A szabadság egyik legjobb hozománya, hogy az ember elvétve könyvhöz jut. Illetve ez így nem is jó, mert jutok én könyvhöz év közben is, gyakrabban is, mint kellene, így viharos tempóval növekedik az elolvasatlan regények száma a polcon, de a szabadság alatt ebből a hátrányból általában le is tudok dolgozni egy keveset. Most például jól elolvastam Max Brooks tollából a World War Z címűt, ami hirtelen ki is érdemelte életem egyik legjobb könyvélményének a címét. Mert kurvajó! Annyira, hogy Brad Pitt filmet is csinál belőle, például saját maga és Matthew Fox főszereplésével. És állítólag egy részét itt forgatják Magyarországon. Magyarországról egyébként a könyvben is tesznek említést, de épp csak hogy.

Szóval zombis könyv, de olyan, ami az eddig látott zombifilmeket mind és egyenként is gyakorlatilag idézőjelbe teszi, mert ez a valóság, azok meg csak buta filmek. Interjúkönyv, amely a kerettörténet szerint úgy született, hogy a szerző valami ENSZ-felkérésre megírja a mindent átfogó jelentését a világot pusztulásba taszító zombiháborúról, de azok visszadobják, mert túl sok benne az emberi tényező, nekik pedig csak a puszta tényekre van szükségük. Így aztán a szerző inkább kiadja könyvként, nagyjából a Z-háború után 10 évvel. Ekkorra már az emberiség (maradéka) visszahódította a Földet a csoszogó élőhalottaktól. A járvány egyébként valami nem részletezett vírus folytán indul, de a totális pusztulásban inkább az emberi butaságnak és kapzsiságnak van szerepe, nem a szerencsétlen fertőzötteknek.

És hogy mitől jó? Amitől például nagyon tetszett a District 9 vagy a Raj is. Mert hihetetlenül abszolút hihetően reális. Túlzás nélkül mondhatom, hogy tényleg olyan az egész, mintha a leírtakat valóban megélő emberek mesélnének a borzalmakról. Millió aspektusból. Elolvashatjuk, hogyan élte meg a háborút a kommandós, az orvos, az embercsempész, a hollywoodi sztárgyáros, a híradós, a japán geek, a vak szomszédja, az alelnök, az amerikai arab kispolgár, a lázadozó fia, és így tovább. Emberi novellákká alakulnak az egyes interjúk, amelyek egyébként a könyv szerkezeti egységét is így adják ki, egy interjú egy fejezet. És mind érdekes egyenként is, összességében pedig összeáll az egész háború története belőlük a kezdetektől egészen a végéig. Olvashatunk például geo-politikai, filozófia, gazdasági effektusokról, a természetre gyakorolt hatásokról, az ember elállatiasodásáról, kannibalizmusról, Stockholm-szindrómáról (ami egy zombi-fenyegetés fényében igen abszurd jelenség), új fegyverekről, a régiek kudarcáról, a francia ellenállásról, Kína új szerepéről, Észak-Koreáról, Fidel Kubájáról - MINDENRŐL!

Pátoszból viszonylag kevés jutott (majd biztos pótolják a filmben), mocskos vérből és leszakadó végtagokból annál több. Megdöbbentő realizmussal olvashatunk az izraeli módszerről, vagy arról, hogy Dél-Afrikában hogyan fékezték meg a fertőzést, illetve nem okoz túl nagy meglepetést az sem, ahogy az oroszok kezelték a problémát - nagyon durva. A durva szó itt nem túlzás, tényleg vannak a könyvben húzós részek, amiken az ember egy kicsit megáll, és bizony elgondolkodik, hogy basszus, tényleg nem volt más megoldás? Nem, nem volt. (És milyen érdekes, hogy most is úgy írok róla, hogy nem volt más megoldás, mintha tényleg megtörténtek volna a leírtak. Persze nem.) Nyugodt szívvel ajánlom nem csak a könyv beszerzését, hanem az elolvasását is. Nem rövid, de nem is vészesen hosszú, pont annyi, amennyi kell, cserébe teljesen letehetetlen kis zombi-fesztivál.