Hogy miért volt szükségem erre a piros cabrióra (Convertible, bocsánat), azt itt írtam le. Szerintem mire ezt a posztot olvassátok, már meglesz a normál, zárt változata is pirosban, és akkor ígérem, egy darabig majd megint nem zaklatok senkit modern amerikai izomautóval...

Teljesen jók a kocsi formái, arányai, kerekei, szinte minden stimmel! Még a régebbi fajta MB-verzióihoz is oda lehet tenni. De hogy ebbe hogyan és miért voltak képesek dodszem-kormányt szerelni, azt amíg élek, nem fogom megérteni... Még a műszereket, belső légfúvókat is sikerült kiplasztikázni, miért pont a kormánnyal kellett így elbánni? (Itt van egy megdöbbentően gyönyörű ellenpélda, igaz, más árfekvésben.) Jó, a beltér színébe is bele lehetne kötni, egy selymes vagy matt fekete talán jobban állna a kisautónak, de ezen már nem akadok fel. Az első lámpák és a hátsó traktus remekül ki lett festve, le a kalappal - de már többször mondtam, írtam, hogy ennek kéne lenni a minimumnak. Hátha így lesz...