Az utóbbi időben nem nagyon írtam filmekről, aminek csak részben oka, hogy nem is nagyon néztem semmit - ráadásul ez nem is igaz. Most írok egy rövidet 3-in-1, és történetesen mindhárom sci-fi. Vagy legalábbis valami olyasmik. Közös még bennük, hogy mindhárom nagyon tetszett.

1. Paul

Simon Pegg és Nick Frost neve ismerős lehet minimum két filmből is, az egyik a mára már szinte klasszikussá vált Haláli hullák hajnala, amely egy zseniális stílusparódia, illetve a másik a Vaskabátok, amely viszont egy zseniális stílusparódia. Innen egyszerűen deriválható, hogy a Paul is valami ilyesmi. És tényleg. A címszereplő egy laza marslakó, aki egy vicces road movie keretein belül geek hőseinkhez keveredik valahogy, majd onnantól együtt menekülnek, szívnak, barátkoznak. Amitől (szerintem) vicces a film, az az, hogy Paul nem tipikus marslakó, hanem pont az ellentéte: nagyon is emberi, gyakran alpári, sokszor bunkó - de ennek ellenére érző lény, segítőkész és valójában érzékeny is. A mellékszereplőket is jól szedték össze, de a film hibájaként meg kell említenem, hogy valahogy kevés benne az igazán jó poén, ami pedig van, azokat majdnem mind láttuk is az előzetesben. Nem akarom előre lelőni a csavart, ezért inkább csak ajánlom, hogy nézzétek meg, remélem, tetszeni fog!

2. Battle: Los Angeles

Sci-fi akció inkább, kábé olyan, mint egy ufóinváziós Sólyom végveszélyben. Ami egyébként óriási kedvenc, és amikor láttam a Battle: LA előzetesét, egyből az ugrott be. A sztori egyszerű, mint a faék, támadnak az ufók, sokkal fejlettebbek, vesztésre állunk, de egy maroknyi ember - az ilyen filmekben szinte kötelező kemény csajjal, Michelle Rodriguez-zel - jól odaver nekik. Ahogy a District 9 vagy a Skyline esetében láthattuk, egy jó ufós filmhez már nem kell feltétlenül dollármilliókat költeni trükkre, itt is ügyesen megoldották, és nem lóg ki a lóláb. A főszereplő a második új Batman film Kétarca, Aaron Eckhardt, aki nekem valami miatt olyan kis puhánynak tűnik ehhez a szerephez, olyan, mint Dennis Quaid, nehezen tudnám elképzelni egy elit szakasz vezetőjeként, bár az orgánuma adott hozzá. A film legvége nyáltengerbe torkollik, az amerikai patrióták lobbija valószínűleg itt is megzsarolta a rendezőt, de az összhatást ez sem tudta elrontani, ajánlom tehát ezt a filmet is mind az akcióbuziknak, mind a sci-fi kedvelőinek!

3. Forráskód

Ez a film a legfrissebb élményem, hétfő este néztem meg - és nem csalódtam. Ennek a filmnek a nézése közben is volt némi deja vu-m, például pont a Deja vu című film miatt, de említhetném az Idétlen időkig-et is, hogy valami régebbit is mondjak, vagy a számomra oly kedves Rejtély című sorozatot is a maga párhuzamos világaival. Jake Gyllenhaal a film főszereplője, akit a Donnie Darkóban ismerhettünk meg, én pedig személy szerint a Holnapután óta bírok, szóval ő egy katona, akinek új feladata van, de eleinte számára sem tiszta, hogy mi, és mi nézők vele együtt fejtjük meg az egész filmet: adott egy vonat, amely felrobban(t), és őt valahogy vissza tudják küldeni a robbanás előtti 8 percbe, hogy kiderítse, ki és miért robbant(ott) - és ezt akárhányszor meg tudják tenni. Van persze ebben is itt-ott kisebb-nagyobb csavar, amelyek azért nem hatnak letaglózó meglepetésként, de azt kell mondjam, kiváló szórakozást nyújt másfél órára, kellőképp izgalmas, érdekes, és mindenképp javára vált a filmnek, hogy készítők (leginkább Duncan "Moon" Jones) nem estek abba a hibába, hogy demagóg módon belemenjenek az párhuzamos síkok túlzott fejtegetésébe - a Rejtély például több évadon át próbálta magyarázni, mégsem sikerült maradéktalanul. Nézzétek meg tehát ezt is, teljesen jó film!