Hajóját nem éri vész... Mikiegér Steamboat Willie (magyarul: Willie gőzhajó) című kalandja 1928-ban készült, pont egy évvel apám születése előtt, így igazán nem mondható újnak. Ezt a fekete-fehér mesét tartják az első olyan hivatalos Disney-rajzfilmnek, amiben Miki (és Minnie) először megjelent, leszámítva egy Plane Crazy nevű teszt-epizódot pár hónappal korábbról. A kisfilm úttörő volt a kép és hang szinkronizálásában is, előtte nemigen lehetett ilyesmiről beszélni, de Walt Disney felismerte, hogy ez a jó irány, és innentől minden filmjét így készítette. A rajzfilm a legnépszerűbb lett a maga idejében, közel 70 év múlva pedig az animációs szakma képviselői beválasztották az 50 legnagyobb rajzfilm közé is. Ha minden igaz, itt meg is nézhetitek:

És akkor nézzük, milyen lett legóban, de még mindig fekete-fehérben, a gyűjthető minifigurás sorozat Disney-sorából:

Megdöbbentő élőben is, hogy mennyire hatásos a színek mellőzése! Csak fekete, fehér és szürke színt használtak, és ezt nagyon jól tették, bár a színes Mikit is szeretem, Donaldot meg egyenesen nem is tudom a kék szerkója nélkül elképzelni. (Ez volt amúgy az első Mikiegeres minifigem, még régebbről.) Készletként is megvásárolható a két egér, ha valaki inkább ilyen körítéssel vágyna rájuk, de ez nekem most nem fért bele, pedig könnyen el tudom képzelni, hogy 10-20 év múlva ez a szett már ritkaságnak fog számítani...

A fentebb említett Disney-szériából még két darabot behúztam, mert jópofák, és hát biztosan senkinek nem kell bemutatnom a két mókust:

Bontottan vásároltam ezeket másodkézből, így nem volt lutri. Egyébként még erősen gondolkodom Dagobert és a három unokaöccsének beszerzésén. Vagy azok unokák? Tudja a fene...