Jó múltkor valahol írtam, hogy a kislányom karira kapott egy csodás legóházat, amit azóta is imád. Igen ám, de az a ház kint van náluk, amikor viszont ő nálunk van, nem tudunk a házzal játszani. A helyzet megoldásra várt. Nekiültem hát múlt pénteken és eldöntöttem, addig nem állok fel, amíg nem építek neki egy emeletes, de játszható kisházat, amit tehát be is lehet rendezni (ez már nem az én feladatom volt), ajtók-ablakok nyílnak, stb... A szokásos hendikeppel persze ezúttal is meg kellett küzdenem, miszerint erősen limitált a kockakészletem, de ezt nem szajkózom tovább, már vagy ezerszer leírtam. Ennek ellenére szerintem egy viszonylag vállalható színes kisház lett a végeredmény, meg is mutatom:
Mit ne mondjak, zajos sikert aratott a kreálmány, a gyerek még egy olyat is elejtett, hogy ez jobban is tetszik neki, mint a gyári. Én mondjuk ezt nem nagyon hiszem el neki, de mindenképp kedves volt, hízott a májam rendesen. Utána azért még én is szórakoztam egy kicsit, ennyi jár a felnőtteknek is:
Baleset
Kismalac, Kismalac, engedj be...!
És egy nem saját mű a végére:
Jó hétvégét, jó játékot mindenkinek!
Utolsó kommentek