Nagyautós poszt jön. 6-án, tegnapelőtt Gárdonyban jártunk az új Skoda Octavia megjelenése kapcsán, ugyanis a Porsche Hungaria terméktréninget tartott a kereskedőinek, és ezen mi is jelen lehettünk. Igazság szerint odakönyörögtem magunkat. A helyszín a Nautis volt, elég jó kis szálló a Velencei-tó partján. A kollégámmal még az előző nap megbeszéltük, hogy külön érkezünk, mert reggel neki dolga van, így a magam ura lehettem. Fél 9-re kellett leérni, illetve dehogy kellett, mondták, hogy aki addig odaér, még reggelit is kap. Naná, hogy siettem :) (Fotózgattam párat telefonnal, az albumba jutsz, bármelyik képre kattintasz.)

Ehhez egy 1.6-os Dual Octavia volt a partnerem, szintén a PoHu, illetve hát a kontaktom jóvoltából, akinek ezúton is köszönet az autóért! Attól Dual, hogy gázos, mutatom:

És volt benne ülésfűtés, az egyik kedvenc extrám...

Az első Octavia 1959-ben jelent meg, a 440-es modell nyomán, nyolcadikként a Popular modellsorozatban, innen ered a neve. 1964-ig gyártották, az 1000MB váltotta le. Első generációs Octaviaként ugyanakkor nem ezt ismerjük ám már manapság, hanem már a VW-csoport égisze alatt 1996-ban bemutatott autót. A személyautók között az egyik legnagyobb csomagteret kínáló Octavia a Golf IV padlólemezére épült, és ennek megfelelően egyrészt megdöbbentően sikeres lett, másrészt megdöbbentően kis hátsó lábtérrel rendelkezett. Két évvel később lett belőle kombi (amilyet egyébként én még most is szívesen elfogadnék), majd négykerék-meghajtású is. A 2004-ben bemutatott második generációval együtt több mint 3.4 millió Octaviát értékesítettek világszerte, ami nem rossz eredmény.

A terméktréning lényege, hogy a kereskedők, akiktől az importőr azt várja, hogy minél többet adjanak el az autóból, megtanulják a kocsit, az előnyeit, az érvrendszert, de ehhez az sem árt, ha testközeli tapasztalatokat szereznek mind az autó tudásáról, mind a konkurensekről. Na ez a rész érdekelt engem a leginkább, de vélhetően mindenki mást is, nem véletlenül ez tette ki az egész napos program legnagyobb részét. Az e-learning anyagból kölcsönöztem egy képet a versenytársak méreteiről:

És így akkor azt is látszik, kiket tekint az Octavia elsődleges versenytársnak: Astra, Megane, Focus, 308-as Pug és Hyundai i30 - de nem ennyire egyszerű a képlet, mert egyrészt a szegmensek közötti határok egyre inkább elmosódnak, nem is véletlenül, több gyártó erre törekszik is, másrészt a vásárlók nem annyira szegmensekben gondolkodnak, hanem inkább az igényeik és lehetőségeik mentén, tehát így simán besorolták a tágabb körbe a Corollát, az Avensist, a Mondeót, a Renault Fluence-t is, de még egy szép nagy Volvót és egy Insigniát is megcsodálhattunk kiállítva - ez utóbbiakat csak tapizni lehetett, vezetni nem.

Egy gyors fejtágítást követően, amelyben elmesélték rendesen, mi a Park Assist, a Lane Assist, a KESSY, a Drive Mode Selection, a proaktív utasvédelem, a Light Assist és a sok hasonló huncutság, két csoportra (konvojra) oszlottunk és elindultunk vezetni.

A terv az volt, hogy nagyjából 10 km-enként megáll a sor, és mindenki eggyel hátrébb ül, de a kollégámmal egymás közt is váltogattuk, hogy ki vezet és ki utazik.

Az első delikvens az Astra volt, ami nekem nagyon tetszett. 1.7-es dízel volt, ment mint a gép, de a legnagyobb hatással a kihúzható combtámasszal szerelt sportülés volt. Egyébként egy külön kis értékelőlapon osztályozni kellett minden versenyzőt több szempont szerint, ilyenek voltak pl. a felhasznált anyagminőség, a komfort, praktikusság, fejtér elöl, fejtér hátul, csomagtartó méret, design. Nálam az értékelésben az Astra az előkelő második helyet érte el. Innentől nem sorrendben mondom, mert nem emlékszem :)

Kellemes csalódás volt a Chevrolet Cruze, ami egy normálisan, korrektül összerakott autónak bizonyult, kellő hellyel, kellemes vezethetőséggel. Nem is emlékszem, milyen motor volt benne. De ment. Megegyeztünk, hogy szívesen ajánlanánk bárkinek - mondjuk 50 felett. Merthogy olyan kis ingerszegény volt. 

Nem úgy a Megane, amiből egy (345.000 Ft felárral rendelhető) GT Line felszereltségű darab érkezett, így a beltért erősen sportosra hangolták, piros cérnával varrott szürke bőrborítás volt még a műszerfalon is, de kívülről is vagány volt a metálkék fényezés a szürke felnikkel kombinálva. Egy kis 1.2-es benzines turbómotor volt benne, aminek a dinamikája a 115 ló ellenére egy kicsit elmaradt a várakozástól. A váltója egész jó volt, bár fokozatban egy kicsit jobban lötyögött, mint kellene. Az összhatás mindenesetre pozitív volt.

A Ford Focus nagyon jó volt! 1.6-os EcoBoost motor hajtotta, igen jól ment, de nem is ez volt a lényeg, hanem a legendás vezetési élmény. Ezelőtt még sosem vezettem Focust (Fordot már igen, agy ősrégi automata Sierrát), de így már értem, mire a nagy lelkesedés. A külső nem fogott meg, nekem mindörökre a második generáció tetszik ebből a legjobban, és belül is túl kaotikus volt a látvány - legalábbis az én maradi ízlésemnek... Szerencsémre pont akkor vezethettem, amikor egy dimbes-dombos-erdős szakaszhoz értünk, így küldtem neki rendesen, amiben a Focus remek partner volt. Megosztott második hely. Pedig még nem is a harcsaszájú volt.

Motion & Emotion: a remek szlogen sem lehet magyarázat a Peugeot 308 árára. A konkrét autó adatlapján 6 millió valamennyi szerepelt, de alapáron is 4.8, ami hihetetlen. Oké, most épp akciósan 1.4 millióért számítják be a bármilyen használt autót egy új 308-as árába, de így nem nehéz. Nem mondom, belül szép és kényelmes, autónak viszont nem kéne. A kollégámmal egyetértettünk, hogy rejtély, ki vesz ilyen Pözsót? Nem találtuk benne azt a részletet, amibe csak úgy bele lehet szeretni. Se nem túl nagy, se nem túl szép (A Megane mellett kimondottan elavultnak tűnt kívülről), se nem túl jó vezetni, az egész olyan papás volt, de a Cruze-nál idősebb papás. 1.6-os HDi volt, nemtom, hogy a gyengébbik (92 LE) vagy az erősebbik (112 LE), de az utóbbi a tippem. Hangos volt. A váltója sem tetszett, határozatlan volt, és nem jött be a vezetőülésből elém táruló egyterű-feeling. Én azt szeretem, ha a szélvédő ott van előttem, nem kilométerekre tőlem. Bocs, Ladán nőttem fel ;)

A honlapján divatos és elegáns szedánként aposztrofált Hyundai Elantra kívülről még jót ígért. A formatervet ott kecsesnek és kifinomultnak nevezik, oké, ez talán még elmegy, bár a kollégám szerint inkább a hányás a jó szó,  de belül sajnos összedőlt a világ. Pedig a világos belső lehet(ett volna) elegáns, az automata váltó kényelmes, az 1.8-as benzines pedig dinamikus. A belső ehhez képest - design-ra, nem állapotra - 10 évesnek tűnt, a váltó 20 évesnek, a motor pedig 30-nak. Lusta egy rángató pernahajder, ráadásul hangos is. És nem szép belül egyáltalán. A kényelemmel nem volt bajom, de ellentétben a Chevy-vel ezen erősen érződik, hogy a koreaiak még csak tanulják ezt az autógyártás nevű butaságot. Utolsó hely.

És innen ültünk át az új Skoda Octaviába. Hát reveláció. Szanatórium. Templom. Mennyország. Komolyan mondom, és egyáltalán nem azért, mert a Skodán dolgozunk egyébként, ez az autó nagyon ott van. Nyilván a tréningre nem hoztak a Skodás kollégák sem Golfot, sem Passatot, ez a házon belüli kannibalizáció egyfajta tabutéma náluk, de ahogy a poszt elején említettem a Volvót, ez az új autó a nagyvadak közt is büszkén megállná a helyét. Helykínálatban, anyagminőségben, fej- és lábtérben, vezetési élményben, extrákban, dinamizmusban, ilyen-olyan technikai kütyük terén is - mindenben. Árban azért alattuk van bőven :) Nincs miért kiraknom a bejegyzés végére a kis x-et, tényleg nem reklámozni akarom a kocsit, de japánautóbuzi létemre én határozottan ezt választanám, nem mást. Oké, Mazda 3 vagy 6 és Honda Accord most nem volt, bár reméltem, illetve egy szerencsétlen Civic volt, de az reggel nem indult be, majd később sem soha, szóval a két Toyota próbálta csak menteni a szusizabálók becsületét, de nem sok sikerrel.

Az első konvoj megérkezett Siófokra, a Mala Gardenbe, ahol remek ebédet kaptunk.

Talán már egy óra is elmúlt, így éhesen vetettük magunkat az ételre, amiért komoly piros pont jár mind a szervezőknek, mind a séfnek, az almás desszertet meg is örökítettem Nektek:

Konvojcsere, ahol végre sort keríthettünk a Toyotákra. Előttük azonban kipróbáltuk az eggyel már nagyobb kategóriába tartozó (és így igen drága) Peugeot 508-at. A franciák limuzinja egyáltalán nem volt szar, minden tekintetben komolyabb autó, mint a kistesója. De valahogy nem győzött meg - leginkább arra volt alkalmas, hogy megerősítsen a két bekezdéssel előbb írtakban. Nem tudom, ilyen sok pénzért ki venne egy ekkora Pugot, amikor már akár egy A4-est is vehetne, de biztos én vagyok szűklátókörű.

Na jött az Avensis. A Toyota most akciósan 5 millió alatt kapható (felső?) középkategóriás autójától nagyon sokat vártam. Igaz, nekem a második generációs a kedvencem ebből, ráadásul kombiban, de ez nem kívánságműsor volt, örültem, hogy egyáltalán beülhette egy ilyenbe. Mivel a kollégám tudta, hogy bírom a Toyotákat, ezért mindkettőt én vezethettem. Az Avensis kurvajó autó. Semmilyen - egy ilyen teszten érzékelhető - tulajdonsága nem volt kiemelkedő, de tette, amit kell és azt nagyon jól. Kényelmes volt, jól áttekinthető, szemlátomást átgondolt, kitalált. A dízelmotor nem volt tolakodóan hangos, viszont elég jól húzott, a futómű kényelmes volt, de nem az úttartás rovására, minden klappolt. Mivel ez hivatalosan más kategória, így ezt nem kellett értékelnünk, így én sem helyezem, de ott volt szorosan - az Octavia mögött. Igen, leírtam, én, hogy egy Toyota egy Skoda mögött! Ez van, próbáljátok ki, lehetőleg időben közel egymáshoz, érezni fogjátok.

A Corolláról nem is beszélve. Míg az Avensis egyetlen beleköthető részlete a bordó fényezés volt és a nekem túl csicsa front volt, addig a Corollával inkább belül volt bajom. Nem, ez így túlzás, baj nem volt vele egyáltalán, de itt ugye új értelmet nyert a minden relatív, és számomra a Corolla az anyaghasználaton, az igényességen hasalt el a Skoda ellenében. Oké, hogy népautó, de nem népautóbb, mint az ellenfele. Árban valahol ugyanott vannak, és összességében sem valami eget verő a különbség, de igazat kell adjak az egyik értékesítőnek, aki úgy fogalmazott, hogy a 2000-ben bemutatott 9. generáció után valami megszakadt. Én mondjuk már azt sem értettem, miért kellett az Auris-szal amortizálni a világszerte a megbízhatóság szinonímájaként funkcionáló Corolla-nevet, de nekem ezt nem kell értenem. Ha jól érzékelem, úgyis a Mazda az új Toyota - bizonyos értelemben. Egy dolgot kiemelnék, mint Corolla-negatívum: a vezető oldalán ott a pedálok környéként csak furán (nem) fér el a láb, az egyik tesztelő valami veszkócsizmában nyomta, ő konkrétan sírt emiatt.

A vége felé, bárhogy is szerettük volna megúszni, vezetnünk kellett a Renault Fluence-t. Hogy mekkora csalók mind, akik a reklámokat csinálják, ilyenkor látni igazán, a Fluence-t ugyanis valamiféle elegáncsos limuzinként próbálják pozícionálni, de az autó adekvát leírására a 'fostalicska' sokkal helyénvalóbb. Hitvány egy darab, "ellenfele: az igényesség", alacsonyan voltak tehát az elvárásaink, de sikerült az autónak ezeket bőven alulmúlnia. Pedig az 1.5 DCi nem szar, hely is van benne, de valahogy mégsem volt kényelmes - és nem is ment. Bármennyire is nyomta neki az ember, nem volt hajlandó. A rendkívül prosztó anyaghasználat - ebben a társaságban hatványozottan - bántotta a szemünket, kezünket, és az egyetlen ok, amiért tudok egy kicsit megbocsátó lenni, hogy jóhiszeműen azt feltételezem, ez az autó csak valahogy idekeveredett, semmi dolga nem volt itt, különben is a Rapiddal kell versenyezni, nem a nagyobb testvérrel. De mint mondtam fentebb, a határok elmosódtak, abszolút életszerű szituáció, hogy a kereskedőnek egy olyan potenciális vevőt kell meggyőznie, aki épp egy Fluence-próbaútról jött, és az tetszett neki. Javaslatom: csak ültesse be az Octaviába, majd adjon el neki egy Rapidot! (Erről nem is csináltam külön képet, bocs, ott van a bal szélet az eleje.)

A legvégén kaptuk a jutalomfalatot, egy DSG-váltós 1.8 TSi-t. Ez volt a felvezetőautó egyébként, így az utolsó szakaszon nem kellett az előttem haladókhoz alkalmazkodnom. Kaptam is az instrukciót: nyomjaaad! És nyomtam. Whooosh! Szuper, na, kívül-belül full extra, egy ilyen autó vezetésekor az ember nem siratja a Skoda (és szinte a PoHu teljes) kínálatából kiiratkozó feltöltetlen benzinmotorok eltűnését. Ilyen egy jó autó 2013-ban.

Hát ennyi volt, még ide a végére újra leírom: a Skoda Octavia - ebben a mezőnyben - legyőzhetetlen. Szerintetek?