritikában a Sky kapitányt említették, na az is jó, sőt jobb példa, ráadásul abban is Jude Law szerepel.) Itt kell megemlítenem, hogy mindez nem lenne ilyen hatásos, ha nem olyan az animáció minősége, amilyen. Csúcs. Oké, megszokhattuk már, hogy az újabb és újabb 3D-s filmek mindig magasabbra helyezik a mércét, és ha jobban belegondolok, olyan nagy újítást nem is láttam a 9-ben, de az jött le, hogy a meglévő eszközöket 100%-is kihasználva tökéletest alkottak. Jók a kiválasztott hangok is, nagyon kíváncsi vagyok, mi marad meg ebből a szinkronizálás után, főleg hogy szegény Kristóf Tibor már nem lehet része ennek a filmnek, pedig az 1-eshez őt gondolnám a legjobbnak.

És akkor az "eredeti" kisfilm, teljes hosszában:

Most már tényleg az Avatart várom nagyon...