Az októberi első nagybörzén lőttem a most következő Siku VW T2-est, alias Pritschét, de Doka, azaz duplakabinos néven is ismert. Az eladó egy újvidéki srác volt, gyorsan megállapodtunk 5 euróban, így 1500 forintra kerekítve az eladási árat elhoztam. Nem makulátlan állapotú, de ennyiért ez nem is volt elvárás, nekem így is megtetszett. A Peilwagen mellett mindenképp jól mutat:

A bevezető képhez képest az én példányomnak nincs a tetején semmiféle villogó, de ez nem hiányosság, ennek nem is volt. A raktér is üres, mivel a legendás német humorba nem fér bele a francia Majorette-eknél szinte általános bohóság, amikor a csomagtartókban, platókon elhelyeznek egy-egy jellemző tárgyat, hol egy sporttáskát, máskor teniszütőt, esetleg kutyát. Szigorúan tágyilagos a kisautó, ez egy melós autó, kérem szépen, nincs itt helye lazulásnak, a munka az munka, a Siku derék mérnökei szépen el is végezték, amit rájuk bíztak. Kicsit rugózik, még gurul is, de nem nyílik semmije - viszont a súlya, ahogy megszoktuk, tetemes, jóval több benne a fém, mint a műanyag. Visszatérve még egy kicsit az állapotára: ezt a kisautót így hagyom, nem lesz felújítva, szerintem egyáltalán nem vészes, ráadásul nekem tetszik így, patinánsan. Az ebből az érából származó Siku-kollekciómat amúgy drasztikusan leépítettem, csak pár Volkswagen maradt mára, és ez most jó is így...