Tegnap este végre sikerült megnézni a The Boondock Saints 2 – All Saints Day című filmet. A sorszámból ugye könnyen ki lehet következtetni, hogy egy második résszel állunk szemben, az első részt 1999-ben láthattuk itthon, amely csendben (underground) kultfilm lett. Emlékszem, imádtam, azóta is többször megnéztem, a brutalitása ellenére tele van finomsággal – és ez a kettősség volt az egyik legnagyobb erőssége, mind a történet, mind a dramaturgia, mind a szereplők és azok játéka tekintetében. Tehát folytatás. Rendes folytatás ráadásul, nem előzmény. Mit is várunk általában egy folytatástól? Azt, hogy ugyanabból adjon többet. Hát adott.

A sztoriról röviden: a Szentek (azaz a MacManus tesók) 8 éve visszavonultak, Írország kietlen részén lapátolják a birkaszart, szinte már nem is emlékeznek azokra az időkre, amikor még az igazságot osztották Bostonban. Aztán, ahogy kell, kiderül, hogy vissza kell térniük, ugyanis valaki rájuk akar kenni egy brutális papgyilkosságot. Apukájuk jól megfogalmazta: "Egy gond volt csak a csali-tervvel. Hogy működött." Innentől elindul ugyanaz, amit az első részben is láttunk, plusz egy vicces mexikói, mínusz egy Willem Dafoe. És később mínusz sok maffiózó Bostonban. Naná.

A 10 évvel később készült folytatás, mint írtam, teljes mértékben megállja a helyét: ezúttal is Sean Patrick Flanery-t és Norman Reedus-t láthatjuk a bosszúálló testvérek szerepében, de a stáblista kiegészült pár további jó arccal, akik bizony gyakran ripacskodnak, de ebbe a filmbe ez tökéletesen passzol. Az egész film hangulata némileg sötétebb az első résznél, de nem szenvedünk hiányt sem az egyébként nagyon emberi humorból, sem a testvérek (és apjuk) közötti, tapintható érzelmekből sem. Talán a vallási vonatkozás kevesebb, de azt kell mondjam, nem is hiányzott több.

Nem akarom ellőni a poént (hehe, micsoda nyelvi bravúr), ezért csak annyit írok, hogy a zenén, a vágáson és a csodásan megkomponált leszámolásokon túl az esetek rekonstrukcióinak rendkívül egyedi bemutatása nagyon sokat hozzáad az élményhez - valójában a legritkább esetben látjuk a filmben ezeket a leszámolásokat, inkább mindet csak utólag, visszaidézve. Nem egy Memento, de azért szórakoztató ez a megoldás.

Nem titok, hogy egyik terv sem úgy sül el a végén, ahogy kellene, a tesók nem az aprólékos tervezés példaképei, gyakran inkább az ajtóstul a házba-elvet vallják, és ez gyakran hatékonyabb, mint az okoskodás. Igazán okos embert nem is nagyon találunk a filmben, az egyetlen tényleg okosnak tűnő szereplőről (az FBI-ügynök, aki ezúttal nő, Julie Benz, lehengerlő alakítással) is kiderül, hogy a nagy képet ő sem vágja teljes egészében, de ennél többet nem mondhatok, tessék megnézni! Legalább az előzetest:

Remélem, lesz harmadik rész! Lehetőleg ugyanezzel a rendezővel.