Írtam, hogy lett Honda, de be kellett áldoznunk a Nissant, ami az Utazó érkeztével okafogyottá vált. Persze ez sem ment egyszerűen. A kereskedés abszolút nyitott volt a beszámításra, első körben csak elmeséltük nekik, milyen a Nissan, azt mondták, oké, megnézik. Meg is beszéltük pár nappal későbbre a mustrát, de előtte egy szép szeles vasárnap elgurultam a kocsival az Asia Centerbe, hogy lemosassam kívül-belül. Életem egyik legszánalmasabb egy órája volt, amit a centerben töltöttem, 4 perc alatt körbejártam, de mivel az egyetlen normális üzlet (Galaxy Játékbolt) a vasárnapi szabály miatt zárva volt, a maradék 56 percet kint töltöttem egy padon és próbáltam az ingyenes, de nem igazán működő wifire csatlakozni a telómmal. Az autó viszont gyönyörű lett:

Leszámítva a horpadásokat és a bal küszöb rohadását persze. És még valamit, ami másnap, hétfőn jelentkezett, egy nappal a megszemlélés előtt: tönkre ment a kuplung. Szerencsére nem annyira, hogy ne lehessen menni az autóval, de pont annyira, hogy nagyon csússzon. Kurvajó. Ott álltunk egy kb. 150.000-ért beszámíttatni kívánt rakás szerencsétlenséggel, ami az egyik pillanatról a másikra minimum 60-70 ezret veszített az értékéből. Úgy, hogy ugye az első fékek tavaly lettek rajta teljesen rendbe rakva, nem beszélve az egyéb javításokról, új akksiról stb., amikről már írtam korábban...

A kereskedés emberei természetesen bemondtak egy fájóan alacsony ajánlatot, konkrétan 50-et. Ennyiért nem adtuk. Kicsit később körbefotóztam a kocsit, írtam hozzá egy nagyon korrekt hirdetési szöveget, amelyben a hibákat nagyon részletesen felsoroltam, részleteztem, és feltettem a hahura az eredeti elgondoláshoz közelítő irányáron. A kereskedő figyelmeztetett, hogy ekkora árra nagyjából milyen típusú hívásokra számítsak, de ez nem tántorított el. Még a képeket töltöttem felfelé a hirdetéshez, amikor már csörgött a telefon, majd még vagy ötször az este során, és már telefonban mindenki meg akarta venni, jönnek, indulnak, pénz a zsebben, el ne adjam másnak! Másnap délig valami csoda folytán senki nem ért oda hozzánk :) Végül az egyik jelöltet visszahívtam, aki nem hitegetett, csak annyit kért, hogy ha nem megy el, szóljak, mert komolyan érdekelné, hogy ha tényleg ennyire szeretné, jöhet megnézni, aztán majd valahogy megegyezünk.

Így is lett, jött, látott, győzött, elvitte egy százasért, és még az eredetvizsgát is bevállalta. A hajdani vételár és az eladási ár között tátongó szakadékot betudjuk tanulópénznek, hiszen a kocsi valóban a tanulóautó funkciót töltötte be, és arra pont meg is felelt.

Volt vele szopás, nem mondom, jobbra számítottam, de a típusban nem csalódtam igazán, csak ebben a példányban - de még inkább az előző tulajok gondatlanságát és a meglévő hibák kereskedő általi elkendőzését okolom. No és persze a saját figyelmetlenségemet, könnyelműségét, sokkal jobban is kijöhettünk volna a sztoriból. Mindegy, mert sok örömet is okozott, főleg a feleségemnek ;) És hát ez volt a fő cél.