Gondoltam, ha már számokkal operáltam az előző két poszt címében, a heti utolsó rendes posztnál is tartom magam ehhez. Pedig lehetett volna Avantgarde, vagy valami ilyesmi is. Merthogy sikeresen hozzájutottam egy régóta keresett kisautóhoz, ami egy Siku Audi 100 Avant. Ráadásul nem is egyszerűen. Van egy eladó VW-modellekkel foglalkozó blog, amin kiszúrtam egy pakkban a delikvenst, írtam is az embernek kommentben, de aztán valahogy úgy elfelejtődött a dolog. Aztán úgy alakult, hogy vettem a vaterán egy Dickie gyártmányú Bogarat, amit persze majd mutatok is, és akkor kiderült, hogy az eladóé ez a blog, így akkor már összehoztuk az Audit is egy kosszal. Az 1982-es Év Autójának modelltörténetéért kattintsatok bátran ide, egy kellemes kis tesztért pedig szokás szerint oda, én most csak annyit fűznék hozzá a történethez, hogy van egy kevéske személyes tapasztalatom a típussal. Főiskolás koromban az egyik csoporttársam (és egyben haverom) faterjának egy ilyenje volt 2.2-es turbós kivitelben, és néha napján a srác elhozta az autót, és furikázott minket ide-oda vele. Hát mit mondjak, óriási élmény volt, akkoriban én még egy Ladával toltam, ahhoz képest az Audi az Executor volt. Nagyon csendesen és nagyon gyorsan ment, de ehhez olyan fejedelmi kényelem tartozott, amilyet autóban én még azelőtt nem éltem. Pedig hát már akkor sem volt fiatal, olyan 1987-es lehetett, már nem emlékszem. És hát óriási. Egyébként nekem a limuzin jobban tetszik, az a klasszikus Szivar, de egy ilyet is elfogadnék tipp-topp állapotban. És akkor íme a kicsi:

Szokás szerint nem bonyolították túl, masszív, kézbe való darab, és még a jellegzetes kerekeket leszámítva is jól felismerhető, hogy ez bizony egy vérbeli Siku, és hogy nagyjából mikori. Annak ellenére, hogy jót tett volna az összképnek egy kevésbé vaskos megoldás a hátsó lökhárító alatt. Az üvegezés nélküli ötödik ajtó felnyitható, és egyben ez is az én példányom leggyengébb pontja, a zsanér rögzítése ugyanis már egy kicsit megfáradt, és ezért hajlamos néha ferdén záródni, de csak ha béna vagyok, ha odafigyelek, jól működik. Ezt már nem sikerült olyan jó áron megvennem, mint a 928-ast, de a három mai Matchbox árának megfelelő pénzösszeget még mindig nem nevezhetjük túlzónak, tekintve, hogy ezúttal is egy darabka (kvázi nyugat-német) történelmet kapunk cserébe...

Minden jót!