Május 8-án ünnepeljük az édes kis feleségemmel az évfordulónkat, idén volt a tizenharmadik. Sikerült lepasszolnunk a gyerekeket anyósomékhoz, így végre teljesülhetett a tervem, hogy motorral lemegyünk kettesben Balatonföldvárra, ott megalszunk, majd másnap elkirándulgatunk erre-arra a környéken. Így is lett. Odafelé elég későn indultunk szombat délután, mert még volt pár elintéznivaló, és (így) nem is volt elég meleg az idő, de egy velencei pihenőt közbeiktatva sikeresen leértünk.

Másnap egy késő délelőtti indulással Tihanynak vettük az irányt. Ekkor viszont sajnos becsúszott egy kínos kis baki: amikor este leparkoltam, szépen feltettem a tárcsazárat, amit reggel viszont jól elfelejtettem levenni. Ennek eredményeként az elindulás utáni pillanatban a motor, már elfordított kerékkel, hirtelen megállt, és azzal a lendülettel fel is borult. Szerencsére még csak egyedül ültem rajta, mert épp megfordulni készültem, mielőtt a feleségem felszáll, az ilyen manőverek elvileg ugye könnyebbek egy személlyel, de így sem sikerült... Batár nehéz ez a motor, kurvára nem tudtam felemelni, mert egy murvás felületen történt az eset, és hiába láttam korábban, hogy egy ember milyen technikával tud egyszerűen felállítani egy nagyobb mocit, itt az nem működött, mert nem tudtam sehova betámasztani a kereket. Egy kis segítséggel aztán csak sikerült, indulhattunk Szántódra kompozni.

A Transalp mellett látható szerkezet egy Honda FMX. Kicsit újabb, frissebb, mint az enyém, de nem baj.

Fent fagyiztunk, sétáltunk egyet, majd elindultunk Füred felé, de nem bírtam ki, hogy ne álljunk meg még egy gyors fotóra a vízparton. Így nézünk ki beöltözve.

És így a motor teljes menetfelszerelésben. A nagy hátsó doboz bőven elégnek bizonyult amúgy két ember két napjához, az oldaltáskákban csak némi innivalót szállítottam, plusz persze az egyébként is benne lévő csetreszt. A legfelső képen látható túra második, nagyobbik fele ezután következett, egy kellemes füredi ebéd után felmentünk Veszprém felé, onnan pedig gyönyörű hegyi utakon Eplény majd Zirc következett, majd onnan Mór, Bokodon aztán megnéztük a híres hűtőtavat a klassz kis stégekkel, ezután Tatabánya felé indultunk, majd az 1-es úton hazafelé. Vasárnap kiváló idő volt, már ami a hőmérsékletet illeti, de a szél néha ekkor is kellemetlenül felelősödött, mindegy, megoldottuk. Az autópálya bevezetőjén hazafelé komoly dugóba futottunk bele, de szerencsére motorral ez elég jól kimozogható, Pesten pedig már a buszsávok voltak a segítségünkre a gyors előrejutásban. Kiváló túra volt, összesen úgy 350 km-t mentünk, és fenékkel is ki lehetett bírni. Ez azért jó hír, mert most már tudjuk, hogy ennyi erővel félig lemehettünk volna akár valami jó horvátországi tengerpartra is... Na majd ilyen is lesz remélhetően. Köszi a figyelmet!