Nem a mondás eredeti jelentése miatt választottam ezt posztcímnek, aminek egyébként a legenda szerint az az eredete, hogy egyes régi hagyományok szerint a keringőt a sarokból kellett kezdeni, és régen a kályha gyakran a szoba sarkában állt, szóval amikor gyakorlás közben újra akarták kezdeni a keringőt, először mindig vissza kellett menni a kályhához, vagyis a kiinduló ponthoz. Szerencsére a kisház felújítása során ilyen újrakezdésre eleddig nem volt szükség, ellenben a régi kályhát, amit megkaptunk a házzal, mindenképp szerettem volna nyugdíjazni, és egy szebbet a helyére állítani.

Baj nem volt vele, mert működött rendesen, csak sajnos nagyon csúnya volt:

Így eladósorba került, és sikerült a Facebook Marketplace-en szereznem egy meseszép régi vaskályhát, amit egy ilyesmivel hobbiból foglalkozó fiatalember gyönyörűen felújított, és csak arra várt, hogy megtaláljuk egymást. Elég sok ilyen régi holmit nézegettem, mire erre bejelentkeztem egy a kiírt ár felénél is alacsonyabb ajánlattal, és nem is vártam, hogy lesz rá válasz, de csodák csodájára sikerült elhoznom annyiért, amennyiért szerettem volna.

Az alkuban az egyik döntő érvem az volt, hogy igazából nem is ilyet szeretnék, hanem nagyobbat és díszesebbet. Mint pl. az alábbi képen a középső:

És tudjátok, ezt hol fotóztam? A Nagyházi Galériában. Rendszeresen nézzük a tévében a Kincsvadászok című műsort, amelyben random emberek vihetnek be eladásra szánt régiségeket, műtárgyakat, egy szakértő csapat pedig licitál(hat) ezekre, és jellemzően mindent meg is vesznek. Na, az öttagú csapat egyik tagja Nagyházi Lőrinc, és az ő galériájába látogattunk el egy nyugis szombat délelőtt, csak úgy nézelődni. Nagyon jó élmény, mint egy kisebb múzeum, csak itt meg is veheted a kiállított tárgyakat, ha van rá elég pénzed.

Szóval lett egy kisebb, de nagyon tetszetős, és ami még fontosabb, működőképes állapotra felújított vaskályhánk, ami a lehető leggyorsabban be is került a helyére:

Ez egy salgótarjáni gyártású Kalor 193 kályha, ami nem egy mai darab, de némi homokszórás, porfestés, és egy inox köpeny csodákra képes. Utánanéztem egy kicsit a gyár történetének, mert elég sok izgalmas terméken láttam a Salgótarján feliratot, például mérlegen, kávédarálón, szenes vasalón, és még ezer máson is. Itt lentebb csak egy rövid összefoglalót olvashattok, de van a neten egy csomó részletesebb leírás is, ha valakit érdekelne.

1894. május 16-án Keszler Antal, Böhm Béla és Bauer Miksa kereskedők és zálogház tulajdonosok telepengedélyt kaptak Salgótarjánban egy vasöntöde és gépgyár felépítéséhez, melyben aztán kályha- és tűzhely-öntvényeket, valamint vasúti féktuskókat készítenek. Négy évvel később egyesültek a Hirsch és Frank budapesti kisvasöntödei közkereseti társasággal, így megalakult a Hirsch és Frank budapest-salgótarjáni gépgyár és vasöntöde Rt. 1917-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. megszerezte a gyár részvénytöbbségét, és erre öt évre a zománcozott tűzhelyek, takaréktűzhelyek, valamint öntöttvas edények gyártásával foglalkozó vállalat újabb cégváltozáson ment keresztül, nevét ekkor Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársulatra változtatta. Az 1949-es államosítás után a gyár különvált a budapesti üzemtől, és Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár néven folytatta működését. Tíz évvel később már LAMPART ZIM Salgótarjáni Gyára néven működött, de 1981-től ismét önállóvá vált a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár állami vállalat. A rendszerváltás után a müncheni Wamsler GmbH jelent meg a tulajdonosok között, 2001-ben egyedüli tulajdonos lett, és kisebb-nagyobb névváltozásokkal, de ma is ezen a néven működnek. Itt tudjátok megnézni a honlapjukat.

Szakértőre bíztam aztán a bekötést, és a korábbi, közepesnél gyengépp állapotú fehér kályhacsövet is feketére cseréltettem, de persze nem volt annyira egyszerű, mert a kályhából kimenő csőcsonk valahogy pont a 100 és 105 mm közötti sávba esett, a kéményben 120-as lyuk volt, így kellett egy átalakító közbetét is, ami miatt viszont a kályha messzebb került a kéménytől.

A mögötte képződött mintegy 40 centi helyre természetesen rögtön kitaláltam, hogy egy fatartó állványt lehetne elhelyezni. A gondolatból tett lett, előtte persze online vásárlás, és íme:

Ugye látjátok, értitek, miért szerettem bele? ;) Egyébként csak kiegészítő fűtési funkciója lesz, bár pl. főzni is lehet rajta, mert az a tervem, hogy ősszel beépíttetek egy fűtésre optimalizált klímát, ami a hideg hónapokban a temperáló fűtést lesz hivatott megoldani, hogy télen is használható legyen a ház. Ehhez előtte még a vízhálózatot is meg kell egy kicsit újítani, de szép lassan majd odaérünk.