Nem tudom, meséltem-e már, de az van, hogy korlátlan nagymotoros jogosítvány csinálásában vagyok. Laci pajtásom írta még anno, a B125 megszerzésekor, hogy bánni fogom, hogy nem egyből ennek álltam neki, de akkor még én nem így gondoltam, ma már viszont tudom, hogy igaza volt, így most már én is ezt javaslom mindenkinek, menjen neki egyből a korlátlannak, nem veszthet semmit, utána aztán még lehet kisebb motort vezetni, de fordítva nem megy... Szóval nem emlékszem, itt a blogon mondtam-e, hogy elkezdtem ezt, de a fb-on biztos írtam, sőt még képet is posztoltam augusztus elején az első rutinórámról. Az itthonról (azaz e-oktatásban) pikk-pakk megoldott elméleti rész (igen, hiába volt már kisjogsim, mégis újra kellett csinálnom mindent, de ezt most nem fejtem ki, hosszabb, mint érdekes) és a rutin sima ügy volt, majd szeptember közepén elkezdődött a forgalmi oktatás. Ezt már volt szerencsém saját motorral abszolválni, mert úgy gondoltam, ennél jobb gyakorlási lehetőség nincs, és az oktatók részéről sem volt ellenvetés. Két szimpla és egy dupla órán voltam összesen, a vizsgára pedig egy csodás szombati napon (tegnap) került sor.

De még előtte egy kicsit kitérnék. Ez a 25 éves Honda Transalp nagyon jól kitalált szerkezet. És nem csak azért, mert ez a széria, ami nekem van, még japán gyártású, mert amennyire tudom, az ezt követő európai gyártású változatok sem mutattak számottevő különbséget sem összeszerelési minőségben, sem megbízhatóságban (ez utóbbiakat a dupla első tárcsafékről lehet beazonosítani, az enyémen viszont csak egy tárcsa van), hanem mert szuperjó vele motorozni. Már eleve az, hogy ez egy túraenduró, azaz a motorok SUV-ja, tehát robusztus, kényelmes, jó nagy, és elég jól meg tud lódulni, ha kell. Oké, nem egy erőgép (bár túl nagy összehasonlítási alapom nincs, de ami van, az konkrét: egy 600-as Horneten nyomtam végig a tanpályát, és hát az a sornéggyel azért tudja szedni a lábát, ha az ember meghúzza), de az eddigi közös kalandjaink során még nem volt olyan, hogy hiányoltam volna egy kis plusz kakaót. Mondjuk még eléggé az elején vagyok a közös utunknak...

De mondok olyat is, ami egy kicsit árnyalja az eddigi ömlengést: a szélvédelme nem az igazi. Ezt a mocit már a most rajta lévő GIVI túraplexivel vettem, ami egy a gyárihoz képest magasabb szélvédőt jelent, a tetején egy enyhe kunkorral. Az én példányomnak ráadásul az ülése is mélyítve van egy kicsit, ezekből azt raktam össze, hogy az előző tulaj egy nálam minden bizonnyal alacsonyabb ember lehetett - és egyébként egy olasz rendőr, ha igaz, amit az eladó anno mesélt. Namármost: neki biztosan tökéletes volt ezt a konfiguráció, de nekem pont a bukósisakom közepére tolja a szelet úgy 50-es tempó felett. Ez akkor zavaró, ha felnyitott sisakplexivel motorozok, márpedig úgy szeretek. De erről kénytelen voltam/vagyok leszokni. Kipróbáltam egy olyan megoldást, hogy levettem a szélvédőt, és sokkal jobb volt úgy menni, mert a szél a mellkasomra jött, remek volt. De úgy meg nem tetszik a motor kinézete, olyan befejezetlennek tűnik. Pár másik Transalp-tulajdonossal beszéltem, és intéztem magamnak egy gyári szélvédőt, először kipróbálásra, majd mondom, mire jutottam, de addig egyszerűen annyit csinálok, hogy lecsukom a rostélyt a sisakon és úgy motorozok, így egyáltalán nem (de legalábbis nem annyira) gáz a szél. Csak hangos. Van egyébként olyan is, akinek a kiegészítő kis szélterelő jött be, de nem tudom, majd ha sehogy nem lesz jó, azt is kipróbálom, végülis nem sietünk sehova...

Érdekes egyébként, hogy a kis Yamahán (a "nagy" Honda megvásárlása után ez a "kis" lett az eposzi jelzője) sosem volt gondom a széllel, pedig azon egy nagyon egyszerű idomon kívül nincs semmiféle szélvédelem. Bár az is igaz, hogy jellemzően városban használom, 50-nél nem gyorsabban, mégis a ritkább túráimon azért előjöhetett volna az ilyen természetű hiányérzetem. De nem jött. Ja, jut eszembe, a Yamahát most akkor gyorsan el kéne adnom, nem akarok két motort tartani, mivel a nagyobbik is nagyon kezes városban. De lehet, hogy érdemes most már tavaszig várnom ezzel, hiszen a motoros szezonnak kezd vége lenni, azaz csak nyomott áron mennek már a mocik. Igyekszem azért minél jobban kitolni ezt a szezont, amihez ugye van már téli kesztyűm is ;)

De a lényeg: meglett a vizsga. Simán, elsőre. Pár nappal korábban még esőt írt a telefonom akkorra, de aztán megúsztam, csak hideg volt, de az ellen ugye már megvan a felszerelés (valójában persze az eső ellen is van már nadrágom és kabátom, de nem kellettek most), jól felöltöztem, gyorsan lenyomtuk, és kész. Párban mentünk, ahogy gyakoroltuk is korábban, a másik versenyző szintén a saját motorjával jött. Az időben előttünk próbálkozó páros mindkét tagját meghúzták, ami nem tett jót a lelkesedésünknek, de apróbb hibákon kívül szépen megoldottuk a feladatot, nem is mentünk túl sokat, de indexeltünk és fékeztünk, ahol kellett, a vizsgabiztos dinamikus haladást kért, így nem 40-nel tötymörögtünk, betartottuk a szabályokat, nem ütöttünk el senkit, tényleg ügyesek voltunk. A vizsgabiztos a végén csak balasetmentes közlekedést kívánt, elbúcsúztunk az oktatótól, és hazafelé vettük az irányt - ami nekem plusz öt perc motorral. Ennyi. Jövő héten okmányiroda, aztán majd kiküldik az új jogsit, és megvagyunk. A vírushelyzet miatt jól elhúzódott az egész, amit sajnálok, mert egyébként legalább két hónappal hamarabb meglehetett volna, és úgy a szezonból sem csúsztam volna ki, de most már mindegy, csak a szépre emlékezem... Anyám nem örül velem :D