A hétvégén sikeresen megtekintettük az első idei Bogártalálkozót, és bár árultak sok szép Matchboxot, egyet sem vettem. Egy időre muszáj leszek a kisautókat egy cseppet a háttérbe szorítani, ugyanis fennforgás van. Történt ugyanis, hogy hosszú hónapok unszolására az unokaöcsém hajlandó volt lehatolni a pincéjükbe, hogy keresgéljen nekem a dobozok között, ugyanis a gyerekkori Matchbox-gyűjteményem az ő születése körül átvándorolt hozzájuk. Ezt a kontingenst próbálom visszaszerezni. Nos siker még nincs, ellenben a múlt héten előkerült egy nagy Persiles doboznyi lego. Amire a kislányom most hétvégén úgy rákattanat – és magunk között szólva bevallhatom, én is – hogy most az ehavi MB-költségvetést legóra leszek kénytelen elverni...

Kicsi koromban – mint minden fiúnak – természetesen a lego volt a másik kedvenc. Hatalmas legokupacokból órákig túrtam, agyaltam, építettem, szétszedtem, újra összeraktam, és végül büszkén vittem ki az eredmény fateromnak, hogy íme, ezt sikerült, nézd, milyen kurvajó! Ő mindig megdicsért, majd itt-ott módosított, hogy ezt inkább így vagy úgy kéne, én bólogattam, visszatértem a szobába, majd az általa átrakott alkatrészeket visszatettem ez eredetileg kitalált helyükre. Élénken él az emlékezetemben egy hatalmas szállítógép, aminek hátul lenyitható volt a rámpája, az volt a legnagyobb művem. Többnyire saját kreálmányokkal ügyködtem, a rajz alapján történő összerakás mindig csakis az aktuálisan megkapott új doboz lego kinyitását követő fél órában volt izgalmas.

Szóval a most hétvége a lego jegyében (elsőre elírtam, hegyében lett, az is stimmel) telt. Mivel a pincéből előkerült doboz igen sok évet töltött sötétben és dohszagban, a procedúra az elemek letisztításával és szétválogatásával kezdődött. Ki kellett belőle szortíroznom vagy egy negyed kilónyi Kinder- és egyéb (főként magyar vagy kínai lego-utánzat) alkatrészt, és három külön dobozba kerültek az alkatrészek: figurák és eszközeik, ritkább speckó alkatrészek, illetve nagyobb építőelemek. Nem szaporítom tovább a szót, inkább megosztom veletek itt hirtelen pár hétvégi alkotásomat, ami bár off-topic, de azért talán megbocsátjátok. Azt kell tudni ezekről, hogy mint írtam, egy nagy dobozni, hivatalosan "unsorted" elemből készült, mindenféle leírás nélkül és 20-23 év konkrét kihagyás után, ilyen szemmel nézzétek!

Remélem, az utolsó képen átjön valami a klasszikus Land Rover orrából;) Mindenesetre azért még van hova fejlődni:

Na majd szép lassan...