Édes kis feleségemtől tavaly a szülinapomra motoros vezetéstechnikai képzést kaptam. Innen. Pont náluk tanultam egyébként motorozni anno. Már régen szerettem volna egy ilyenre elmenni, és most, utólag azt kell mondjam, nagyon hasznos volt. Az április 8-i dátumot választottuk a motorospajtimmal, aki ugyanezt kapta ugyanígy a feleségétől, csak ő karácsonyi ajándékként. Késő délelőttre kellett kimennünk a budaörsi Virágpiacra. Szlalomozással kezdtünk, az volt a feladat, hogy az egymástól hat méterre lerakott bóják között viszonylag egyenletes sebességgel végigmenjünk. Hát nemigen ment. Ez volt a lényeg, mert a feladat sikeres teljesítéséhez szükséges skilleket tervezték pont fejleszteni. Tehát elsősorban a kanyarodástechnikára mentünk rá, kimondottan arra a fajtára, ami a jellemzően városi (sok szűk fordulóval járó) motorozáshoz talán a leghasznosabb, de a képlet másik fontos része a fékkezelés volt, no és persze a helyes testtartás, illetve annak a mozgatása. Ezt követően összehasonlíthatatlanul jobban ment a szlalom, mindenkinek. Kértem az egyik oktatót, hogy csináljon egy videót, hogy megmutathassam itt is, mire jutottam - érdekes, de így kívülről sokkal lassabbnak tűnik a menet, mint a nyeregből:

Ezután a vészfékezés, a kikerülés, majd a kettő kombinációja következett, és mindezzel aztán kellemesen el is telt a nap második fele, el is fáradtunk rendesen. Közben a sajátomon kívül volt szerencsém menni egy kicsit egy CB 500F-fel, egy Rebel 500-assal , egy MT-07-essel és egy 1000-es V-Strommal, próbaképp. Az első három nagyon-nagyon finom a Transalphoz képest, legalábbis az enyémhez képest, a Suzuki viszont sokkal nyersebb volt ezeknél, azon egyből otthon éreztem magam. A Rebel esetében nem jött be az üléspozíció és a lábtartás, meg valahogy olyan kicsi is volt az egész, na jó, nem gyerekmotor, de nem lett a kedvencem. Pedig hát milyen jól néz már ki... A Yamaha nagyon robbanékonynak tűnt már pár méteren is, de az eszméletlen finom összerakottság érzése az mindent vitt - a pajtim Honda CB-je meg olyan volt, mint amilyen valószínűleg az én mocim lehetett 28 éve, és nagyon tetszett az is. Volt még a csapatban Honda Hornet is (azt nem kértem kölcsön, mert olyanon tanultam), Suzuki Freewind, két Burgman és egy kis 750-es Harley, de ez utóbbi picit csalódás volt, mert bár külsőre tetszett, de a hangja olyan semmilyen volt. Maga a tréning viszont felülmúlta a várakozásaimat, az időjárással is szerencsénk volt, szóval remélem, lesz még ilyen mókában részem máskor is!