Jó ideje nézegettem az ebay-en a Hot Wheels Vintage Racing sorozatát, és végül két jó ajánlatnak nem tudtam ellenállni, beadtam a derekam. A sorozat a 60-as és 70-es évek (Amerikában) legendás versenyzőinek és versenyautóinak állít emléket, amelyek közül egy Boss Mustang-ra csaptam le elsőként, majd rögvest egy faja Mercury Cyclone-ra. Előbbire azért, mert a típus tekintetében eddig sem a Matchbox, sem a Hot Wheels nem végezte igazán jól a dolgát a Mach I-gyel (sőt a Maisto Főnökével sem vagyok maradéktalanul elégedett, de annak legalább az arányai elfogadhatók), amit mi sem bizonyít jobban, mint a fent linkelt honlapon piros betűkkel írt new tool, azaz új szerszám, az utóbbira pedig azért, mert a típus bár régebb óta megtalálható a HW kínálatában, eddig valahogy nem szereztem be - ami talán annak is köszönhető, hogy fogalmam sem volt, hogy megtehetném... Ma tehát a Mustang jön, szerdán pedig akkor a párja. Nézzük először röviden (de ezúttal tényleg nagyon röviden!), mit is érdemes tudni a címszereplőnkről:

Parnelli Jones az ötvenes, hatvanas és hetvenes években sikert sikerre halmozott, ráadásul több szakágban, mondhatni, az autóversenyzés reneszánsz embere volt. Talán az 1963-as Indy 500-as győzelmének köszönheti leginkább az ismertségét. Parnelli 1970-es Boss 302 Mustangját egy 302 köbinches (4.9 literes) V8-as motor hajtotta, és aki szeretne valami hasonlót igaziban, nézzen el ide, e bekezdés elejét is innen kopiztam. Szóval nagyon tudott az öreg, 17 évesen már borogatta az autókat, majd salakon tolta, végül a Nascar-ban kötött ki. Még Pikes Peak-versenyt is nyert 1963-ban...

És akkor következzen a kisautó!

Mintha nem is HW lenne, ugye? Ránézésre simán elmenne Johnny Lightning-ként, vagy akár Greenlight-ként is, főleg, hogy szép nagy is. Nem spóroltak a festéssel sem, minden részlet a helyén, és még a gumik márkája is stimmel! Belül van klassz bukócső, kívül pedig vadállat (és élethű!) felnik. Az alja - ezen a szinten természetesen - fém.

Nem gyerekjáték. Nagyon nem bántam meg, hogy végül is beruháztam azt a kettő és fél dollárt, amennyibe került így bontottan, ráadásul a szállítás is megállt öt dollárban, amit ugye meg is osztottam még pár verdával, szóval.