Akarok egy avatárt. Nagyot. Kéket. Ilyet:

Tegnap előrehozott karácsonyi ajándék gyanánt ellátogattunk az Arénába, hogy IMAX 3D-ben megnézzük az év szuperprodukcióját. Hát ez így ebben a formában nem jött létre, ugyanis semennyi hely sem volt az IMAX-terembe, de a „sima” 3D is fullon volt. Nem adtuk fel, ugyanis 15 perccel voltunk a foglalások törlése előtt, úgy döntöttünk, adunk egy esélyt magunknak. A negyed óra leteltével átvettük a két jegyet a két legjobb helyre.

Az eredeti terv az volt, hogy írok egy szép nagy posztot a film méltatásával, de ezt most két okból sem teszem meg: 1) tegnap megírtam, de elszállt; 2) megtették már vagy ezren előttem. Ezért inkább csak kiemelek pár dolgot, ami miatt nekem különösen tetszett a film. A film fő üzenete tömören: ha menő a verdád, tied lehet a főnök lánya! :) Vigyázat, nyomokban spoilert tartalmazhat! (És tessék kattintani a képekre, némelyik óriásira nő!)

Egy: Cameron miatt. Cameron az új Lucas. Megálmodta, megcsinálta. Nem volt érezhető a filmen az a fajta megfelelési kényszer, ami szerintem a SW új trilógiájára rányomta a bélyegét. Olvastam valahol egy véleményt, miszerint képes volt elérni, hogy a film akkorát üssön, mint annak idején az első (óppardon, negyedik) Star Wars-epizód tehette. Hát, ezt el is hiszem. (Az ILM révén azért Lucas keze is benne van a filmben, erre még kitérek.)

Kettő: a Pandora. Oké, persze, tudom, a csaj a kis ládikójával, értem. De akkor is telitalálat. A film maga Cameron szelencéje. A bolygó csodálatos, tökéletes. Minden tekintetben. A magamfajta fantasy-n és scifi-n nevelkedett embereknek azért nem volt olyan meglepő a lebegő hegységek és a mindent behálózó közös tudat behozatala a történetbe, de a megjelenítésük erősen odabaszott. Itt jegyezném meg, hogy természetesen a CGI szuper volt, egy-két kivételtől eltekintve sehol nem zavart a jelenléte, annak ellenére, hogy talán egy olyan filmkocka sem volt, amin ne lett volna valami, legalább egy kijelző ilyen.

Három: a szereplők. Az új terminátorsrác ezúttal is kiváló választás volt szerintem, és amellett, hogy rendkívül szimpi, mintha már némi színészi tehetséget is mutatott volna. Sigourney „Ripley” Weavernek is nagyon örültem, Michelle Rodriguez és Giovanni Ribisi pedig a hab volt a tortán. A főgeci katona szerepében pedig a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő hidrogénszőke pszichopatája brillírozott, üdítő újdonságként. És persze nem mehetek el szó nélkül Zoe Saldana mellett sem, aki bár csak virtuálisan volt jelen, és természetellenesen laposak voltak a mellei, ugyanúgy, mint az új Star Trekben, itt is nagyon tetszett.

Négy: a gépek. Wow. A film alatt többször is emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem, ez nem nyúlás az Aliensből! Hiszen az is, ez is Cameron műve. Szinte ugyanaz az univerzum, akár ugyanabban az időben. Vagy egy kicsit később, hiszen itt már nem újdonság, hogy van a Földön kívül is élet. Kurvára nem lepett volna meg, ha a hajókon vagy akár csak egy láda oldalán feltűnik a Weyland-Yutani felirat. Komolyan.

Öt: a sok kis apróság. És hogy minden apróság a helyén volt. Mindennek oka volt és értelme. Valaki (Cameron, naná) ezt nagyon kitalálta, és nagyon átgondoltan valósította meg. Volt egy olyan rész, amikor a szereplők valami zuzmós aljnövényzeten lépkedtek, és az pont ugyanúgy kezdett világítani a lépteik alatt, mint a Billie Jean videóklipjében Jacko makkoscipője alatt, hát ezen hangosan felnevettem.

Mondjak valami negatívot is? Megpróbálom, de nem lesz egyszerű. Ugyanis egy cseppet sem zavart a történet ordító kiszámíthatósága (kliséből volt bőven, kapzsiság, szerelem, rivalizálás, önfeláldozás, stb.), a fordulatok teljes hiánya, az állatok ismerős vonásai és hangjai (SW EP1, Made in ILM), vagy a Mátrix második részében még némileg idegenül ható rave-party. Mondom, itt minden a helyén volt. A faölelgető üzenet sem lett annyira a képembe tolva, mert jó volt hozzá a keret. Szóval az egyetlen negatívum, részemről: kevés volt a 166 perc. Esküszöm, még órákig elnézegettem volna a kékek életét. Utoljára a Gyűrűk Uránál éreztem ugyanezt. Abból nem véletlenül szereztem be a bővített kiadásokat. Ebből is elkéne valami ilyesmi, amikor a dvd kiadására kerül a sor…

Szóval mindenkinek erősen ajánlom, kicsiknek és nagyoknak, a scifi-t kedvelőknek és azoknak is, akiktől távol áll ez a zsáner, fiúknak és lányoknak, fehéreknek és zöldeknek. És lehetőleg 3D-ben. Mert így kel igazán életre a varázs.