Filmajánló poszt következik. Régen írtam már filmről, filmekről, mert a sok kisautó, meló és család mellett nem volt időm. Írni. Nézni szerencsére igen. Ezért most csak néhány mondat az utóbbi időkben megnézettekről, tényleg dióhéjban, 10-in-1:

Eli könyve

Néger Mad Max, kicsit komolyabban, látványosabb bunyókkal, ördögibb főgonosszal. Ez utóbbi szerepét rutinból hozza Gary Oldman - ő se lesz már sose jófiú. A nagy világégés után játszódik a film, megy a harc az életért, vízért, üzemanyagért - és egy könyvért. Elég jól eltalálták a film hangulatát, engem teljesen megfogott...

The Fourth Kind

A földönkívüliek rendszeresen rabolnak el embereket, ezt többek között Attilának hála mindannyian tudjuk és hisszük. Kivéve talán a Resident Evil dekoratív főhősnőjét, aki talán e tudatlansága miatt sajnálatra méltóan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, és hogy a kilátástalan helyzetét még jobban átérezhessük, a rendező a már többször igen jól bevált dokumentarista stílust választotta, egy kicsit érezhetően a Paranormal Activity által kitaposott ösvényen. De nem baj, annál sem írtam, hogy zavaró lenne, sőt, pedig volt azért előtte már egy Cloverfield is, hogy mást ne mondjak.

Rec 2

Az első rész is rendben volt, az amerikai remake is, és most a második is beszaratós. Horror lévén ez inkább erény, mint hátrány. Az első rész klausztrofobikus hangulata mellé ezúttal a vallásos szál jött be, mint meglepi, illetve body count gyanánt egy csapat harcedzett spanyol kommandós. Érdemes egyébként eredeti hanggal nézni, mert angolosként nekem adott egy plusz egzotikus hangulatot a filmnek a spanyol nyelv. A sztori amúgy ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött, a furcsa járvány sújtotta házba beküldik a rendőröket, hogy ugyan nézzék már meg, mi történt a korábban beküldött tűzoltókkal és tévésekkel. Hát, semmi jó, ennyit elárulhatok...

Titánok harca

Könnyedebb terület az előzőekhez képest, talán a misztikus kalandfilm lehet a helyénvaló besorolás, bár a port.hu-n fantasy. A főszereplő ismerős lehet, a T4 és az Avatar után egy újabb szerénytelen költségvetésű film főszerepét bízták rá, és szerintem teljesen jól helyt állt - ezúttal is. A sztorit mindenki ismeri, itt a vérprofi megvalósításon van inkább a hangsúly, demonstrálandó, hol is tart már a technika. Természetesen voltak azért vicces mellékszereplők és klassz csajok, ahogy kell, odaát tudják, mitől döglik a légy. A film célcsoportja vélhetően egy 20 évvel fiatalabb nálam, de nekem akkor is tetszett, agyatlan popcorn, de végig lekötött, vasárnap délelőttre kiváló választás.

Perzsia hercege

Copy-paste fentről, annyi a különbség, hogy itt nem mitológiai történetet kapunk, hanem számítógépest, de a körítés hasonló, ilyen lett volna Indiana Jones, ha pár ezer évvel korábban kezd tevékenykedni. Esetleg kevésbé muszklis. Technikailag itt is megmutatták a trükkgyárosok, hogy mit képesek kihozni a processzorokból, és azt kell mondjam, mint eggyel fentebb, működik a dolog, simán összefér a kardozós tematika a mai csúcstechnológiával. (Mondjuk ezt már Darth Maul is bizonyította.)

Grown Ups

Ez már aztán tényleg egy könnyed vígjáték, de ahogy azt Adam Sandler filmjeinél megszokhattuk, jutott némi elgondolkodtatónak szánt tanulság is. Szerencsére nem sok, altesti humorból viszont annál több. Sandler ezúttal nem az őrült, hanem a szentimentálisabb énjét hozza, de a partnerei kisegítik (ami egyébként a Zohan óta rá is fér), összeáll jól a film, és végül kapunk egy remek nosztalgiázós komédiát egy-két sírvaröhögős poénnal.

The Green Zone

A kolléga már beszámolt róla, bírom ezt a témát, így Matt "Jason Bourne" Damon iraki filmje is nagyon tetszett. Mint mondjuk a Hazugságok hálója. Vagy a már nem Irakban játszódó A királyság. Az akció és a hadijárművek iránt vonzalmamon túl az tetszett a filmben, hogy teljesen életszerű, már amennyire innen Budapestről ezt meg tudom ítélni, és ha már itt tartunk, A Bombák földjén is bejött, bár a főszereplő nem volt szimpi. Mindezek ellenére ha egyszer katona lennék, akkor azt nem amerikaiként szeretném megélni. Hanem mondjuk svájciként.

Törvénytisztelő polgár

Na ez a film is eléggé ott van. Gerard barátunk erősen bepöccen, amikor azt látja, hogy milyen igazságtalan a világ, szűkebb értelemben pedig az amerikai igazságszolgáltatás. Elhatározza, hogy megleckézteti őket, ami onnantól válik igazán izgalmassá, hogy kiderül, ő a megleckéztetések nagymestere, hivatásszerűen. A film végig feszült, ahol kell, kemény, ahol kell, szájbarágósan magyarázó, egy pillanatra sem engedi el a kezünket a rendező, de ez nem is baj. Jamie Foxx még egy kicsit azért jobb színész szerintem, de tetszett a közös játékuk.

Viharsziget

Én már a Titanicnál is mondtam, hogy ez a Leo jó színész. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Martin Scorsese a New York bandái, az Aviátor és A tégla után újra őt kérte fel főszereplőnek. A film egy régivágású thriller, abból a fajtából, amelynek számomra az egyik utolsó képviselője a Cape Fear volt, azaz A rettegés foka, szintén Scorsese kezei közül. Egy szigeten játszódik a nyomozós történet, de ahogy haladunk előre, egyre jobban vissza is tekintünk a nyomozó múltjába, és a két szál adja ki a teljes sztorit, amely így igen meglepő irányba terelődik. Nehéz spoiler nélkül ajánlani ezt a filmet, ezért csak annyit mondok, hogy a hangulata abszolút magával ragadó, a történet is tök rendben van, még ha nem is világmegváltóan újszerű, és a szereplők is nagyon jól lettek összeválogatva. A zene jelenti azonban a habot a tortán, amely megint csak a Cape Fear-t idézi, és nagyon jól teszi.

Inception

Na ettől aztán tényleg rendesen behaltam, a moziban (igen, ezt ott néztem) úgy telt el a cseppet sem rövid játékidő, hogy észre sem vettem. A sok egyéb filmben már részleteiben vagy egészben látott tartalmi és képi elemeket Nolan olyan mesterien gyúrta egybe, hogy a végeredmény valami egészen fenomenális lett. Ha valaki nem tudná, ebben a filmben is Leonardo DiCaprio a főszereplő, aki egy olyan tolvajt játszik, aki képes mások álmaiból megszerezni a titkokat. Erre pedig van kereslet, főleg az egymással ádáz harcot vívó vállalatok vezetői körében. A Viharszigethez hasonlóan azért itt is szükséges a múlt megismerése a teljes kép összerakásához, de még fontosabb, hogy ügyesen kövessük a filmben megjelenő különböző szinteket, ugyanis nem ám csak simán egy-egy álomba követjük a kis tolvajcsapatot, hanem bejátszik néhány álom-az-álomban is, és ha nem figyelünk jól, mert mondjuk kiborul a popcorn, bizony elveszíthetjük a fonalat. Technikailag is jól dolgoztak a srácok, és az külön tetszett még, hogy ezeket a vívmányokat egyáltalán nem öncélúan használták, minden trükk a helyén volt, értelmük volt - mint mondjuk a Mátrix első részében. Kell a filmhez némi nyitottság a tudományos fantasztikum és az álomvilág rejtélyei iránt, de akiben ezek megvannak, garantáltan jól fog szórakozni. Anyám tutira nem nézi meg...