Szóval az úgy volt, hogy 5 év után újra megadatott, hogy külföldre menjünk nyaralni, a forró Egyiptomot Horvátország követte a meglehetősen ritkás sorban. Nem hinném, hogy emlékeztek, de 2012. szeptemberében Splitben jártunk a Rapid kereskedői rendezvényén, és annyira megtetszett Omis, ahova a tesztvezetés során eljutottam, hogy elhatároztam, ide egyszer még visszajövök(ünk) nyaralni. A feleségem nem volt először oda az ötletért, mert nem ismerte az országot egyáltalán, de aztán meggyőztem, hogy jó lesz és szép. Például ez volt a panorámánk a szállásunk erkélyéről:

Omisig Budapestról 768 km-t kell autózni, ez az útvonaltervező szerint 7 óra és 4 perc alatt abszolválható - a valóságban azért nem ennyire jó a helyzet, több okból is: 1. néha bizony meg kell állni, és nem csak a határon vagy a kapuknál, de pl. tankolni is; 2. olyan nincs, hogy egyenletesen 130-at megyünk az autópályán, sőt dugók is előfordulhatnak - ahogy ez visszafelé kétszer meg is történt velünk. Szombattól szombatig foglaltam, de azt találtam ki, hogy már csak a kölkök miatt is könnyebb lesz, ha két részletben tesszük meg az utat, így pénteken meló után lehúztunk Nagykanizsára, ahol eltöltöttünk egy éjszakát, reggel 8-kor pedig nekiindultunk a maradék kilométereknek. A négy ember egyheti nyaralásához szükséges csomagokat a kombi jól elnyelte, de a rolót azért már nem lehetett elhúzni. Pályán sík útszakaszon szerette a kis 1.4-es a tartós 130-at, bár érzésre egy 110-120 jobban esett volna neki ennyi cuccal, emelkedőn azonban, amikben Horvátország nem szűkölködik, kellett volna bizony plusz jó néhány lóerő. Ötödikben erősen visszalassult, klímával meg végképp. Így a fogyasztás sem volt túl baráti, 8.1-et számoltam - érdekes, mert az ottani szaladgálós-kirándulós üzemmódot már 7.2-vel megoldottuk, magamtól fordítva számítottam rá. Viszont a kényelemre egy szavam nem lehet, az autóban ülésre rendkívül érzékeny hátam szuperjól bírta az utazást, a párom és a gyerekek is jól utaztak, nagyon örültem ennek. Odafelé amúgy egyszer álltunk csak meg pihenni, visszafelé pedig csak kétszer, ennél jóval többre számítottam az indulás előtt. Omis jobbra lent:

Omis központjától nem messze, Nemirában volt az apartmanunk, onnan jártunk be minden nap strandolni, mert a városi strand homokos, és nagyon klassz, az utcavégi viszont köves-kavicsos, és jóval kevésbé gyerekbarát. Kb. a harmadik napra kitapasztaltam, hol vannak a jó ingyenes parkolóhelyek :)

A nyaralás koreográfiája egyébként fix volt: délelőtt valami közös program, délután strand, estét meg meglátjuk. Így jutottunk el Splitbe is, ami nekem ugye visszatérés volt, illetve később Trogirba, majd Brac szigetére, végül pedig Makarskába. Splitben és Trogirban is nyilván az óváros érdekes, elég komoly történelmük van, a városnézések minden percét élveztem - kis családom pedig inkább az evős-ivós-vásárlós epizódokat. A mindössze 15.000-es lakosságú Omis egyébként amellett, hogy lenyűgöző a fekvése, és valóban az adriai kalózok bázisául szolgált a 9. és a 13. században, egyértelműen a remek pizzájáról híres, ajánlom mindenkinek!

Split egy kis halászfalu volt réges-régen, de valószínűleg elég szép lehetett már akkor is, mert Diokleciánusz jó ötletnek tartotta, hogy palotát emeljen itt i.sz. 293-ban, ami így a mai város legnagyobb nevezetessége lett - már ami maradt belőle. Márpedig elég szépen megmaradt. 25 km autózás árán lehet ide eljutni Omisból, de ha nagyon untuk volna már az autózást, hajós kirándulások is vezetnek ide.

Ahogy Trogirba is, de itt már kétszeres a táv. Ezt a szintén csodálatos óvárossal rendelkező települést a görögök alapították még jóval az államcsőd előtt, majd később a Római Birodalom, sokkal később a Magyar Királyság, majd a Habsburg Birodalom része lett, az óvárosa pedig az UNESCO kulturális világörökség-jegyzékében szerepel. Már értem, miért ;)

Aztán olyan is volt, hogy áthajókáztunk Postirába, amely pont Omissal szemben található Brac szigetén, de ebben a kirándulásban inkább a "kalózhajós" utazás volt érdekes (a hajó 1905-ös építésű volt), a városnézés itt rövidebb lett. Azért belefért egy oliva-préselőüzem megtekintése, illetve fotóztam egy igen komoly antikvitást is a település 13. századi templomában:

A hazautazás előtti utolsó napon pedig - ezúttal a változatosság kedvéért délután - elautóztunk Makarskába, ami délebbre van, viszont nagyon szép az odavezető út. Ide egyértelműen csak strandolni mentünk, a kultúrprogramot en block kihagytuk, mert azt olvastam korábban valahol, hogy itt a legtisztább a tenger. Mivel szeles időt fogtunk ki, túl nagy fürdőzést végül nem rendeztünk, de megérte lemenni, mert a gyerekek teljesen készen voltak a (nekik) embermagasságú hullámoktól, hülyére ugrálták magukat közöttük...

Szombaton aztán reggel 8-kor indultunk vissza, és egy levegővel fel is jöttünk Zágrábig, ahol az első komolyabb torlódásba sikerült belefutni a pályán egy fizetőkapunál, de megúsztuk egy fél órával, majd később ugyanennyit kellett araszolnunk a határnál a belépés előtt, de végül simán hazaértünk. Érdekes módon mind kifelé, mind befelé alaposan átnézték az okmányokat (Milánt a kötelező személyi v. útlevél nélkül is kiengedték), ez legutóbb nem így volt, meg is lepődtem rendesen. Lényeg a lényeg, szuper volt, mindenki jól érezte magát, remélem, hamarosan lesz ismétlés...

Ha valaki további tippekre kíváncsi omisi szállás-, parkolás- vagy akármilyen vonatkozó témában, keressen meg bátran, ha tudok, segítek!