A Nissan Almera egy családi kisautó, amit 1995–2006 között gyártották. Európában hívják csak Almerának, Japánban, Amerikában és Ausztráliában Pulsar, Sentra és Bluebird néven fut. A Nissan Sunny utódja, és két típus létezik belőle: N15 (1995–2000) és N16 (2000–2006). Ez utóbbi bár jobban néz ki, a tapasztalatok szerint egy fos - ezt persze nem tudom megerősíteni, ráadásul nekem tetszik is. Az N15 viszont teljes egészében Japánban (Oppamában) készült, ahol a formatervezők e típus megalkotásakor minden bizonnyal inkább a szaké és a gésák társaságát keresték, nem pedig a munkájukkal foglalkoztak, remélem, azóta megbűnhődtek mulasztásuk miatt. Az autó úgy néz ki, hogy sehogy, bár ez elmondható egy korabeli Corolláról és Coltról is. Szóval ez ilyen.

Egy korábbi szomszédunknak volt Almerája és nagyon dicsérte, amikor alkalomadtán megálltunk egy szóra a ház előtt és autókról beszéltünk. Kicsit nepperkedett is az ember, és ehhez képest simán hiteles forrásnak tekintem, megmaradt a fejemben az infó. Amikor nekiálltam keresgélni, fel is tolultak az emlékek, és mivel az egyik csapásirány az volt, hogy a páromnak nézzünk valami jó, de igénytelen autót, ami megbízhatóan elviszi őt a munkahelyére és vissza, spórolva ezzel neki napi legalább két órát és így nekünk napi legalább két órányi bébiszitterpénzt, felírtam az Almerát a listára. Az nem volt kérdés, hogy legalább négyajtós kell, és lehetőleg nem túl nagy motorral, mert az új autó vásárlása nem járt sajnos egy új kereső bevonásával is, illetve túl nagyban sem gondolkodhattam, mert a párom jogsija friss, cserébe a gyakorlata kevés. Szervokormány is kikötés volt, de ezt már írtam korábban.

A kiválasztott, és azóta sikeresen megvásárolt autót a hahun találtam, 300-ért kínálta egy gyöngyösi kereskedés. Mivel Egerbe terveztünk épp menni egy kicsit hétvégézni, felhívtam őket, hogy meséljenek pár dolgot az autóról, és jeleztem, hogy szombaton megnéznénk. Elmondták, hogy nem egy új autó (itt nem lepődtem meg), nincs rajta vizsga, de majd lesz, illetve hogy a küszöbökkel volt baj, de azt orvosolták. És hogy a futómű itt-ott koppan egy kicsit. A személyes mustra és rövid próbaút során a következők derültek még ki: az egyik hátsó sárvédőív is volt már javítva, meg itt-ott a kaszni kívülről, de komoly rohadás így nem maradt az autón, ami szemmel látható, az két kis horpadás a motorháztetőn.

Belül az elektromos ablakemelők nem működnek, a vezetőülésen van két kisebb szakadás, a tetőkárpiton egy másik, és hiányzik a bal hátsó ajtó ablaktekerő karja. A csomagtartó pedig csak belülről nyitható, mert a zárja kissé már berohadt. A szervója finom, a kormányzás pontos, a kuplung puha, a váltója meg egyenesen istencsászár, minden nő álma, mesésen klattyan egyik fokozatból a másikba, és vissza. Az 1.4-es 16 szelepes motor 87 lóerős, ami szerintem elég sok, a régi Toyotám csak 75 volt, így erre az átírási illeték is fájóan magas volt, de hát így jártunk, ezt kisebbel nem gyártották, pedig a párom egy egyliteressel is ugyanilyen boldog lett volna.

Ha már Almera, azt mondom, legyen egy jó kis 1,4-es. Az alig fogyaszt valamit, nem kéri a feszes futóművet, és csillogtathatja az almerás erényeket, mint a híres megbízhatóságot és az olcsó fenntartást. (TC, Stump Andris, 2013.)

De legalább megy, nem is rosszul. Oké, a 115 (oldschool) lóerős Ventóból átülve azért nem éreztem egy rakétának, de nem is vánszorgott. A futómű koppanásaira a kereskedő által használt "kicsit" szó nem igazán adekvát, kopog az rendesen, és ahogy írtam a múltkori posztban, a gumik is láttak már jó pár nyarat, így ezek a fentebb írtakkal felbátorítottak, hogy nekiálljak alkudozni. A próbaút és a hibák számbavétele után bemondtam egy kettőötvenet, a nepper egy kevés időre visszavonult, számolgatott, majd egy kettőhatvanas ellenajánlattal élt, amiben meg is egyeztünk. Lényegében elmondható, hogy a 17 évvel ezelőtti 2.250.000-es új árához képest kerek kétmillió volt az értékvesztés, amely szerintem kábé mostanában úgy meg is állt.

Abban az időben egyébként egy hasonló felszereltségű új 3-as Golf minimálisan bár, de olcsóbb volt. Elmondása szerint beszámított autó volt, gondolom, ezért is tudott valamelyest rugalmas lenni, de simán lehet, hogy olcsóbban is elhozhattuk volna, ha nagyon erősködöm. (Vagy csak tud valamit, amit mi még nem.) De mivel korrektnek tűnt és segítőkésznek, nem bánom így sem. Az árban még benne volt a friss műszaki is, és az előző posztban említett tényleg remek usb-s/sd-s Akai fejegységet sem szerelték ki, aminek az új ára (tavaly) olyan 11 ezer körül alakult a neten.

Szóval elhoztuk. Csendes, fürge, elfogadhatóan kényelmes, de inkább városba való. A bevásárlások alkalmával valószínűleg elég lesz a csomagtartója, nyaralni azért mégsem ezzel indulunk majd. Felkerül még rá a garázsban pihenő 4 db 14-es télikerék, amiket a Clióból mentettem, azokon nagyon jó mintázatú Michelin téli gumik vannak, ezek még a Golf alatt is szolgáltak, és szerencsére erre is passzolnak, sőt erre csak igazán, mert nem csak a 4x100-as osztókör stimmel, hanem az 59 mm-es középfurat is. Perfekt. (Ezt ma akartam csinálni, de az eső miatt elmaradt.) Viszont hogy a Vento alá mit teszek télen, fogalmam sincs :)