Az április 24-i kellemes hétvégén először Pilisborosjenőre motoroztunk egyetlen leánygyermekemmel, de a Hondáról leszállva egy szép kis gyalogos kirándulás is belefért, jó szívvel ajánlom annak, aki még nem járt erre, az Egri csillagokhoz épített kellékvár nagyon hangulatos úticél, oda is jó, ott is jó, onnan vissza is jó. Másnap délelőtt viszont messzebb merészkedtünk, a Börzsönybe indultunk, Királyrétet céloztuk meg. De ide már nem a lányommal mentünk, hanem egy motoros társammal. A lassabb útvonalon mentünk, mert a szintén Hondával támadó pajtásomnak nincs megyei matricája, így a Váci út, Dunakeszi, Göd, Vác (itt álltunk meg egy fotóra), Verőce útvonalon közelítettük meg Kismarost, majd onnan be a dombok közé. Elfogyasztottunk egy kiváló házi meggyszörpöt, majd indultunk is vissza ebédre, viszont még aznap délután visszalátogattunk a családdal is, és egész délután ott kirándulgattunk, látnivaló van ott bőven. 

Május első szombatján pedig az eddigi leghosszabb motoros túrát tettük meg, a Balatonhoz mentünk, persze a régi hetesen, mert spúr vagyok. Azért oda egyébként, mert láttam, hogy a kanyarfotósok Tihanyban (is) dolgoznak, tehát ez volt a terv, viszont lassabban haladtunk, mint terveztem, így végül inkább csak Siófokra mentünk. Gyönyörű, nyári időnk volt, csak egy pólót vettem a motoroskabát alá, és bőven jó volt. Sétáltunk, fagyiztunk.

Mint a fenti képen is látszik (elnézést, ez nem túl látványos), voltak rajtunk kívül is motorosok bőven, itt is és útközben is, és valami miatt ez nekem nagyon tetszik, ahogy néha utolérjük egymást, köszönünk, a benzinkúton is odabiccentünk - a másik meg, amiről múltkor is írtam valahol egy félmondatot, hogy gyerekként az autóban utazva az oldalablakra tapadva néztem mindig a melletünk eldöngető motorosokat, most meg (különösen egy ilyen úton, tehát nem autópályán, hanem alacsonyabb tempóval) én vagyok az, akit tátott szájjal néznek a gyerekek, és közben talán pont ugyanazt gondolják, mint én annak idején: de jó lehet nekik...! Hát, tényleg jó :)