Ami most jön, az nem más, mint egy újabb Polistil, az 1:24-es fajtából. Ezt a darabot jó ideje kerülgettem a börzéken, többször is szemeztem vele, az utolsó előtti alkalommal el is jutottunk a pettingig, ugyanis kézbe vettem, és végül egy csereüzlet folyamán a magamévá tettem. 4500 Ft volt a kisautó ára, nekem összességében 4000-be került, ami mindennek mondható, de kevésnek nem. Az olasz gyártó mintájául mondjuk egy 1988 körüli Audi quattro szolgálhatott (volt szerencsém kétszer is egy ilyen autóhoz IRL, az egyik egy volt évfolyamtársamé volt, a másik egy volt kollégámé, ez utóbbi ugyanilyen piros, mint fent, ugyanilyen felnikkel), de mivel ennek a sorozatnak az arányai elég szabadosan értelmezettek, simán ráfoghatjuk, hogy egy 1984-es Sport quattro volt az alap, és akkor mindjárt más a dörgés... Ennek még lesz jelentősége.

Sok újdonságot nem tudok leírni az eddig bemutatott darabokhoz képest, ugyanaz pepitában. Illetve hát szép pirosban. Amikor megvettem, az egész össze-vissza volt ragasztgatva matricákkal, a motorháztetőn az ajtó matricája, az ajtóén a tetőé, és így tovább, nem mellesleg a matricák vagy 70 százaléka hiányzott is. Nem volt más megoldás, mint mindet leszedni, majd a ragacsot lebenzinezni. A legfájóbb hiány az orron volt tapasztalható, ugyanis tök üres volt az eleje, se lámpa, se hűtőrács, se semmi. Ilyennek kellett volna lennie gyárilag. Hát, mit mondjak, nem egy szép látvány úgy sem. De megoldottam. Kerestem quattro-képet a neten, ahol lehetőség szerint szemből áll az autó, a fényképből kivágtam a nekem kellő részt, az autón lemértem, mekkora a hely, ahova ragasztani kell, lekicsinyítettem a képet, faszán kinyomtattam matricalapra, hazavittem, és... túl nagy lett, valamit elszámoltam. Viszont csupán széltében lett több, amire kíváló megoldást kínált az olló. Lámpák le, rács fel, lámpák vissza, kész. És akkor itt jön az, amire a poszt eleje felé utaltam: a sportosság jegyében nem ikerfényszórókat tettem fel, hanem szimplákat, innentől (ez is) Sport quattro és kész! ;) (Az egyéb különbségeket most nagyvonalúan hagyjuk...)

Hogy hátulra kellett-e gyárilag matrica, vagy nem, most nem tudom megmondani, de én ugyanezzel a módszerrel oda is tettem - igaz, ez még csak félmegoldás, itt ugyanis nem mértem, csak úgy belecsaptam emlékezetből, nem is lett jó. Hiába vagdostam utólagosan. Na, hát ezt sikerült alkotnom, rendkívül büszke vagyok magamra, hát még ha a hátulját is sikerül egyszer rendesen megcsinálnom... Ilyen a Sport a valóságban:

Szép napot!