Nem olyan régen mutattam, hogy már apám is kabriózott, de ez semmi, ugyanis anyai nagyapámék is egy lenyitható tetejű autóban tolták - nem is akármilyenben! De nem sokáig. A háború után ugyanis az akkori kedves vezetők - hasonlóan ahhoz, ahogy a mostani kedves vezetők jártak el a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal - einstandolták. Így lett belőle később Moszkvics, az anyag ugye nem vész el, csak átsatnyul. Na de vissza a lényegre: a Bimmer, amiről szó van, egy már akkoriban sem túl modern, de mindenképpen luxus gran turismo, egy 1936-os 326-os modell, amely szép állapotban így néz ki:

A felmenőim egy jó részével megpakolva pedig így:

Szerintem egyszerűen meseszép. Az idősebbik férfiember nem, ismétlem, NEM Torrente. Hanem a nagyapám, alant pl. vagányan pózol, akár egy mai menő boyracer az E36-osával a fácsén:

A tetőnélküliség elvakult híveinek a tél sem akadály, a fentihez hasonlóan a következő kép is Galyatetőn készült, csak itt egy kicsit jobban fel kellett öltözni:

Hát ez volt a híres családi BMW, amit én persze már élőben nem láttam, a képeken az a pici lány ugyanis jóanyám, tehát 65 éve pihennek ezek a fotók a szekrények mélyén. De a jókedv megmaradt, ahogy a kabriók iránti vonzalom is... ;) A részrehajlás vádját elkerülendő bepakolok még egy képet apai nagyszüleimről is, akikről bármilyen autós vonatkozású képet lehetetlenség találni, mert ők ilyesmivel nem rendelkeztek, a motorizáció a képen még igen tejfogú apám által érkezett meg ebbe az ágba - ezt ők akkor még nyilván nem tudták, így nem is nagyon mosolyognak:

Ha nem számoltam nagyon rosszul, a kép 78-80 éve készülhetett... Viszont így sikerült leleplezni egy komoly rejtélyt is:

Az orr-téma viszont nem ugrott :D Na szép napot!

(UPDATE: a poszt képpel jelent ma meg a blog.hu főoldalán, heló!)