A tágabb értelemben vett kis családom négytagú, de hamarosan a szűkebb is az lesz, így a tágabb ötre bővül. Követitek? :) Az autóügyeimet ez annyiban befolyásolja, hogy már megint el kellett gondolkodnom, hogyan alakítsam úgy a házi járműparkot, hogy adott esetben akár öt személlyel is el tudjunk jutni megbízhatóan A-ból B-be úgy, hogy ne kellejen tömegközlekedést igénybe venni. Mert ugye erre egy verzióban a Volvo alkalmas lenne, de az inkább csak hobbiautó, alapvetően nem arra való, hogy működjön. Kellett tehát egy B-terv, ami a következő lett: veszünk egy családi(bb) kocsit, és a Nissantól elbúcsúzunk. Szokás szerint a megvásárolandó autók első listája elég hosszúra nyúlt, volt rajta minden, egészen elvetemült ötletek is, végül négy típusra szűkült: Avensis kombi, Corolla kombi, Yaris Verso és Civic kombi. A kislista egy darabig öttagú  volt, szerepelt ugyanis rajta az Impreza kombi is, de aztán levettem, majd egyszer talán máskor. A szép és jó Avensisek drágák, nagyjából ugyanis félmillió forintban gondolkodtam (plusz esetleg az Almera ára, ha sikerül vagy eladni vagy beszámíttatni - update: nem így lett, eladtuk külön), és kb. ugyanez igaz a Yaris Versókra is (személyesen is megnéztünk egyet, de a rendkívül praktikus belső, illetve az oldalra nyíló ötödik ajtó sem tudta velem feledtetni az akvárium-formát, amivel valahogy sehogy sem tudtam megbarátkozni), ezeket 7-8 kiló alatt nemigen lehet megúszni. Maradt tehát a két kisebb kombi. Nem titok, csak japánok jöhettek szóba, és inkább benzinesek. Azért, mert úgy gondoltam, ilyesmivel tudok talán a legkevésbé mellényúlni. A két típusra beállítottam a hahu értesítőjét, május 10-én reggel pedig meg is jött az a levél az oldaltól, amire vártam: rajta volt egy számomra majdnem minden szempontból megfelelő jelölt. Ez itt az:

Egy 1998-as ezüst, benzines Civic Aerodeck, friss német import, vezetett szervizkönyv, kevés km, szép, rohadásmentes állapot. Két dolog hiányzik csak, a vonóhorog és a klíma. Előbbi nem akkora történet, a honosításhoz úgyis kell rá vizsga, szóval megoldható. A klíma szükségessége már a gödöllői próbaút során kézzel foghatóvá vált, a napos, de szeles vasárnapon bizony melegünk volt bent. A megoldás már megvan rá, intézés alatt. Az autó viszont így is meggyőző volt, _nagyon_ megkímélt, semmi futóműhang, egészséges menettulajdonságok, makulátlan belső, kívül is csak egy-két pötty, alul teljesen hibátlan. Pici alku belefért, foglaló, papírmunka, kész. Nagyon jó állapotú téli gumik vannak rajta, de arra jutottam, erre már érdemes beruházni egy nyári szettre is. És akkor már egy másik garnitúra felni is kell. És ha már kell, akkor ugyan az miért ne legyen alu és 15-ös a gyári 14-es méret helyett? Két remek nyári gumit vettem korábban a Volvóhoz, így csak két másikat kell lőnöm, egyszer élünk, szerintem azok újak lesznek - de ez most nem égetően sürgős, majd később. Itt már az új otthona előtt látható az Utazó:

Érdekes módon az autóban gyárilag kurblisak az ablakok, de ezt már a hirdetésben is kiszúrtam, ezzel soha nem volt bajom. A csomagtér térfogata kombi létére is kisebb, mint a Ventóé volt, itt azonban egyszerűbb a ki-be pakolás, nem beszélve arról, hogy ha kell valami, az menet közben, az utastérből is elérhető. A műszerfali fabetét nagyon nem az én világom, ezt előbb-utóbb cserélni is tervezem valami másmilyenre, de nem égetően sürgős. A váltó patent, nagyon élvezem, aki vezetett már japán kocsit, annak nem kell magyaráznom. A szervokormány meglepően férfias, a Suzukim és a Nissan kormánya is sokkal puhább, de nem rossz, tényleg. A motor nagyon csendes, és kis mérete ellenére dinamikusan mozgatja az autót - persze ez azért relatív, a Vento nyilván robbanékonyabb volt, és hát tudom, hogy egy 1.6-os Honda is teljesen más világ lenne, nem beszélve egy Vti-ről, de engem ez is teljesen lenyűgözött. Az ülések számomra meglepően kényelmesek, bár nyilván csak rövid távon volt eddig szerencsém tesztelni, remélem, nem lesz gondom vele később sem, ez nálam kiemelt szempont. A (működő!) motoros tetőablaknak is örülök, végre egy ilyennel is lesz már dolgom ;)

Mi is ez? A Honda-kánonban ezt nevezik hatodik generációs Civicnek, de a legismertebb formája nem ez, hanem a "békalámpás". Azt olvastam, hogy az új modell bevezetése előtt a Honda alaposan megvizsgálta az európai piac igényét, és a kínálatot ennek megfelelően alakította ki: a széria gyakorlatilag megörökölte a motorokat az előzőből, de az 1.3-as és 1.5 non-vtec motorokat megszüntették a japán változatban, és helyettük lett egy szintén vtec-mentes kis fogyasztású, 1.4 literes 90 lóerős motor. Érdekesség: a 75 lóerővel árult 1.4-es Civicet (tehát azt, amiről egyébként beszélünk) semmi sem különbözteti meg a 90 lóerős változattól, csupán egy szűkítő gyűrűt helyeztek a szívósor elé, így lefojtva a motort. Ami akár házilag is eltávolítható. Ennek utána is fogok nézni. A másik, hogy kétféle kinézetű karosszéria is kapható volt, az egyik az angliai gyárból érkező Rover alapokon nyugvó ("csíklámpás" - lásd fent), míg a másik a japán és amerikai piacokon található verzió volt , amire írtam is, hogy itthon talán ismertebb, a "békalámpás". Kombit - legnagyobb sajnálatomra - csak az angol változatban lehetett kapni. Igaz, abból viszont létezett egy 1.8 literes Vti 170 lóval, ami pedig lényegében az Integra motorja visszafogottabb teljesítménnyel. Na ebből nincs túl sok... Az angol Civic a Rover 400-as szériával rengeteg dologban megegyezik, pl. az ajtók is felcserélhetők a szedán modelleken, illetve sok Rover gépháztetője alatt találhatunk Honda motort.

A szerény felszereltséget két első légzsák próbálja kompenzálni, számomra viszont még a csomagtér roló is egy olyan feature, amihez korábbi autóimmal nem volt szerencsém. Van a kocsin tetőkorlát, tehát akár csomagtartózni is lehet, de ezt a megoldást inkább kerülném, nincsenek jó tapasztalataim :) A kényelmi felszereltségek netovábbja egy kódkártyás Blaupunkt magnó, ennek hamarosan mennie kell, de valószínűleg nem túl messze, szerintem kiváló helye lesz a Volvóban, ide meg bepattintunk valami USB-s cuccot, amihez nagyon hozzászoktam az utóbbi pár évben. Majd. Előtte szerintem még lesz egy vezérműszíj-csere, illetve még két hibája van, amit orvosolni kéne, a bal hátsó kilincs és a központi zár szarakodik, ezek nem maradhatnak így. Hát ez a nagy helyzet, az Alto után egy újabb papás autó került a flottába, ez van, majd szólok, ha van valami, de remélem, nem lesz semmi...

Bónuszként csináltam (inkább csak magamnak) egy kis mutit arról, hogyan alakultak az eddigi és a jelenlegi autóim, autóink a menőség és a praktikus szempontjából. Nem egy tudományos munka, illetve nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnhet, de egyszeri mókának megteszi:

Kezdjük ott, hogy a Nissan például se nem az enyém, se nem volt cél a vásárlásánál, hogy gyors vagy menő legyen, a praktikum viszont inkább, de teljesen más ismérvek alapján, mint mondjuk a frissen befogadott Honda esetében, kellett ugyanis egy üthető első autó a feleségemnek. A Toyota (1996-os Corolla sedan) a nagyon régmúltba vész már, a Renault (1.6-os benzines Clio) sem mostanában került ki a tulajdonomból, a VW-logo pedig a Ventóra vonatkozik, a Golf cabrio ugyanis annyira übermenő volt, hogy azzal nem is versenyezhet semmi. Maximum a Volvo, de az meg megint millió más szempontból nem összehasonlítható a többivel. Kötelező kör a végére:

Kérdés van?