A címben jelzett jópofa dátum nagy eséllyel azt a napot jelzi, amikor idén kb. utoljára lehetett jó időben motorozni. Persze ez relatív, kinek mi a jó idő. Nekem az, amikor egy pulcsi-kabát kombóval, aláöltözés nélkül nem fázom, és nem kell még a téli kesztyű sem. Szombat délutánra kértem egy kis kimenőt a családtól, és elindultam Csákberénybe. Azért ide, mert a kanyarfoto.com FB-oldalán a kettő közül ez volt az egyik helyszín, ahova megint fotózást szerveztek.

Meg egyébként sosem jártam még arra ezelőtt. Bicskétől elég jó út vezet már oda is, amit nagyon élveztem, de valszeg nem csak én, mert rengeteg motorossal találkoztam. Odaérve persze mentem oda-vissza pár kört, majd megálltam egyet nyújtózni - na ezt nem kellett volna, mert nem tudom, hogy a környéken százszámra legeltetett birkák vagy egyéb miatt, de olyan bogárinvázió volt, hogy álltunkban is beleptek minket valami szörnyű muslica-légy hibrid mutánsok (update: szárnyashangyák voltak, hogy a fene enné meg őket), de a motorokat is, mindent. Az alábbi képen valamennyire lehet is látni ezeket az átkozott fenevadakat, leginkább a plexin:

Na, onnan visszafelé vettem az irányt, mert Csákvárról rémlett egy útjelző tábla, hogy arra van Velence. Soha nem voltam annyira jó földrajzból, hogy vágjam, ez milyen távolságot jelent és milyen irányba, csak elkanyarodtam arra, mondom, meglátjuk. Párszáz méter után felzárkóztam egy nagyobb motoroscsapathoz, és egészen a tóparti sétányig együtt motoroztunk - pont úgy, mint azok, akiket már gyerekkoromban is áhitattal néztem az autó hátsó üléséről, ahogy előzgettek minket dörgő motorhanggal, az utak királyaiként. Na, én is így éreztem magam, bár az út, aminek épp a királya voltam, erősen próbára tette a motor lengéscsillapítóit. Ez volt az:

A Velence Korzónál megint megálltam, ittam egy ücsit, nézegettem a hattyúkat, ücsörögtem a homokban, élveztem a felhők által csak néha megzavart szikrázó napsütést. Me time ;)

Majd a kis pihi után a régi 7-es úton hazagurultam. Érdekes módon a fenekem nem fáradt el egyáltalán (ellentétben ugye a Yamahával, ami próbára teszi azt rendesen), de a kissé görnyedt testtartástól időnként menet közben is ki kellet nyújtóztatnom a hátamat, ezt még azért szokni kell. Főleg azért, mert az a terv, hogy ezzel a motorral tervezünk ennél jóval messzebb is menni majd, szóval ki kéne tapasztalni, hogy érdemes ülni rajta. A plexikérdés sem megoldott még, erre a túrára visszatettem a magasabbat, ami úgy 100-ig úgy-ahogy jó, de felette nagyon nem, a következő az lesz, hogy valami pluszban felszerelhető magasítót próbálok ki. Kaptam nemrég kölcsön egy gyári méretű szélvédőt, ami városon belül remek, de nagyobb sebességénél nagyon nem. Mindegy, valami majd csak lesz. Összességében nagyon klassz, tartalmas (fél) nap volt, és igazán jó érzés volt az is, hogy most már legálisan, a friss A-s jogsim valós, fizikai birtokában motorozgathattam. Ajánlom ezt mindenkinek!