És egyben - nagy valószínűség szerint - az utolsó új kisautós poszt. Az van, hogy motorprojekt van megint, a kis Yamahát egy nagyobb Hondára terveztem cserélni, és mivel ez (is) olyan hobbi, amire nem a családi kasszából szeretném elvenni a lóvét, vettem egy nagy levegőt (vagy többet, sőt lényegében hiperventilláltam), és döntöttem: mennek a kisautók. Mind. Egytől. Egyig. Na jó, valszeg ez így, ebben a formában nem fog megtörténni, sok munka volt ugyanis összeszedni a saját gyerekkori kisautóimat újra, azokat szinte biztosan megtartom. Meg egy pár Volkswagent, Volvót, illetve még pár egyebet, ami nagyon tetszik. Úgy saccolom, hogy egy olyan 200 darabos kontingens van biztonságban a purgálás elől. A most következő Hot Wheels kombi Volvo is ilyen lesz szerintem, de majd meglátjuk.

A kisautó szerintem remekül sikerült, öröm látni egy efféle Minecraftba illő kockát a sok szappantartó között. A dekoráció valamelyest követi az igazi versenyautóról ismert mintázatot, de azért nem ugyanaz, inkább csak a feeling. A lámpák kifestésével most sem bajlódtak, de mindegy is, ezt így is szeretem. A szürke felnik kimondottan tetszenek alatta.

Visszatérve a kiárusításra: minden bizonnyal sok olvasóm találkozott az eladó játékaimmal ilyen-olyan FB-csoportokban, és ha így volt, láthatta, hogy nem beszélek a levegőbe. Teljes mértékben felszámoltam a Star Wars Lego-készleteimet is, kivéve a zászlóshajót, az UCS Falcont, amit majd 9 év múlva szeretnék csak eladni, eladtam a nagy Technic-autómat is, szintúgy a trafikos műanyag szekciót, elment az összes maradék gumikerekes Hot Wheels és Matchbox, a bliszteresek döntő többsége is, az összes Greenlight és majdnem az összes Johnny Lighning modellem, illetve a megszámlálhatatlan Bogár-variációm nagy része. És az összes Tomica kisautómat is megvették. Meg pár kivétellel a retro magnóimat is. Nincs pontos szám, de úgy saccolom, kb. 750-800 kisautót sikerült eladnom összesen. Azért tudtam mindezt elengedni, mert rájöttem, hogy a faliszekrényben bedobozolva álló gyűjteményemet nem tudom kiélvezni. Jó, a nappaliban a polcokon vannak (voltak) kisautók mindig, és szinte minden nap nagy örömmel nézegettem őket, de annyi helyem sosem volt, hogy az egész kollekciót kipakoljam, így végül is csak állt bennük a sok pénz és energia. Hát most ez mind felszabadult! A blog nem zár be, nem is mondom, hogy nem posztolok többé játékokról, sőt magamat ismerve az is valószínű, hogy veszek még kisautót a jövőben is, de innentől egészen biztosan sokkal-sokkal kevesebbet. Mondjuk az utóbbi fél évben már tényleg alig vásároltam, az ebayről nem is tudom, mikor rendeltem utoljára... Szóval ez a helyzet, szirszarjaim volt, van és lesz, én is leszek, és reményeim szerint hamarosan motoros-túrázós posztok következnek, mondjuk, tavasztól. A főszereplőt már meg is tudom mutatni, mert az előző napokhoz képest meglepően hideg november 30-án fogtam az összegyűlt pénzt, és az itt látható 600-as Transalpra szépen, ahogy kell, el is költöttem:

December 10-én pedig immár magyar papírokkal, a nevemre írva el is tudtam hozni, ráadásul aznap szerencsém volt az időjárással is, jól beöltözve simán kibírtam a Szentendrei útról a munkahelyemig az esti gurulást 5 fokban - de legalább nem esett. Az alábbi képek már a téli pihenőhelyen készültek:

25 év, 600 köbcenti, V2-es motor, kb. 50 lóerő - és fejedelmi kényelem. Kéne akkor már hozzá egy megfelelő jogsi is. Na, köszi mindenkinek, aki vásárlásával hozzájárult, hogy a fenti moci az enyém lehessen, bízom benne, hogy nem bántátok meg (valszeg elég jól járt mindenki, hiszen mindig is a drágán veszek, olcsón adok híve voltam), köszi mindenkinek, aki olvasta, olvassa a blogom, tartsátok meg szépen e jó szokásotokat, és akkor nincs más hátra, mint hogy BÚÉK!