Kinek mi jut eszébe a Barracudáról? Van, akinek egy pilóta nélküli repülő. Van, akinek egy hosszúkás, igen veszélyesen kinéző tengeri ragadozóhal:
Másnak a Chrysler által a hatvanas évek végétől gyártott izomautó. És szerintetek most melyikről lesz szó? Naná, hogy az utóbbiról.
A Plymouth Barracudát okosan reagálva az akkori amerikai piac kompakt sportautókra mutatkozó igényére a Chrysler készítette 1964-től 1974-ig. Valójában ez volt az első pony car, és nem a Ford Mustang, ahogy sokan gondolják. Az elnevezés ennek ellenére a Mustang révén vált igazán elterjedtté, pedig azt csak mintegy két héttel később mutatták be. Mára már (ez is) klasszikus, gyűjteménybe való típus. Érdekesség, hogy az autót eredetileg Pandának szerették volna nevezni, de valamilyen érthetetlen okból ez nem nyerte el a tervezők tetszését, és végül John Samsen javaslata lett a befutó. Az első generáció a Plymouth Valiantra épült, és 1966-ig gyártották. Nem volt valami szép. Nem úgy, mint a számunkra sokkal érdekesebb második generáció, ez látható ugyanis lentebb a Hot Wheels megvalósításában.
Az alap ugyanaz maradt, de külsőre teljesen más lett. A Valiant-alappal a harmadik generáció szakított csak, és valójában ez az a ’Cuda, ami valószínűleg először jut az eszébe az embernek, ha ezt a nevet hallja – láthattuk ezt már a Matchbox- és a Hot Wheels értelmezésében is ezeken a lapokon. A Hemi rész a névben a Chrysler által kifejlesztett Hemi V8-ast takarja (mint rendelhető extra), ami pedig a hemiszférikus égéstérről kapta a nevét. Technikai analfabétaként ebbe most nem megyek bele, akit érdekel, kattintson, a Wikipedia mindent tud, csak annyit jegyeznék meg, hogy a gyár egyes modelljeihez ma is rendelhető a Hemi-opció, így nyugodtan mondhatjuk, bevált...
Nézzük akkor a Hot Wheels kisautóját. Az én példányom 2008-as, és az 1968-as verziót mintázza. Nem egy túl gyakori darab, de nem is lehetetlen a beszerzése. Metál bronz fényezést kapott némi fekete dekorációval, és igen komoly méretű hátsó kerekekkel. Direkt utánanéztem, és találtam hasonlót az 1:1-esek között is, tehát ez esetben a HW talán nem bűnözött akkorát – bár kétségtelen, hogy egy pöppet visszafoghatták volna magukat kerékügyben. Mondjuk, hogy drag car és akkor mindenki megnyugszik!
Az igazi autó története 1974-ben fejeződött be, bár agyagból még elkészült az 1975-ös verzió, az autóipar és -piac változásai miatt végül nem valósult meg. Mint ahogy a retro-hullámot okosan meglovagló új Dodge Challengerrel együtt bemutatni tervezett 2009-es változat sem, de ezt mondjuk nem is sajnálom.
Zene a végére, természetesen a Barracuda, de nem az eredeti, hanem egy feldolgozás:
És igen, végre péntek!!! :)
Utolsó kommentek