Volt itt múltkor egy Astonos poszt (meg aztán egy másik), de az alábbi kis csoda abba lapzárta miatt nem fért bele. Hát akkor most. Beczl hiánypótló munkája a különböző kisautók történetéről bennem is megmozdított valamit, ugyanis a Husky modelleket bemutató sorozatának a hatására szereztem be életem első ilyen járgányát. Persze nem csak én estem így bűnbe, ami azért megnyugtató. A kiválasztott egy Aston Martin DB6-os lett, nevezetesen James Bond járgánya.
Itt érződik némi ellentmondás, mert ugye JB egy DB5-öst hajtott a Goldfingerben, sehol sincs szó hatosról, illetve a gyártó sem szofisztikálta túl a típus meghatározását sem a csomagoláson, sem az autó alján, egyszerűen James Bond Aston Martinnak nevezi. Hadd legyek hát én is nagyvonalú, hagyjuk most ezt...
Ebben szerepe volt Tommi írásának is a "nagy testvérről", ugyanis már ott is elámultam, hogy milyen csodákat tudtak tenni a korabeli mérnökök 1:36 körüli méretben, de amikor láttam, hogy a Husky japánokat megszégyenítő (igen, túlzok, bocs) módon miniatürizálta a Bond-gép egyik legmenőbb képességét MB-méretre, ráadásul 40 éve, nem volt visszaút. Először a legutóbbi börzén szemeztem egy ilyennel, de a 3000 forintos fix ár eltántorított. Nem sokkal később az ebayen ráakadtam egy szemrevaló példányra, szállítással együtt kértek érte 5 fontot, ami azért már barátibb ajánlat volt. Megvettem hát. Íme:
Az anyósülés (és így az anyós) égbe lövéséért felelős kis piros pöcök sajnos az út során letört, de már visszaragasztottam azóta, majd meglátjuk, mennyire sikerült tartósan megoldanom, de végtére csukott állapotban úgyis jobban tetszik. Az idők során az utas is elveszett valahol, ha egyszer találok belevaló embert, majd megmutatom.
A kisgépen sajnos látszik az idő, a karosszéria még úgy-ahogy elmegy, de a műanyagok sárgába kopása nem áll neki olyan jól. Szerencsére ezzel is az van, hogy a képek erősen felnagyítják ezeket a hibákat, kézbe véve, szabad szemmel semmi súlyos nem látszik.
A sofőr (azaz Bond, nyilván) a jobb oldalon vezet, ez természetes, viszont a kormányt valahogy furcsán magasan fogja, erre nem találtam frappáns magyarázatot, de megnyugodva láttam, hogy beczl példányánál is így vezet. Az övével szemben az enyémen nem teljesen feketék a kerekek, hanem ezüst dísztárcsát kaptak. Autentikus.
Kábé 40 éves tehát ez a csodás kisautó, mindenképp megbecsült darabja lesz a gyűjteményemnek, nagyon örülök neki!
Szép hetet!
Utolsó kommentek