Nem vagyok egy barkácsmester sajnos, de viszonylag pontosan eltalálom, melyik a fűrész egyik és másik vége, szóval találtam két olyan pontot a házfelújításban, aminek az átalakítását teljesen magamra tudtam vállalni, és ezek közül az egyik a korlátok frissítése volt a teraszon.

A már erősen elhasznált látványt nyújtó lécek helyett vettem 6 db teraszburkoló deszkát a Bauhausban (mert épp ott volt a legolcsóbb), és ezeket a gyermekeim segítségével ügyesen méretre vágtuk, majd fekete facsavarok és pár kis konzol felhasználásával felszereltük - ráadásul úgy, hogy a felsőkre fektetve is tettünk egyet-egyet, így egy kis könyöklőt vagy lerakós peremet képezve, szerintem baromi jó lett:

A teraszra még jön majd egy asztal meg négy (vagy hat) szék, első körben valószínűleg mind valami garázsból, innen-onnan kukázott megoldásban, illetve a feleségem vett egy remek függőfotelt, amit én simán az egyik gerendára rögzítettem volna, de ő ragaszkodott a gyári megoldáshoz, azaz hogy a saját keretén függjön az ülőalkalmatosság, és benne ő. Így is lett.

A teraszkorlátok mellett odakint még egy fontos dolgot megcsináltam a saját kezeimel: mindkét felső kisablak körül látható volt belül pár régebbi beázási nyom, ami semmi jót nem ígért. Úgy okoskodtam, hogy ez akár amiatt is lehet, hogy az ablakok körül előfordulnak nemkívánatos rések, és ha az eső valamilyen szögben éri a házat, vagy fentről folyik le a falon, akkor azt valahogy el kellene terelni. Vettem az Obiban két darab egyméteres, hajlított alumínium ereszszegélyt, amiket mintegy kis plusz tetőként terveztem felszerelni az ablakok fölé. Igen ám, de hogy jutok olyan magasra fel? Volt itthon ilyen kisebb fémlétra, de messze nem elég magas, így beszereztem a Marketplace-ről egy masszív, tömörfából készült, 3 méteres falétrát, amiért egészen Üllőre kellett autóznom. Látott már szebb napokat, de szerintem még engem is túl fog élni.

Itt kell megjegyezzem, hogy a létra vásárlása mérföldkő volt az életemben, eddig soha nem vettem létrát, soha nem volt még korábban saját létrám. Így közel az ötvenhez ez talán már időszerű volt, ez már tényleg a felnőtt lét bizonyítéka, legalábbis én így élem meg. Szerszámokból többnyire az öregemtől megörökölteket használom még mindig, bár már több újat is beszereztem, például egy akkus Parkside csavarozót a Lidlből, egy szintén Parkside kézifűrész-szettet ugyanonnan (hiszen ez a Lidl saját márkája), és egy akciós Daewoo fúrógépet az Obiból (900 Wattos, 8000 Ft alatt!). Régebben semmilyen szintű szükségét nem éreztem ilyen holmiknak, ami kellett, azt faterom intézte, és persze használta is őket. De most már ez is az én dolgom, és mai fejjel egyre inkább kezdem megérteni a vonzalmát ezekhez az eszközökhöz, például nemrég erősen elgondolkodtam egy sarokcsiszoló megvásárlásán is, közismertebb nevén flex, amire egyébként nincs is égető szükségem, de úgy szeretnék egyet birtokolni - és kipróbálni, milyen érzés szombat vagy vasárnap reggel beindítani a kertben :D Na majd egyszer...

És akkor így már meg is kezdődhetett a felszerelés: elöl viszonylag egyszerű volt, e remekül sikerült képen látszik, ahogy a kissé meredek terasztetőn tartok éppen felfelé, némi parával persze, mert ilyet korábban még nem csináltam:

A hátsó bejárat felett azonban még ennél is sokkal kevésbé éreztem magam biztonságban, mert a létra legtetején is még többször lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem rendesen az ablak feletti részt, majd alig láttam, hol kellene csavaroznom, de közben valahogy kapaszkodnom is kellett, mindegy, végül valahogy csak sikerült. Mindez a küzdelem a képről nem igazán jön át, de elhihetitek, hogy szenvedtem:

(Ez a ronda lámpa itt a fenti kép bal alsó sarkában már nincs, egy sokkal szebb lett azóta helyette.) Mindkét ereszlemez felszerelése tökéletesen sikerült végül, mutatom is a végeredményt, amiért apám biztosan nagyon büszke lenne rám. Mondanom sem kell, ezek a lemezek valójában egyáltalán nem erre valók, de szerintem akkor is jól kitaláltam, aztán majd elválik, hogy megfelelnek-e az elvárásaimnak:

Egyébként elöl is, hátul is vannak folytonossági hiányosságok a ház külső deszkaburkolatán, amiket csak közelről fedeztem fel, így ezeket majd szép lassan érdemes lesz orvosolni, felírtam. Teljesen fellelkesültem, úgyhogy a házban és a ház körül további munkákat is tervezek majd a saját két kezemmel elvégezni, és itt most nem csupán fűnyírásra vagy a sövény igazgatására gondolok (vagy hogy megcsavarozzam a sufni lógó ajtaját, amit még megtettem), hanem hogy mondjuk tűzrakó helyet építsek, esetleg kis kerti utat, ilyesmit. Biztos vannak ilyenekre jó kis tutorialok a neten.

De belül is van egy nagy csomó dolog, amiket egyrészt már megcsináltam, mint pl. ilyen-olyan takarólemezek, lámpák, polcok, konyhai és fürdőszobai kiegészítők felszerelése, illetve egy csomó olyan is, amiket ezeken felül is szerintem jól meg tudnék oldani, és mindehhez tök jó inspirációt jelent pl. ez a blog, ami egy hasonló kis faház újjászületéséről szól, többek között: Faház a dombtetőn. A mienk nem a dombtetőn van, de nagyon hasonlít. Jó ez a blog, tényleg, élvezetes olvasni is, de legfőképp az ellopható ötletek miatt szeretem, illetve emellett még az olyan cikkek is jó forrásai az apróbb ötleteknek, mint ez itt például - bár az ebben szereplő sötétebb irány nekünk nem volt pálya, mert a ház fekvése és a viszonylag kis üvegfelületek miatt elég kevés természetes fény jut be, így inkább a világos árnyalatok felé mentünk majdnem mindenben. Ja, még egy dolgot felszereltem eská, nagyon fontos kiegészítő, mutatom:

A családom agyára megyek azzal, hogy mindenféle ilyen kis szirszart is kiteszek, felszerelek, elhelyezek, de szerintem pont ezek miatt lesz az egész szerethető és élhető. És van még pár ötletem ;) Na, mára akkor most ennyi, a következő posztban megyünk vissza belülre.