A mocimon a két Dunlop gumi, amikkel vettem, még kiváló mintával rendelkezett, de már nagyok öregek voltak, így muszáj voltam lecserélni őket. Millió tesztet, véleményt és weboldalt megnéztem, majd megvettem a legolcsóbbat ;) Nem, viccelek, nem a legolcsóbbat vettem, de a legolcsóbb márkásat. A legtöbb szaktárs a Michelin Anakee Adventure vagy a Metzeler Tourance Next típust javasolta, előbbit kicsit drágálltam, utóbbiból meg akkor, amikor pont rám jött a vásárolhatnék, nem volt épp jó áron méret, így végül Pirelli Scorpion Trail lett (még csak nem is a Trail II, de így beljebb voltam egy 20-assal). Elöl 90/90 21-es, hátul 130/80 17-es diagonálokon gurul, ezek közül az első talán kicsit ritkább méret, főleg ebben a motorkategóriában. Apropó kategória: én ugye a túraendurókban vagyok érdekelt, elvileg ezek a motorok otthonosan mozognak aszfaltozott úton és enyhébb terepen is (a mély sár nem ilyen), én azonban még a legenyhébb terepre sem tervezek menni az elkövetkező években ezzel a géppel, így olyan mintát szerettem volna, ami 90+ százalékban aszfaltra való. Tehát az ár mellett ezért lett végül a Skorpió:

Ahhoz, hogy felkerüljenek, még belsőket is kellett venni, amik sajnos nem olyan áron mennek, mint a biciklibelsők, ez sem esett jól, de ha már úgyis el kellett vinnem a paripát a szervizbe, hozzácsaptam még egy olajcserét, fékellenőrzést, gyertyacserét is, így megint nem kell gondolkodnom, hó végén mire verjem el a megmaradt, felesleges pénzemet ;)

És akkor ilyen ez felszerelve. Még szoknia kell a szememnek, hogy nem bütykös, vékonyabbnak is tűnik így az egyező méret ellenére, de szerintem jól néz ki - már amennyire egy sima abroncs bármekkora esztétikai élményt is nyújtani képes. A következő lépés az autó újragumizása lesz, de ezt majd csak a nyár eltelte és a beiskolázás után, addig felnin is elgurulunk... Mindenestre június 5-én, csodás napsütéses időjárásban "felavattam" az új gumikat, mentünk ugyanis egy közepes (na jó, szép nagy) kört, és természetesen nagyon élveztem:

Ezúttal a lányom csatlakozott hozzám utasként, őt felvettem Biatorbágyon, onnan legurultunk egy 1-esen Tatáig, ahonnan a Gerecsén átvágva (csodálatos út!) Tarján felé fordultunk, onnan Gyermely következett, ahol eszembe jutott, hogy Bajnánál kanyarfotóznak, így tettünk egy kerülőt északra, magunkévá tettünk a Bajna-Héreg "szerpentint", majd vissza Zsámbékra, és haza.

Eszméletlen jó időnk volt, és nagyon klassz új utakat fedeztünk fel, élveztem, élveztük minden percét. Egyébként 36.500 km-rel vettem a mocit, és a hazaúton sikeresen meghaladtuk a 40 ezret, szóval már beletoltam ezek szerint 3500-at, meg előzetesen a kis Yamahába is vagy 4-5000-et, úgyhogy szép lassan gyűlnek a bónuszpontok... ;)